Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 321 mutatjuk, hogy itt nemzetiségi és faji üldözés folyik. Ez nem. lehet helyes politika, ez nem. vezethet a magyar integritás visszaszerzéséhez:. És én akkor, amikor az a véleményem, hogy itt ma egy kérdés van és ez a kérdés a magyar integritás, ennek az integritásnak szolgálatába akarom állitani a magyar gazdasági politikát is. Meg akarom mutatni annak, aki a magyar határokon kivül él, hegy itt jó gazdasági politikát folytatnak ; itt van kenyér és épen azért nem tartom helyesnek, hogy itt előrángattassanak közjogi kérdések, hogy itt közjogi kérdésekkel foglalkozzunk és a magyar diszmentére varrjunk fel egyuj ezüstvagy aranypaszomántot, amikor a magyar életnek keservesen megtépdesett ködmönére kellene felvarrni végre egy foltot. É

s eszembe jut, hogy 1917-ben, amikor Oroszországban a forradalom előszelei kezdték csapkodni az eresz életet, megjelent egyes lapokban — a kormányhoz és a felső szférákhoz közelálló lapokban — az a hir, hogy a cári kisasszonyok összehivták barátnőiket egy értekezletre annak megbeszélésére, hogy a m.árcius elején megtartandó udvari bálon ezüst- vagy aranypaszomántcs nemzeti viseletben jelenjenek-e meg az udvari dámák s ugyanakkor, amikor ők erről tanácskoztak, Pétervárctt és Moszkvában már hosszú sorokban állottak a szegény emberek az üzletek előtt, a kenyérre, sóra és cukorra váró tömegek s az udvari bálból nem lett semmi. Nálunk se tessék m.ost, amikor a legirtózatosabb és legrettenetesebb gazdasági válság előtt állunk, paszomántokat varrni, ne tessék arról tanácskozni, hogy ki legyen tagja a főrendiháznak. Nem fontos, hogy van-e főrendiház. Majd békés időben, nyugodt időben lehet arról tanácskozni, hogy van-e szükség főrendiházra és ha van rá szükség, kik legyenek annak tagjai. A legelső és legfontosabb, hogy ha nem akarjuk az országot ism.ét a rettenetes időket ránkszabaditó nyomorúságba vinni. Mert ismétlem, nemcsak a főváros külvárosaiban van ismét éhség. — hanem éhség van a vidéken is. Én jártam, a vidéken, jártam, a falvakban és láttam a bajokat, láttam a nincsteleneket,. akik aratás idején napszámot kerestek, ami azelőtt sohasem, fordult elő. Láttam, hogy Törökszentmiklóson, a Duna-Tisza közén, ahol a leggyönyörűbb a magyar búza, vagy akár Szolnokon is — tessék elmenni meggyőződni róla —300 koronáért quantum, satis lehet napszámost kapni aratás és cséplés idején. El múlt már az az idő, amikor az a nincstelen munkás egy esztendőn keresztül mindig abból élt, hogy volt aratása, amelyen megszerezte az elsőrendű élelmi cikket, a gabonát. Ezek m.ost kénytelenek napszámba járni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek •egy egészen egyszerű kis kérdésre, az egyes családok indemnitási vitájára. Mert Magyarországon már régen •— nemcsak most a legutóbbi időkben — kis indemnitási viták folynak. Amellett, hegy itt egy egész ország indemnitását tárgyaljuk, odahaza, kis családok tárgyalják a magukindem.nitását, azt, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—192G. — II. KÖTET. hogy hogyan lehet m.egélni, hogy lehet azt a keveset, ami van, ugy beosztani, hegy legyen belőle ennivaló, cipőre, ruhára való. És ha végig méltóztatnak menni a magyar életen, mindenütt azt méltóztatnak találni. Tessék bejárni a fővárosi családokat, a hivatalnokokat, lateinereket, iparosokat, kereskedőket és a kisembereket — nem. megyek el egészen a nagyon gazdag emberekig, gondot méltóztatnak látni az em.berek szemében, gondot a mindennapi kenyérért, a ruháért, a cipőért. Méltóztassanak megengedni, hogy itt ne nagy dolgokkal foglalkozzam, hanem kis kérdésekkel, amelyek minden háztartásban ott vannak. Méltóztassanak megengedni, hegy legelső sorban azokkal foglalkozzam, akik legtöbbet szenvednek a magyar életben, akik a legnyomorultabbak, akik a legrosszabb helyzetben vannak ; az államnak dolgozó köztisztviselők ügyével. És itt méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt evvel a kérdéssel részletesen foglalkoznék, megemlékezzem itt egy képviselőtársunk felszólalásáról, aki nagy, hatalmas beszédet tartott, ö, aki nagyon jó helyzetben él, aki Magyarország legnagyobb bankjának alelnöke, »vaskancellár«, ő mondta azt, hogy takarékoskodjunk. Azt mondotta, hogy fordittassuk ki a ruhánkat és fej éltessük meg a cipőnket, együnk krumplit és ne együnk Ínyenc falatokat. A képviselő ur nem mondta meg, hogy ő maga kifordittatta-e i ruháit. Azt hiszem, hogy az ő beszédére a tisztviselők azt mondhatták volna, ami Miskolcon egy sirföliraton olvasható : Itt nyugszom én, olvasod te, Olvasnám én, nyugodnál te ! (Derültség.) Könnyű valakinek, aki óriási vagyonokkal rendelkezik, itt Magyarországon kiadni a jelszót, hogy spóroljunk ! Spóroljunk ? De miből ? A spórolással legyünk mindenekelőtt tisztában. Spórolni csak olyan országokban érdemes, ahol a valuta stabil vagy felfelé haladó jellegű. Vegyünk egy spóroló elővigyázatos férfiút, aki egy hosszú életen keresztül 1914-ig megspórolt magának 50.000 koronát. Most van neki 50.000 koronája ! Hogy spóroljunk, ahhoz tessék a nagy tőkének, amelynek képviselője volt az illető felszólalt t. képviselőtársam, hozzájárulni ahhoz, hogy itt legyen végre olyan gazdasági berendezkedés, hogy itt érdemes legyen spórolni. A másik, hogy : fordittassuk ki a ruhát és fej éltessük meg a cipőt. De hányszor lehet ezt tenni ? Elsősorban ezt kellene megállapítani. Ki lehet fordítani a ruhát és talán még vissza is lehet fordítani. De hogy ezt a műveletet tovább is lehet-e űzni, azt a nemzetgazdaságtan még nem állapította meg. És egy másik baj is van : hogy a ruha kifordításához pénz kell, ma pedig 12.000 korona a kiforditási költsége a ruhának. Honnan vegyen, ha szabad kérdezni, az állami tisztviselő 12.000 koronát, hogy kifordíttassa a ruháját % Ami pedig a cipő megfej élését és megtalpalásét illeti, ehhez is pénz kell. Azt mondta a képviselő ur, hogy mindenki panaszkodik, hogy milyen 41