Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ülése 192; (Mozgás.) A kerületem egyik községét megszállja a csendőrség; a község legnagyobb bűne a/, volt, hogy ellenzéki párti volt. A csendőröket tartania kellett. Azok elhurcolták a pártelnökünket, aki ellen természetesen azt a vádat emelték, hogy kommunista, azért, mert valamikor Oroszországban hadifogságban volt. Két év óta otthon van. Ezt az embert egyszerűen — szomorú dolog — beviszik az ügyészségre'; az ügyészség ^Egyheti vizsgálat után elejti a vádat. Volt azonban egy másik helység is, ahová el lehet őt szállítani : Zalaegerszeg. Megszabadulhatott ettől már az utón, mert megígérte, hogy a kormányra fog szavazni. Elbocsátották. Ott volt az alelnök. Tiszteletben álló egyén. Hat évig községi biró volt. Ezt már nem foghatták el, a kilátásba helyezett letartóztatást nem tudták végrehajtani. Ezt az embert ugyanis dühében, szívszélhűdés ölte meg. (Felkiállások a jobboldalon : A kormány volt az oka !) Ennek ez a rendszer és «az erőszakoskodás volt az oka. Mert, ha minden embert nem is ölt meg a düh, de az a rendszer kiölte az emberekből a tekintély és a törvény tiszteletét és megtelitette a sziveket keserűséggel. Ez volt az a nagy ár, amibe belekerült ez a választás. •De rá fogok térni felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. Kováts-Nagy Sándor: A földreformról beszéljen, abban egyek vagyunk! Cserti József: Igen, amit sokan nem szeretnek itt hallani! Kováts-Nagy Sándor: De szeretjük! Elnök: Csendet kérek! Cserti József : Yan egy fontos kérdés, amely minden mást háttérbe szorít. Azt akartam említeni az előbb, t. képviselőtársam, hogy mi a titkos választójogért tovább is fogunk küzdeni. Hát, szomorú jelenség, hogy amikor az egész világon elfogadják már a titkosságot, amikor széles látkörü államférfiak, gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert, akik azelőtt nem voltak hívei a titkosságnak, ma annak hi vei lettek ... Barla-Szabó József: Mi pedig megfordítva vagyunk ! Cserti József: . . . akkor olyan képviselők fordulnak a titkosság ellen, mint Eorgács Miklós és Csontos Imre, akiknek az apját még deresre húzták és akiknek elődei a robot keserű kenyerét ették. Ez nagyon szomorú jelenség, ezt kívántam megjegyezni. Csontos Imre : Az egész választás alatt mindig pocsékoltatok bennünket, lázítottatok ellenünk. Elnök : Ne méltóztassék a szónokot zavarni ! Cserti József: És mindazért, amiért Nagyatádi volt pártvezér és az ő volt csoportja és pártja küzdött, az általános titkos választójogért most mi fogunk küzdeni. évi július hő 24-én, hétfőn. 303 Halász Móric: Nem lehet ám kisajátítanii Hála Istennek, itt vagyunk még mi is! Cserti József : Elhiszem, t. képviselőtársam, hogy ezt minden képviselő igéri lenn a kerületében, és az a szomorú, hogy itt mást mond. Halász Móric : Itt mondom, nem a kerületben ! Csakhogy nem a titkos mellett vagyok ! Rupert Rezső : Kinevezett képviselők kellenének ! Cserti József : Yan fontosabb kérdés most, mint ez. Mondom, a legfontosabb kérdés ma a megélhetés nehézségének kérdése. (Felkiáltások a jobboldalon : A kormány felelős ?) Rupert Rezső : Természetes ! A rossz politika ! Halász Móric : Rupert jobban tudná megcsinálni. Cserti József : Soha olyan nehéznek, olyan reménytelennek a telet még nem láttuk, mint most. Ezt mondja a ministerelnök ur is, és osztozom az ő feltevésében. Lassanként oda jutunk, hogy kétféle ember lesz itt, az egyik, amely milliókat tud szerezni, szinte naponként könnyen, a másik pedig a mindennapi kenyerét sem tudja biztosítani a legnehezebb munkával sem. Az egyik rohanhat autóján, a másik alig tudja továbbvonszolni az éhségtől meggyötört testét. Az egyiknek telik mindennap pezsgős vacsorára, soha ilyen dáridózás, mint most folyik Budapesten. Forgács Miklós: Ezt a budapesti képviselőknek mondd meg ! Cserti József: ...a másik nem tudja megkeresni a kenyerét. Ezen kell segíteni. Ezen pedig lehet segíteni egy egészségesebb adóztatással, amely nem lefelé progresszív, hanem felfelé. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : A tözsdések csinálják!) A, budapesti képviselők kimennek. Elnök: Csendet kérek! Csontos Imre: A budapestieknek mondd meg! Elnök : Kérem Csontos képviselő ur, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni, Cserti József : A nagytőke sohasem volt oly kapzsi, mint most. Halász Móric : Ezt mondd, akkor együtt vagyunk. Cserti József : Ezen segíteni kell. A drágaságot ankétezéssel letörni nem lehet, sem maximálással, sem rekvirálással, hiszen tulajdonképen, ha vesszük az életet tovább, megállapítható, hogy Európában a legolcsóbban csak Magyarországon lehet élni, ha a valutakülönbségeket vesszük. De az a baj, hogy a népnek nincs keresete, nem tudja megszerezni a pénzt, amely a megélhetéshez szükséges. Arra most ne gondoljanak, hogy maximáljunk és rekviráljunk. Hiszen ismerjük a régi maximálást és rekvirálást, láttuk, hogy nem segített. A rekvirálásnak annál kevésbé vagyok híve, mert ha a gabonát rekvirálni akarják, azt fogjuk elérni, hogy majd nem termelnek gabonát, mert a gabona nem
