Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

'310 A nemzetgyűlés 28. ülése 192 < törpe- és kisbirtokosok 15 hektárra igényelhetik birtokuk kiegészítését. Csehszlovákiában kisajátitható minden 250 hektáron felüli erdőbirtok és minden 150 hek­táron felüli szántóföld, szőlő és legelőbirtok. Az uj kisgazdákat, akik, sajnos, majdnem kivétel nélkül a csehek közül kerülnek ki, gazdasági felszereléssel és vetőmaggal is ellátják. Jugoszláviában eddig még nincs törvény a földreformra, azonban még 1919-ben rendelet jelent meg arra nézve, hogy minden 100 hektárt meghaladó olyan terület, amelyet a tulajdonos nem maga művel, földbirtokcéiokra kisajátit­ható. Ugyancsak kisajátítható a földbirtok 500 hektáron felüli része is. Szerbiában különben az Otthon-törvény behozatalával már évtizedek­kel ezelőtt gondoskodtak arról, hogy a törpe­és a kisbirtok a nagybirlokkal szemben kellő védelemre találjon « Ebből azt látjuk, hogy körülöttünk min­denütt meg van oldva a földreform, Magyar­országon annak csak a kezdet kezdetén vagyunk. És merem állítani, hogyha emellett a törvény mellett maradunk, ugy az igazi reformot nem is fogjuk elérni sohasem. Maga a kormány is elismeri azt, hogy milyen nehezen megy ennek végrehajtása ós a közigazgatást teszi felelőssé és okolja azért, hogy a földreform nincs végre­hajtva, mert az egyik kortesiratban, ami hite­les, mert a kormány maga adta ki, a földkérdés megoldásáról a következőket mondja (olvassa): , »A késedelem tehát nem az országos földbirtok­rendező bíróságon múlik, hanem az alsófoku hatóságoknak és maguknak az érdekelteknek tájékozatlanságán. « Vagyis azt mondja, hogy a jegyző nem törődik vele stb. és az egész baj a közegek tájé- ! kozatlanságán, nemtörődömségén múlik. Azonban megállapítom, hogy a földbirtokosok is idegen­kednek attól, hogy a földreform Magyarországon végrehajtassák. Konkrét esettel szolgálok. Kerü­letemben mint kiküldött elmentem az egyik gróf úrhoz a házhelyek ügyében — mint községi képviselő a házhelytörvényből kifolyólag — és arra kértem, hogy az igénylők lehetőleg szabad egyezkedés utján juthassanak hozzá a kis terü­lethez. A gróf ur kijelentette: »Képviselő ur, én mint jogászember ezt a nemzetgyűlést nem tartom törvényesnek, sem a törvényeit nem tartom törvénynek. Ha tetszik, vegyék cl erőszakkal!« Szomjas Gusztáv : A nemzetgyűlés nem törvényes? Cserti József : Ezt a gróf ur mondotta, : neki ugy látszik szabad ilyesmit mondani. En j ezzel egyszerűen csak azt akarom bizonyítani, hogy sokan mennyire idegenkednek ettől a tör­vénytől, azt állítják, nem is törvényes a nemzet­gyűlés és ha tetszik vegyék el tőlük erőszakkal a földet, mert ők a törvényt nem respektálják. Szijj Bálint : Az ilyeneket is Zalaegerszegre ; kellene vinni ?. évi július hó 24-én, hétfőn. Cserti József: Ugy van, képviselő ur. Itt nincs más eszköz, mint radikális törvényt hozni és miként a gróf ur mondta, erőszakkal elvenni a földet. Azonban ennek a törvénynek egyik legnagyobb hibája az, hogy nem mondja meg határozottan, hány holdig lehet kisajátítani, vagyis a földbirtokreform céljaira igénybevenni a földet. Másik hibája pedig az, hogy nem sza­bályozza az árakat. Én és pártom azon az ala­pon állunk, amelyen nagyatádi Szabó István törvényjavaslata állott, de amelyet azután el­alkudtak, eldobtak a helyett, hogy törvényerőre emelték volna. Ez a törvényjavaslat, amelyet nagyatádi Szabó István adott ki, amely ma is a birtokomban van, de amelyet ő nem valósit­hatott meg, . . . Szijj Bálint: Melyik az? Cserti József :... 500 holdban állapítja meg a maximumot. Szijj Bálint : Az a Búza Barnáé volt. Cserti József: Nem, Nagyatádié. Itt van a birtokomban, a képviselő urnák, ha parancsolja, mindjárt át fogom adni. Ez 500 holdban álla­pítja meg a maximumot és utána jött a másik törvényjavaslat, amely nem határozza meg, hogy a birtok meddig nem parcellázható. És, amint mondottam, másik nagy hibája az, hogy nem precizirozza az árakat. Nem vagyok hive a Buza-féle törvényjavaslatnak, amely azt mondja, hogy békebeli áron történjék a megváltás, ha­nem ugy én, mint pártom azon az állásponton vagyunk, hogy aranyban, vagyis buzavalutában méltóztassék ezt megállapítani. A vagyonváltság­nál már rájöttek arra, hogy ez az egyetlen fix mód a föld árának meghatározására. Szomjas Gusztáv: Azt nem tudják az igény­lők -megfizetni. Cserti József : Azt meg tudják fizetni ; mél­tóztassék csak legelőször a törvényben kimon­dani, hogy 500 holdon felüli minden nagybirtok a földreform céljaira ivénybevehető. Az árát meghatározni nagyon egyszerű. Megnézzük, hogy a háború előtt azon a' vidéken mennyit ért a földbirtok. Számítsuk a búzát 20 koronában és akkor a legtöbb esetben egy holdnak 20—25, legfeljebb 30 métermázsa az ára. Ha itt Magyar­országon végre rend lesz és lekötjük a birtokot, ezt akármelyik külföldi tőke financirozza. Merem állítani, hogy az a földbirtok, amit az igénylők­nek ma felajánlanak, nagyon olcsó annak, akinek pénze van, de azoknak; akik arra igazán rá vannak szorulva, nincs pénzük. Pár koronájuk van, de ha azt odaadják, nem tudnak tovább mozogni. Ez a legnagyobb hiba. Azért ajánlom az előbb előterjesztett módozatot megszívlelésre, mert ezzel a földbirtokos urak sem károsodnak, hiszen búzában fogják évenként meglátni a vált­ság ellenértékét. A mai ingadozó valutáris vi­szonyok mellett más megoldást találni, azt hi­szem, nem lehet. Tehát ez az a törvényjavaslat, amelyért ugy én, mint az a párt, amelyhez tartozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom