Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 325 tóztassanak folyton idehozni azokat a kérdéseket, amelyeket két hónap alatt már eléggé megvitattak. Ezekre nem kíváncsi senki. Én mondom a képviselő urnák. Mindenki arra kíváncsi, miből fog megélni. Ez az egyedüli érdekes kérdés ma, ami foglalkoztatja az embereket : a kenyér, a ruha és cipő. Kiss Menyhért: A lakás! Fábián Béla : Tessék kenyeret, ruhát, cipőt szerezni és eggyékovácsolódni abban a gondolatban, hogy ezt meg is akarjuk szerezni. Ne méltóztassanak idebent folyton ilyen kérdéseket felvetni, vagy, ha valakiről már méltóztatnak felvetni, ugy először méltóztassék iránta érdeklődni. Nem lehet folyton a nemzetgyűlés vitájába beledobni a csóvát. A forradalom arra való, hogy tanuljunk belőle, hogy megtanuljuk, miért volt a forradalom, hogy mik voltak az okai a forradalomnak, hogy miért ment a forradalom folyton lefelé a lejtőn, nem pedig azért, hogy a forradalomból a gyűlöletnek ujabb hullámait zuhogtassuk a magyar életre. Tessék tanulni ,a forradalomból ! Én itt — mondom — az intelligenciának, a lateiner elemnek kérdésével foglalkozom. En arra kérem önöket, méltóztassanak ezt a kérdést is, amely szorosan összefügg a drágaság kérdésével, annál a zöld asztalnál, amelyhez Gömbös Gyula t. képviselőtársam invitált bennünket, szeretettel és barátsággal megtárgyalni. De ahhoz a zöld asztalhoz nem lehet ugy leülni, ahogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam mondotta, hogy van egy vas-törvény, amelyet nekünk előzőleg el kell fogadnunk, mielőtt leülünk ... Csak egy vas-törvény van. Abban az esetben, ha mi, amint a képviselő ur elismerte rólunk, ugyanolyan fanatikus, becsületes hivői vagyunk a mi igazságunknak, amint tudom, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam is az a maga hitében, akkor, ha leülünk tanácskozni arról, hogyan lehet Magyarországra nézve a helyes és jó tanulságait levonni mindannak, ami a forradalomban Magyarországon történt, a képviselő urékra és ránk nézve is csak egy vastörvény lehet : az, hogy valamennyien a magyar nemzeti eszme és integritás gondolata alapján állunk. Több vas-törvény nincs, mert más vastörvény már csak egyéni elfogultság, vagy helytelen világszemlélet lehet, amelyből esetleg ki tudjuk gyógyítani egyik a másikat, helytelen világszemlélet, amelyet meg lehet javítani. Nem mondom, hogy a képviselő urnák ilyen felfogása van, mert hiszen örömmel hallottam, hogy azt mondotta, hogy soha nem volt híve semmiféle mellékkormánynak, hanem mindig az egységes, erős kormányhatalomnak volt a hive, és nem helyeselt semmiféle olyan más hatalmat, amely a kormányra akár erőszakkal, akár más módon illegitim befolyásokat akart gyakorolni. Mondom, ha leülünk ahhoz a zöld asztalhoz, valamennyien az egyedüli vas- vagy acél-törvény alapján állva, a nemzeti eszme és az integritás gondolatának alapeszméje alapján, akkor ott egymást meg lehet győzni arról, hogy mi a jó. Lehet ott arról beszélni, hogy mit kell csinálni, hogyan kell csinálni és mi a helyes ma pl. külpolitikai kérdésekben, amelyekre nézve nem osztozom a képviselő ur felfogásában, s délután leszek bátor elmondani, hogy miért. De azt, hogy itt bizonyos nagy elfogultsággal üljünk le tárgyalni ahhoz az asztalhoz, hogy azt mondják nekünk, hogy igenis csak akkor tárgyalunk veletek, csak altkor fogadunk benneteket egyenjogú hazafiaknak, ha előzőleg kiindultok bizonyos felfogásokból, azon felfogásokból, amelyek bennünket vezérelnek, ezt egyáltalában nem tartom helyesnek. Mindenki ember, nem lehet csalhatatlan senki ; lehetséges, hogy mi a számok erejével, a tudásunk, a tapasztalataink erejével meg fogjuk győzni az ellenvéleményen lévő képviselő urakat arról, hogy a haza érdekében más a helyes. Mert azt hiszem, hogy az uraknál is ez az egyedül irányadó szempont : a haza érdeke. S ha az urak odaátról annyit kiabálnak az ellen a rezsim ellen, amely ellen mi is verekedtünk, sőt elsőknek verekedtünk ebben az országban, akkor lehetetlenség, hogy az urak arra a szűk álláspontra helyezkedjenek, amely az orosz bolsevizmust és a magyar bolsevizmust is jellemzi. Ez az az álláspont, amelyet Lenin legelőször hirdetett. Akkor, amikor a tanácsköztársaság megdülőben volt és Kolcsak csapatai jöttek Szibéria felől, dél felől pedig Denikin ellenforradalmi csapatai négyszáz kilométernyire voltak Moszkvától, s mikor az irtózatos orosz éhezés és szenvedés ideje elkövetkezett ; azt hirdette akkor Lenin, hogyha csak egy kis terület marad, ahol a jelenlegi világrendszer tagadása megvetheti a lábát, abban is fenn kell tartani a bolseviki világrendszert. Ugyanezt hallottuk Magyarországon is, amikor Magyarországon elkövetkezett a rettenetes éhezés ideje, amikor azok is, akik az első pillanatban nem ismerték az eseményeket és a helyzetet, — hogy azt a közönséges pesti kifejezést használjam — bedőltek a nyomor következtében egy állítólagos uj világszemléletnek, amelyet én ugyanolyan zsarnokságnak tekintek, mint amilyen volt a cári zsarnokság, ugyanolyan becstelennek tartok, amilyennek tartottam a cári zsarnokságot, s amelynek ugyanúgy megvan a maga Szibériája, meg vannak a maga internáló táborai, megvannak a maga korbácsai — méltóztatott olvasni tegnap a Szózatot — nemcsak a polgári társadalom, hanem a szociális forradalom és a szociáldemokraták részére is. Mert nem kell idebenn meghallgatni az igen t. szociáldemokrata képviselőtársaimnak felvilágosító nyilatkozatait arról, hogy a bolsevizmus és a szociáldemokrácia nem egy, mert van annak egy csattanó bizonyítéka, az az eset, amely most Moszkvában történt, hogy amikor megjelentek ott a világnak szociáldemokrata képviselői, Yandervelde és a többiek
