Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

320 A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfon. azzal kell foglalkozni a nemzetgyűlésnek, hogy

1 mi volt három esztendővel ezelőtt, hanem azzal, hogy mi lesz holnap, mi lesz holnapután. Amikor a ministerelnök ur nekünk, Magyarország fővárosának egy clyan fekete telet igér, amilyet Magyarország fővárosa még végig nem élt, akkor a magyar nemzetgyűlés az indemnitási vita kapcsán nem foglalkozhatik személyi kérdésekkel, . . . (Egy hang a "közéfen : Emigránsokkal !) — majd azzal is foglalkozom — de igenis foglalkozzék azzal, hogy honnan veszünk kenyeret, honnan veszünk olcsó szövetet és olcsó lábbelit Budapest ptIgárainak. (Ugy van! balfelől.) Gömbös Gyula képviselő ur beszédét négy részre lehet osztani. Az első, amelyben teljesen egyetértek vele, a személyeskedés kiküszöbölése a parlamenti életből, a második a külpolitika, a harmadik a belpolitika, a negyedik a belpolitikával és külpclitikaval kapcsolatosan a nero,zeti hadsereg kérdése, és ugyancsak a bel- és külpolitikával kapcsolatosan a magyar integritás és a magyar fajvédelem kérdése. A képviselő ur beszédével mindenütt felszólalásom megfelelő fejezeteiben foglalkozom.. Nekem az a véleményem., hogy ma, amikor rettenetes tél és nyomor előtt állunk, amikor, véleményem szerint és a ministerelnök urnák az ujságirók előtt tett nyilatkozata szerint, nemcsak egy Mohács után vagyunk, de egy uj Mohács előtt is állunk, amikor mindnyájunk, minden magyar képviselő vezetőgondolata az elvesztett területek visszaszerzése, az integer Magyarország visszaállítása kell hogy legyen, akkcr kénytelen vagyok megemlékezni az uj magyar színműirodalom egyik remekének, Szomory Dezső darabjának, II. Lajosnak egyik jelenetéről, am.elyben együtt ülnek a magyar karok és rendek s a király elnöklete alatt és a királyné jelenlétében tanácskoznak. Ebben a j elenetben csak egy megállapítás van : Szolimán 300.000 emberre] átkelt a Dráván és halad Mohács felé. Tudja ezt mindenki, tudja a köznemesség, a főnemesség és a főpapság, hogy segíteni kell, össze kell fognia minden embernek, de ezen megállapítás után a köznemesek szidják a főnemeseket és a főpapokat, azt mondván róluk, hogy nem veszik ki eléggé részüket az ország megmentéséből, a főnemesek áthárítják a feladatot a főpapokra és a főpapok a főnemesekkel együtt szidják a köznemeseket és csak néha, mint a nemzet élő lelkiismerete szól bele a vitába a királyné szava ; Szolimán 300.000 emberrel átkelt a Dráván ! Most is a külvárosokból a város belsejébe hangzik a sikoltó szó : A kemyér, a cukor ! És mi, mintha valami uj Mohácsra készülnénk, a nemzetgyűlésen nem ezekkel a kérdésekkel, nem gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, nem békét akarunk teremteni, hanem késeket köszörülünk, nem magyar egységre készülünk, hanem uj magyar harcra. És itt vagyok kénytelen rátérni Gömbös Gyula képviselő ur beszédének arra a részére, — bár nem akartam foglalkozni a zsidókérdéssel — hogy a zsidó faj-e, vagy nem. Nekem az a vélemenyem, hogy a régi Magyarország területéről egy szerencsétlen háború és szerencsétlen forradalmak következtében leszakittattak a nemzetiségek, a tótok, a szerbek, a románok és most itt uj nemzetiséget akarnak kreálni, nem tudom, vájjon hazafias és helyes politika-e az integer Magyarország szempontjából, hogy egy olyan felekezetből, melynek tagjai mindig azt hirdették és meg is mutatták, hogy ők hűséges fiai ennek a hazának, akiket ebben az országban mindig mint felekezetet kezeltek, erőszakkal fajt akarnak csinálni,, Talán méltóztatnak megmondani nekem, nem lett volna-e ennek a nemzetnek érdekében való, minden magyar ember által boldogan elfogadott nagyszerű dolog, ha itt a tótok, szerbek, románok szintén azt hirdették volna, hegy ők a magyar fajhoz tartoznak, hogy ők magyar hazafiak és itt akarnak élni ennek az országnak területén ? Nem tudom, miért, szükséges okvetlenül minden erővel, tűzzel, vérrel, vassal fajt csinálni egy felekezetből,' melynek tagjai a legnehezebb körülmények között, 1848-tól kezdve az egész uj Magyarország felépítésén keresztül és végig az uj Magyarország legrettenetesebb időiben, a háború alatt, megmutatták az£, hogy ők verekedni tudnak a magyar hazáért és verekedni fognak mindig a magyar integritásért, ugy, amint az a szegény Klausz Imre is elesett Budaőrs mellett egy olyan gondolatért, amelyet akkor a ministerelnök ur magyar vezérlőgondclatnak jelentett ki. Az a véleményem, hogy minden magyar politikus, minden magyar közszereplő és állampolgár minden ténykedésének egyetlen vezérlő gondolata lehet : a magyar integritás visszaszerzése, mert mi tudjuk, hogy ebben a kis Magyarországban, amelynek elvették erdejét, sóját, ércét, szénbányái legnagyobb részét, igy megélni nem tudnak és azért, mert minden mellettünk szól ezen a világon. Nem tudom megérteni, miért van itt szükség arra, hogy folyton lázítsanak, izgassanak, rettenetes cikkek jelenjenek meg, népszóncklatok tartassanak, az állampolgárok egymás ellen kést köszörüljenek ? Milyen érdeke a magyar államnak, hogy itt sohase legyen rend és nyugalom ? Aki a magyar integritás gondolatát szolgálja, annak első kötelessége, akár politikus, akár magánember, hogy arra törekedjék, hogy ebben az országban a rend, a nyugalom., az osztályok és felekezetek s a társadalom minden egyes rétege között a békesség végre helyre álljon, hogy példát mutassunk odakünn élő magyar testvéreinknek, hogy idebenn békesség honol, hogy itt mindenki számára egyenlő a jog, mindenki egyenlően szelhet a kenyérből és abban az esetben, ha ti visszajöttök ebbe az országba, nektek is meg lesz az egyenlő jogotok, az egyenlő kenyeretek, egyenlő fejlődési- és munkalehetőségetek. Nem politika és nem az integritás politikája az, ha itt egy felekezetből fajt csinálnak és azt a felekezetet üldözik, nem pedig azért, mert akkor azoknak a fajoknak, melyek az ország területén ma, sajnos, kivül élnek, de amelyeket visszaszerezni a magyar állami közösségbe egyetlen célunk, azt