Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28, ülése 192, szerencsém van, tovább is küzdeni fogunk, amely törvényjavaslatot Nagyatádi nem váltott be, s amelynek köszönheti Nagyatádi azt a bizalmat, amelynél fogva ma is a ministeri székben ül, s amelynek a többség is köszönheti azt a bizalmat, amellyel a nemzet ideküldte, hogy ezt a nagy kérdést megoldja, de nem oldotta meg. Szijj Bálint: Mégis azután is támogattad Nagyatádit ! Cserti József : Amikor erre rájöttem, otthagytam. Engem ennek a jegyében küldtek be, s ennek megvalósításáért továbbra is küzdeni fogok. Látjuk az idegenkedést, hogy még hallani sem akarnak mélyen t. földbirtokosaink egyáltalán semmiről sem ; hogy még attól a bizonyos vagyonváltságtói is idegenkednek, amelyet földben kellene leadni, de nem láttam sehol sem, hogy adtak volna le. (Ellenmondások jobbfelöl) Szijj Bálint: Kilenc hónapja, hogy a kisgazdák megfizették, de a nagybirtok nem fizette meg. Cserti József: Ugy-e, ez a baj? À nagybirtok nem adott semmit. Hozzák a rendeleteket nyakra-főre, hogy most ez, majd az maradt ki, vagy az a csoport maradhat ki. Méltóztassék a kormánynak igénybe venni a vagyonváltságkónt természetben leadandó földeket, hiszen a kisbérietek sincsenek még végrehajtva. Bátor vagyok ez iránt a következő határozati, javaslatot benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul rendelje el az 1000 holdon felüli birtokok után a földben való vagyonváltság leadását, hogy azok már őszre mint egyelőre állami kishaszonbérletek az arra rászorulóknak és érdemeseknek kiadathassanak.« Szijj Bálint: Elfogadjuk! Cserti József : Majd meglátjuk ! Szijj Bálint: Én elfogadom! Létay Ernő : Lépjen ki a pártból, ha nem szavazzák meg ! Cserti József : Ha a kormány ezeket igénybe veszi, nem kell mindjárt kiadni, lesz még rá idő és mód, hogy mikor fordítja azokat a kormány földbirtokpolitikai célokra, de egy időre a legszükségesebb igényeket kielégítheti belőle, és talán ideiglenesen mint kishaszonbérleteket adhatná ki. Majd találhat rá módot, — tudom, hogy ezzel a dologgal sietni nem lehet — hogy ezek a földrészletek földbirtokpolitikai célokra mielőbb felhasználtassanak. (Helyeslés balfelöl.) A helyzet ma olyai, hogy aki künn mer heszélni szabadon a földbirtokreformról, arról azt mondják, hogy veszedelmes kommunista. Rám is azt mondják, hogy kommunista voltam, pedig az én gomblyukamban vörös gombot még nem Láttak, mint azok közül sokéban, akik reánk azt kiáltják, hogy kommunisták vagyunk. (Az elnölci széket Hassár Károly foglalja el) Kezemben egy levél, amelyben kerületemnek két polgára azt panaszolja még a múlt év'. évi július hó 24-én, hétfőn. 311 ben, hogy azért, mert tagjai voltak annak a bizottságnak, amely a földreformot meg akarta oldani és mert szorgalmazták ennek a megoldását, a bérlő egyszerűen azt kiáltotta feléjük, hogy veszedelmes kommunisták. Erre mi történt ? Legközelebb csendőrök jöttek a házukhoz, • és bár nem hurcolták el őket Zalaegerszegre, de azért, mert a földbirtokreform híveinek vallották magukat, a bérlő ur intézkedésére ma is, másfél év óta megfigyelés alatt állanak. Enynyire idegenkednek mindenütt az egész vonalon az u. n. alsóbb közegek a földreform megoldásától. Az hiszem, hogy ezek felsőbb parancsra történnek. A földhirtokreformnak mi hívei vagyunk, de nem vagyunk hívei a reform azon végrehajtásának, amely már törvényerőre emelkedett, mert nem hallottam még egy képviselőtársamat sem, aki azt merte volna mondani, hogy ez a földreform tényleg megfelel a mai kor követelményeinek. Mindenki hibákat keres és talál abban. Annyira hibásnak tartom ezt, hogy teljesen nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellene. Én és pártom továbbra is küzdeni fogunk azért a földreformért, amelyet Nagyatádi annak idején az én kezembe nyomott, (TJgy van ! Ugy van! balfelöl.) Ezért a földreformtörvényért küzdünk, s hogy ezt elodázni nem lehet, az természetes. Minél inkább késleltetik, annál nagyobb veszedelmet rejt magában. Vagyok bátor pártom megbízásából erre nézve a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1920 : XXXVI. tcikket, amely a földbirtok helyesebb megoszlásáról szól, s amely törvény sem céljainak, sem a kor sürgős követelményeinek egyáltalában meg nem felel, helyeztesse hatályon kivül és egyúttal nyújtson be helyette egy olyan javaslatot, amely minden 500 holdon felüli szántóföld kisajátítását kimondja és a megváltási árat búzában határozza meg, legfeljebb 20 évig tartó részletfizetésre.« (Helyeslés a baloldalon.) Hogy ez a kérdés foglalkoztatja ma legjobban a közvéleményt, azt minden képviselőtársam tudja, Végtelenül örülök, hogy a kormányban van egy minister, aki előrelátja ezt a helyzetet, látja azt, hogy ennek a kérdésnek meg nem oldása minő óriási veszedelmet rejt magában. S ez a mélyen t. minister ur nem más, mint Kállay Tibor pénzügyminister ur. Hivatkozom beszédére, amelyet legutóbb mondott. A pénzügyminister ur beszédének vége felé a következőket mondotta (olvassa) : »De van egy másik csoportja . is ezen törekvések ellenzőinek és ezek csodálatosképen épen a kapitalizmus képviselői közül kerülnek ki, akik azt hiszik, hogy abban a pozícióban, amelybe jutottak, megmaradhatnak áldozat nélkül is, és azt hiszik, hogy ha teljesen passzive viselkednek, nem fog semmi változás beállani és nem következnek be olyan átalakulások, amelyek majd megszüntetik az ő