Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nem&eigyülés 28. ülése 192. olyan virágok, -amelyek a régi kaszárnya falai közül nőttek ki.,(Ugy van ! jobbfelől. Egy hang a jobboldalon : Azért voltak ellenségei a szocialisták !) Az igen t. kultuszra mister tetterejétől nagyon sokat várok a népiskolai reform tekintetében, de a legtöbbet várok abban a tekintetben, hogy meg fogja oldani végül az iskolából kikerült éknek, az úgynevezett felnőtteknek oktatását, megalkotja az állandó népművelés intézményét, a népakadémiákat, egy nagyszerű, kiváló magyar pap, Szentiványi Károly zseniális tervezeteinek igénybevételével. Ha az igen t. kultuszminister ur leleményessége a Magyar Tudományos Akadémia részére elő tudott teremteni 5 millió koronát, ugy a falusi nép kultuiszinvonalának emelése is megérdemli legalább is ilyen mértékben az állam támogatását. (Általános helyeslés.) Mert, amint a fázós világ az eltemetett őserdők siiját ássa ki, nekünk is éreznünk kell, hogy amikor a nemzet napja leáldozóban van, amikor kihűlt felettünk : akkor a lefagyott nemzeti élet feltámasztására a magyar falu kultursivatagja alól keli ásni kalória-energiát. (Ugy van! bal- és jobbfelől.) A magyar feketegyémántot csak a magyar nép lelkéből bányászhatjuk ki és csak tökéletes népkultúrával ! (Ugy van ! Ugy van !) Igen t. Nemzetgyűlés ! Még egy kis szociálpolitikáért is könyörögnék. Létay Ernő: Helytelen dolog, hogy önök most nem tapsolnak, holott Gömbösnek tapsoltak ! Pedig ez magyar beszéd ! Dobóczky Dezső : A végén majd meglátod ! Marschall Ferenc : Egy kis szociálpolitikáért is könyörögnék, — főleg, ami a rokkantak évek óta húzódó és még ma is megoldatlan kérdését illeti. Ne legyünk újra hálátlanok, t. Nemzetgyüés, mint voltunk 1848 után, és ne szúrjuk ki a szemét a rokkant honvédnek, aki ágyúfüstöt pipált, egy néhány iskátulya szivarvéggel. (Ugy van! ügy van!) Figyelmébe ajánlom azonkivül az igen t. népjóléti minister urnak, hogy elérkezett a tizenkettedik órája, amikor a néperő legnagyobb veszedelmével, a mai generáció megfogyatkozott egészségének kérdésével, a magas halálozási és alacsony születési arányszámok kérdésével végre is komolyan foglalkozni kell. (ügy van! Ugy van!) Egy milliárdos sikerült valutaművelet ma kevesebbet ér, minthaa halálozások arányszámát egy számmal sikerül leszorítanunk. ( Ugy van ! jobb felől.) Nem akarom e kérdést' most bővebben fejtegetni ; azt hiszem, a következő viták során még lesz alkalmam főleg a közegészség kérdésével alaposabban és tüzetesebben foglalkozni. Csak egyetlenegy adatot akarok ide hozni mementául, azt, hogy a legtöbb falusi körzetben ma is 12—14—15.000 emberre esik egy orvos, Budapesten pedig 1 millió lakos között 2000 orvos működik, vagyis itt 500 emberre jut egy-egy orvos. És annak ellenére, hogy csaknem elmondható, hogy Budapesten két kategóriája él az orvosoknak : olyanok, akik nem érnek rá ebédelni és olyanok, akiknek nincs mit ebédelni, mégis az a helyzet, hogy egész ország'. évi július hé 24-én, hétfőn. 319 részek, a falvak egész tömege áll ma orvos nélkül. Hogy miéit, erre talán megadhatná a választ Barla-Szabó József igen t. képviselőtársam, aki a földbirtokreformmal kapcsolatban igen praktikus inditványt tett, amelyet azonban annak idején leszavaztak. Igen t. Nemzetgyűlés ! Mint a parlament noiciusának talán nem is illik, hogy az önök szives figyelmét továbbra is igénybevegyem, (Halljuk! a bal- és a jobboldalon ) azért egész röviden befejezem beszédemet azzal a meleg óhajtással hogy a termelőmunka igazi műhelyét, a magyar földnek őrhelyét, a milliók igazi lakhelyét : a magyar falut, ezt a sokat ócsárolt, de még ma is porba fulladó magyar falut vegye a magyar kormány szerettetteljes gondoskodásába ; (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) mert a magyar falu ma is az, aminek Rákosi Jenő mondotta : »Aranyvaluta«, mig ezzel szemben a város »papirosvaluta«. (Taps jobbfelől és a középen.) Ebbe a verejtékes küzdelembe vigye bele gróf Bethlen István tudását, kitartását, magyar kétségbeesésének minden SZÍVÓS energiáját, azt a héroszi lelket, amelynek tüzes felvillanását mi már egyszer láttuk, amikor Erdély földjének megmentéséért küzdött ! Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A mai napon egy figyelemreméltó beszéd hangzott el a túloldalról, Gömbös Gyula képviselő ur beszéde, amelynek első megállapításaival a legteljesebb mértékben egyetértek. Gömbös Gyula képviselő ur beszédét azzal kezdte, hogy lehetetlen és helytelen, hogy a magyar nemzetgyűlés az indemnitás tárgyalása alkalmával állandóan személyeskedésekkel foglalkozik, akkor, amikor a legfontosabb gazdasági kérdések várnak elintézésre. Nekem szintén ez a véleményem, és az a nézetem, hogy a mikor a búza ára a magas egeket csapkodja, amidőn agrár Magyarország fővárosában gyümölcsérés idején luxuscikk a gyümölcs, amikor a szegény nép nyári eledele, a kukorica, óriási árak mellett kerül forgalomba ; amikor az elsőrendű életszükségleti cikkek beszerzése mérhetetlen nehézségekbe ütközik : akkor mi nem foglalkozhatunk állandóan személyes kérdésekkel, akkor nem dobhatunk az egyik oldalról a másikra mázsásnak gondolt, de pehelysúlyú gyanúsításokat. Nem foglalkozhatunk állandóan azzal, hogy ki mit csinált októberben, ki mit csinált október előtt és nem foglalkozhatunk azzal, hogy ki mit csinált az ellenforradalomban ; ha ezt a kérdést méltóztatik akarni állandóan faggatni, méltóztassék ennek tárgyalására talán külön bizottságot kiküldeni. De amikor a külvárosokban ismét megjelentek az élelmiszerüzletek előtt azok a hosszú álldogáló és ácsorgó csoportok, amelyeket keserűen ismerünk a háború utolsó éveiből, amelyek lisztre, kenyérre, cukorra és sóra várnak, akkor itt nem
