Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

. À nemzetgyűlés 27. ülése 1922. iizmiis még ma is egy pirosnyakkendős mesterlegény, aki kiáll a tömegek elé es gyűlölködő mondatokat hajigál a tömegbe. Önök még nem jutottak el ahhoz a megismeréshez, hogy a szocializmus nem ugy csinálódott, az nem valami filozófiai spekulációnak terméke, hanem a szocializmust gazdasági és társadalmi törvényszerűségek hozták létre, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) hogy az az egész erkölcsi és szellemi világot átfogó hatalmas mozgalom. Önök erre csak azt mondják : piros szegfű, bolsevizmus, hadseregbomlasztás, nemzetköziség. Ilyen kifejezéseket hajigálnak felénk. Kuna P. András: A tények beszélnek! Várnai Dániel: Ha körülnézek e teremben, alig látok valakit, — ismétlem, e tekintetben is akad talán egy-két kivétel — aki a szocializmussal mint tudománnyal, mint társadalmi és gazdasági mozgalommal oly mértékben foglalkozott volna, hogy azt mondhatná magáról : én ismerem a szocializmust. Ezelőtt két esztendővel hallottam itt ilyen beszédet. Yass József képviselő ur — akkor még nem volt minister — az indemnitási vitában abban az időben tartott egy beszédet. De ő is mit csinált? Látszott rajta, hogy sokat foglalkozott a szocializmussal, azonban ezt a rengeteg tudományos területet egyszerűen beleszorította a maga világnézetének Prokrusteságyába és ami kimaradt belőle, — pedig nagyonnagyon sok kimaradt — azt egyszerűen lenyesegette és azt mondta : ez forradalom, az utópia, emez fantazmagória és ezzel egy ilyen ember részéről is el volt intézve a szocializmus. Az utóbbi napokban az indemnitási vita során foglalkoztak a szocializmussal mások is, többek között, hogy a sok felszólaló hépviselőtársam közül csak néhányat emlitsek, első helyen Haller István képviselőtársamat, ő is foglalkozott hosszasabban ezzel a kérdéssel. Nagy erőkifejtés volt az ő beszédében, hogy ezzel a kérdéssel objektiv foglalkozzék. Nagy erőkifejtés volt beszédében arra nézve is, hogy azokat a hiányosságokat, amiket a szocializmus ismerete terén beszéde felmutatott, reto-rikai spanyolfal mögé rejtse és retorikai siker mögé rejtse azokat a hiányosságokat, amelyeket azonban a szocializmus ismerői előtt eltakarni ő sem tud. Haller t. képviselőtársam idézett egy füzetből, amely, amint láttam itt már kézről-kézre jár, mintha ez a szocialista tyukszemre-lépésnek kis katekizmusa volna. Idézett belőle Szabó József t. képviselőtársam is, és ha jól láttam, ma délelőtt Patacsi képviselő ur is. Egészen bizonyos, hogy ez régebben a Haller-féle propaganda - ministeriumban készült, nyilván azzal a szándékkal, hogy a szocializmust lehetőleg véglegesen kompromittálja. Nem kívánok Haller t. képviselőtársam beszédén végigmenni, de megfogott engem is egy mondata, mely a kommunista manifesztumból vett idézet volt. Ez az idézet és ahogy | évi julius hó 21-én, pénteken. 285 idézi és aminek igazolására idézi, tulajdonképen felmentene engem attól, hogy Haller képviselő ur beszédével foglalkozzam, de mégis épen ennek a módszernek bemutatásával igyekezem bebizonyítani azt, hogy nem ismerik a kérdést, és mégis foglalkoznak vele, mégis támadják. Ha jól emlékszem, ez az idézet az volt, hogy mi történik akkor, ha a proletariátus a politikai hatalom birtokába jut, és ezzel az idézettel azt akarta bizonyítani Haller képviselő ur, hogy íme, a szociáldemokrácia és a bolsevizmus között semmi különbség nincs. T. Nemzetgyűlés! Hogy mi a különbség a szociáldemokrácia és a bolsevizmus között, azt, ugy hiszem, tudja talán Haller képviselő ur is, de bizonyos sikerre számítva, bizonyos dolgok igazolásaképen ugy állította be a kérdést, hogy nincs különbség közöttük. Hát igenis, van különbség. Mert borzalmasan hosszú ut vezet odáig> amíg a proletariátus kezébe jut a politikai hatalom. Az ezen az utón jelentkező óriási differenciák azok, amelyek elválasztják a szociáldemokráciát a bolsevizmustól. A módszer kérdése az, ami a bolsevizmus és a szociáldemokrácia között egy egész világot mélyit ki. Szomjas Gusztáv: A célban közösek! Várnai Dániel : A végcél nem kispekulált végcél, t. Nemzetgyűlés, hanem a fejlődés törvényszerűsége által mutatott végcél : természetesen a kommunizmus. Patacsi Dénes: Ugyebár? Várnai Dániel : Azonban a módszer, ahogyan e felé a cél felé törünk, ez a rettenetes differencia, ami közöttünk és a bolsevizmus között van. A bolsevizmus, értsük meg már végre, nem világszemlélet, mint a szociáldemokrácia, az csak a taktika kérdése, annak a taktikának kérdése, ami az orosz szociáldemokráciában a nagy szecessziót, a nagy szétszakadást előidézte. Az orosz szociáldemokráciában többsége volt annak a felfogásnak, amely az egész marxizmusban nem található fel. A forradalmi romantika lett úrrá ezelőtt mintegy húsz esztendővel az orosz szociáldemokráciában és épen e miatt történt az, hogy kettészakadt a párt. Egyik része a forradalmi romantika után menve társadalmi rajtaütésekkel, hatalmas politikai sztrájkokkal, a sztrájk, a mozgalmasság és a felfordulás kedvéért akarja elérni azt, hogy a politikai hatalom a proletariátus kezébe jusson, míg a szociáldemokrácia a parlamentarizmus és a demokrácia módszereivel halad előre a maga utján. A szociáldemokrácia tudja, hogy korszakokban, fejlődési etappokban nincs ugrás, erőszakot tenni sem gazdasági, sem társadalmi kérdésekben nem lehet. A szociáldemokrácia mindent a fejlődés útjára épit, tudatában annak, hogy a fejlődés úgyis oda vezet... Patacsi Dénes: A kommunizmushoz! Peidl Gyula: Most aztán eltalálta!