Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

314 A nemzetgyűlés 28. ülése 192, 2. évi július hő 24-én, hétfőn. utasítja és egyenesen rágalomnak bélyegzi azt a köztudatban élő fölfogást, hogy a szociál­demokrata párt lett volna a szálláscsinálója, apja, anyja a bolsevizmusnak. Sőt Peidl képviselő­társunk szónoki lendületében annyira ment, hogy minden ezzel ellenkező felfogást már eleve történelemhamisitásnak is minősített. Várnai Dániel: Igaza is volt! Marschall Ferenc: Én, ha széjjelnézek,azt látom, hogy az igen tisztelt szociáldemokrata párt vezérei nagyrészben ma is ugyanazok, akik a szociáldemokrata pártot a háború alatt és még inkább a Károlyi-éra alatt vezették. Mondjuk most már, hogy én koncedálom, hogy ezeknek az uraknak és még inkább a vezetésük alatt álló szociáldemokrata pártnak semmi szerepe nem volt a bolsevizmus felidézé­sében ; mondjuk, hogy az a »paktum«, amely­lyel az országot és a hatalmat átjátszották Kun Béláék kezére, és amelyet a szociáldemokrata párt régi vezérei közül nagyon sokan aláirtak, újságírói fantáziának a szüleménye ; mondjuk, hogy az a körülmény, hogy egyes kommunistákká átvedlett szociáldemokraták fontos szovjetfunk­ciók élére kerültek, népbiztosok, követek, hadtest­parancsnokok lettek, abszolúte nem vethet árnyékot a régi szociáldemokrata pártra; és mondjuk, hogy mindazok, akik azon a bizonyos vörösmájus 1-én a vörös rongyokkal eléktelenített Budapest utcáin a szociáldemokrata párt régi vezérei közül is nagyon sokat láttak a tüntető tömeg élén, egy sajnálatos káprázatnak estek áldozatul; és mondjuk, hogy mindazok, akik azt állítják, hogy az elvi emingránsok közül nagyon sokan, azok t. i., akik nem tudtak megbarátkozni a kommu­nizmus eszméivel és kivándoroltak az országból, megbízást kaptak és fogadtak el Kun Bélától, erre a célra pénzt vettek volna fel a szovjet­kormánytól, közönséges »történelemkamisitást« követnek el. De azt csak nem nevezheti senki történelemhamisitásnak, ha én a bolsevizmussal kacérkodó, annak szállást csináló és később teljesen behódoló szociáldemokrata frakciónak az ősét, apját-anyját abban a szociáldemokrata pártban látom, amely itt a háború alatt, a nemzeti erőknek a végletekig vitt megfeszülése idejében Károlyi Mihálynak segédkezet nyújtva, elhintette idehaza a defetizmus mételyét, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) amely megbontotta a társadalmi élet egyensúlyát, , , . Klárik Ferenc : De ez már igazán hamisítás ! Marschall Ferenc: ... és végül odavitte az országot 1918 október 31-ikéhez. (TJgy van! TJgy van ! jobbfelöl. Nagy zaj a seélsobaloldalon. ) Pickler Emil : Olyan gyenge volt a magyar nemzet, hogy egy pár szocialista ezt képes volt megtenni ? Benárd Ágost : Â fronton voltak az emberek ! Marschall Ferenc: Igenis, ez- a frakció vitte oda a nemzetet 1918 október 31-ikéhez, amely után logikusan és a felszabadított besti­ális erő reakciöjaképen nem is következhetett más, csak 1919 március hó 21-ike. (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha Peidl képviselő ur az elvi deklaráció legelején bizonyos melankolikus hangon meg­emlékezik a szociáldemokrata párt őseiről, a cselédekről, a jobbágyokról és nem tudom, kikről, akik arcuk verejtékével tették termé­kennyé ezt a földet, akkor ne méltóztassék rossz néven venne tőlem, ha az »ősiségről« szóló ezt az elméletet én viszont alkalmazom önökre. Varsányi Gábor : Ugy van ! Helyes ! Marschall Ferenc: Én azt tartom, hog}'-, ha a Peidl t. képviselőtársunk vezérlete alatt álló szociáldemokrata párt ahelyett, hogy felölt ve Catónak fehér tógáját, idejött volna és hibáját férfiasan belátva, a megtért szerepében jelentke­zett volna és azt mondotta volna, uraim, belát­juk, hibák történtek minden oldalon, vétkeztünk a nemzet ellen, de ezentúl csak egy cél, egy törekvés van . . . (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) Kabók Lajos: Önök vétkeztek! Majd mi vesszük át az önök bűneit ! Klárik Ferenc : És vétkeznek állandóan a nemzet ellen !* Marschall Ferenc: ... ez a beszéd sokkal őszintébb lett volna és saját szempontjukból is sokkal taktikusabb lett volna. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Rothenstein Mór: Ezt a lemezt is hallottuk már nyekeregni I Pikler Emil : Érdekesebb volna a 7000 ko­ronás búzáról beszélni ! Dobóczky Dezső: A börze az oka! Pikler Emil : Csukják le a börzét még ma. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, ne méltóztassanak a szónokot zavarni ! Marschall Ferenc : Még egy megjegyzéssel kell foglalkoznom, amely közbeszólás alakjában hangzott, itt el. Azt mondották ugyanis, hogy a szociáldemokrata párt sohasem terjesztette ki működését a falura és sohasem törekedett a falu tömegeinek forradalmositására. Ha meg méltóztatik engedni, ezzel a kijelentéssel szem­ben megállapítom a következőket : A szociál­demokrata párt a falun sohasem tudott és sohasem fog tudni mélyebb gyökeret verni, de nem azért, mintha önök ezt nem akarták volna; hiszen elméleti ós gyakorlati kísérleteik egész légiója tanuskodhatik arról, hogy ezt mennyire kívánták. Ha tehát ez nem sikerült, ez nem az önök érdeme, hanem érdeme annak a magyar falunak, érdeme annak a magyar népnek, amely nem tudta bevenni a nemzet­közi ideológiát, amely nem tudott letérni a magántulajdon szentséges alapjáról, (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon : A szolgabír oknak !) ér­deme annak a magyar falunak, annak a magyar népnek, amely mast is megmaradt annak, ami volt ezer éven keresztül. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom