Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 313 S t. Nemzetgyűlés, mintegy 30 különféle politikai párt, különböző társadalmi egyesület határozta el akkor feloszlását, és háromszáznál több elnök, diszelnök és egyéb funkcionárius tette le egyetlen nemes gesztussal a maga hivatalát, hogy megalakítható legyen a német földmivelők egységes frontja, a »Deutscher Beichslandbund«. T. Nemzetgyűlés ! Ez a felfogás, ez a szellem nálunk, ahol szinte mindenki akar vezér lenni és senki közkatona, ahol az energiáknak olyan pazarlása folyik, mintha nem is csonka Magyarország lennénk, hanem mintha határaink a Fekete-tengertől Danzigig terjednének, azt hiszem, teljesen lehetetlen. Pedig, t. Nemzetgyűlés, senkinek a világon nincsen annyira szüksége az erők tömörítésére, egységesítésére, mint épen nekünk, magyaroknak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Közéletünknek ezt az elfajulását jellemezte nem régiben egyik legkitűnőbb irónk, Herczeg Ferenc, aki a napokban, szinte biblikus erővel mutatott rá arra a különös és elszomorító tényre, hogy valahányszor — ugy mond — nálunk a szenvedélyek fékezhetetlenül kirobbannak, azok sose fordulnak a népünket vérig sanyargató és nemzetünk vesztére törő idegenek ellen, hanem mindig csak magyarok ellen. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Megtörténik az a hihetetlen dolog csonka Magyarországnak ellenségek, szuronysövénvek közé ékelt területén, hogy valahányszor a magyarokat elragadja a szenvedély és fegyvert fognak, azért teszik, hogy egymással vívjanak párbajokat. Ha a magyar kéz ökölbe szorul, sujtása mindig csak magyar ellen irányul. (Igaz ! Ugy van ! Fe kiáltások jobbfelöl: A turáni átok!) Megrázó erővel szólal meg ezekben az időkben a nemzet prófétája és szól nemcsak hozzánk, hanem az egész magyar társadalomhoz, amely — ismétlem — ugy látszik, még a sir szélén sem akar lemondani a széttagoltság privilégiumáról s még ott is a »Fiat Justicia* et pereat munclus« jelszavát hangoztatja. T. Nemzetgyűlés! A másik meglepő eseménye ennek a vitának, az igen t. szociáldemokrata pártnak a parlamentben való megjelenése. Ne méltóztassanak engem félreérteni. En nem magát a megjelenés tényét kifogásolom, mert sokkal jobban szeretem, ha mi itt ebben a Házban, egymás mellett, vagy ha kell, egymás ellen küzdünk, nyilt sisakkal, mintha rejtekhelyből lövöldözünk egymásra s a szociáldemokrácia és a polgári társadalom közötti harc a közvélemény és a nyilvánosság kizárásával folytatódnék le. Ami minket meglepett t. Nemzetgyűlés, az az, hogy az igen t. szociáldemokrata párt politikai tarsolyában csak tüskéket, csak nyilakat hozott ide be és kint felejtette azokat a nagyon is fontos rekvizitumokat, amelyekkel építeni, alkotni lehetne. (Igaz ! Ugy van ! jobbfélöi.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. Sütő József : Nem olvasta el a deklarációt ! Marschall Ferenc : Bocsánatot kérek, én olvastam a deklarációt és vissza is fogok még arra térni. Én, t. szélsőbaloldal, évek óta figyelemmel kisérem az önök sajtóját, az önök irodalmát, amelynek mindig vissza-visszatérő refrainja az, hogy a polgári parlamentek lejárták magukat, megértek a bukásra, mert kiveszett belőlük az iniciativa ereje, kiveszett belőlük az alkotás lendülete és érzéketlenek a XX-ik század nagy szociális és nagy gazdasági reformkérdései iránt. Vagy mondjuk ugy, ahogy önök mondják — egynéhány héttel ezelőtt olvastam —, hogy egy snájdig párbajt vagy egy viharos derültséget keltett, ötletes közbeszólást többre becsülnek a legszebb szociális törvényjavaslatnál. Ezek után azt gondoltam, hogy a t. szélsőbaloldal ezzel a szellemmel szaturálva, ezzel a mentalitással jelenik meg itt a nemzetgyűlésben. S vártam s velem együtt még sokan várták, hogy az igen t. szélsőbaloldal az érdekesebbnél érdekesebb javaslatok egész sorát fogja ide hozni. Vártam a gazdasági élet rekonstrukciójára, különféle szociális reformokra, az építkezés megindításának lehetőségére, a pénzügyi kérdés megoldására és a drágaság letörésére vonatkozó javaslatokat, de ugy látom, t. Nemzetgyűlés, hogy mindaz, amit vártam, nem került ide. (Egy hang a szélsöbaloldalon : De igen ! Már sok javaslatot adtunk be!) E javaslatok helyett kaptunk egy meglehetősen bizonytalan fogalmazásu deklarációt és kaptuk — s azt hiszem, ebben nagyon sokan fognak nekem helyeselni — végnélküli ismertetését kis csirkepörökről felvett jegyzőkönyveknek (Igaz! Ugy van! jobb felől és a középen.), s látnunk kellett azt, — és ezt már egy választóm leveléből citálom — hogy az urak mindössze egy gramofonnal jelentek meg itt a Házban, (Zaj a szélsöbaloldalon.) ami még nem lett volna baj, de az már baj, hogy lemezt is csak egyet hoztak magukkal, s reggeltől-estig nyekergetik az ismert nótát a zalaegerszegi internáló-táborról és a jogrendi anarchiáról. (Igaz ! Ugy van! Taps jobbfelöl és a középen. Zaj a szélsöbaloldalon.) Én .ezzel természetesen nem mondom, hogy helyeslem az internáló-táborok fentartását. Kívánom és erélyesen köretelem, hogy mihelyt az idő teljessége bekövetkezett azok minél előbb feloszlattassanak. Sütő József: Miért nem oszlatják fel? Tessék feloszlatni ! Marschall Ferenc: Az önök eljárása engem annál inkább meglepett, mert a múltban épen önök voltak azok, akik lapjaikban a végnélküli és szélsőséges gravaminális politikának mindig legelszántabb és legszívósabb ellenlábasai voltak. De itt közbeszólás alakjában hangzott el, hogy deklarációról is emlékezzem meg. Ezt annál szivesebben teszem, mert épen ennek a deklarációnak kapcsán itt néhány szerény megjegyzésem volna. Ez a deklaráció kategorikusan el40
