Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 309 Cserti József '. Rossz a törvény is. Annak idején a következőket voltam bátor megjegyezni. Szijj Bálint: Mi is kezdjük már a bizalmunkat elveszíteni ! Cserti József : Amikor a törvényjavaslathoz hozzászólottam, akkor még nem is tudtam, hogy ezt a törvényjavaslatot nem nagyatádi Szabó István szerkesztette, nem tudtam, hogy az Országos Magyar G-azdasági Egyesület dolgozta ki pontról pontra és már fél évvel azelőtt le is tárgyalta. Amikor elolvastam, azt mondottam róla felszólalásomban, amint ez a naplóból ki is tűnik (olvassa): »Elsősorban kijelentem, hogy ez a törvényjavaslat mintha ugy készült volna egész általánosságban, hogy ez örök időkre irott malaszt maradjon.« Sajnos, ez az állitásom be is következett, ugy látszik, ebben nem tévedtem. Ez az egész törvény rossz, még pedig azért, mert egyenesen ugy van készítve, hogy abból ne lehessen valamit csinálni. Ha rám is bíznák a törvény végrehajtását, én, aki testestül-lelkestül hive vagyok a földreform megvalósításának, nem volnék erre képes, mert vannak a törvénynek olyan részei, amelyeket, ha alkalmazni akarnék, azt kellene mondanom, hogy ezen az alapon senki sem jut földhöz. A 30. § első bekezdése például azt mondja, hogy (olvassa) : »Az állam megváltás utján megszerezhet továbbá bármely nagybirtok mezőgazdasági művelésre alkalmas földjéből is annyit, amennyinek megváltása az Országos Földbirtokrendező Bíróság megállapítása szerint a nagybirtok meg nem váltott részein az okszerű üzemi gazdálkodást meg nem gátolja.« Mit mond ez a szakasz? Azt, hogy ha egy nagybirtokból ki akarnak valamit sajátítani és a nagybirtokos azt mondja, hogy az én gőzekémet, igámat, gépeimet nein tudom foglalkoztatni, akkor e szakasz értelmében a nagybirtokból nem lehet semmit sem kisajátítani. Dénes István : Nem is akarja a törvény. Minden szakasza ilyen. Miért olvasod csak. ezt fel? Cserti József: De van több ilyen rendelkezés is. A példa igazolja, hogy a törvény ugy van megszerkesztve, hogy annak alapján kisajátítás utján nem lehet földhöz jutni, hacsak a földbirtokos nem látta be ennek szükségességét és nem volt annyira előrelátó, hogy önként segítségére lett volna a törvény végrehajtásának. Dénes István : Ritka az ilyen földbitokosunk ? Cserti József : Olvastam az államtitkár urnák multheti cikkét, amely szerint eddig már 10.000 holdat kisajátítottak. Hát ha ilyen tempóban haladunk, akkor mit méltóztatnak gondolni, hogy hány év múlva lesz meg a földreform? Ha egy évre ötezer holdat számítunk — mert a tízezer hold két évnek az eredménye — háromszáz év alatt sem lesz végrehajtva a földreform, ha ilyen ütemben haladunk. Azt, hogy a földreformra szükség van, még pedig merem mondani, hogy sürgősen szükség van, soha senki el nem vitathatja. Itt különféle mozgalmakat indítanak meg, hogy minél több magyar szülessen. Nagyon jól tudjuk, hogy a születéseknek a legnagyobb ellensége ép ugy, mint az építkezésnek is és mindennek^ a nagybirtok túltengése. Ezek már régi témák, amelyeket nagyon sokszor bebizonyítottak és azért bővebben nem is akarok velük foglalkozni. Dénes István: Pedig ez a fontos. Cserti József r Szükség van erre a területi integritás szempontjából is, mert ha az egész világon mindenütt megoldják a földreformot, mi nem vonhatunk Magyarország köré kinai falat és csonka Magyarország nem maradhat meg a nagybirtok hazájának. Hogy a külföldi államokban miképen oldották meg a földreformot, arra mindjárt rá fogok mutatni a Nép című újságból, amely nem zsidó lap. Az ő értesülése szerint fogom bemutatni, hogy Magyarország szomszéd államaiban, a már nem hozzánk tartozó részeken, miképen van megoldva a földreform, és ha mi is nem sietünk annak megoldásával, ugy nem számithatunk komolyan arra, hogy azok, akik odaát földhöz jutottak, — bár sajnos, több idegen kapott ott földet, mint magyar — ide kívánkozzanak hozzánk urasági cselédnek vagy 30 koronás napszámosnak. A földreformmal elsősorban az életet és a megélhetést kell olcsóbbá tenni, több szabadságot kell biztosítani. A Nép a földbirtokreformnak a szomszédos államokban történt megvalósításáról a következőket írja (olvassa) : »Amikor a földbirtok helyesebb megoszlását célzó 1920 XXXVI. te. megjelent, a vagyon képviselőinek nagy része óriási módon feljajdult és ugy tüntette fel a dolgot, mintha a mi földreformtörvényünk egész Európában a legradikálisabb lenne. Hogy ez a föltevés mennyire nem állja meg a helyét, arra nézve néhány adattal szolgálunk a szomszédos államok földreformtörvényeiből. A román földreformtörvény szerint Erdélyben minden 40 holdon felüli, Ó-Eomániában pedig minden 200 holdon felüli birtok kisajátítható. Sőt a maga egészében kisajátítható az a terület, amely 12 egymást követő esztendőn keresztül haszonbérbe, vagy részművelésbe volt kiadva. Hogy pedig az állam lehetővé tegye a földreform keresztülvitelét, azoknál, akik nem rendelkeznek a gazdálkodás megkezdéséhez szükséges anyagi eszközökkel, 35 százalék erejéig részesedést vállal a kiosztandó földek vételárából. Egyébként a kisajátítandó birtok vételárára nézve az 1913. előtti utolsó ötévi értékadat az irányadó. A lengyel földreformtörvény szerint minden 180 holdnál nagyobb birtok kisajátítható. Ezenkívül kisajátítható minden olyan birtok, amely az okszerű gazdálkodás követelményeinek nem felel meg. A törvény szerint elsősorban a nincstelenek igényelhetnek földet, amenynyiben azonban elég föld áll rendelkezésre, a