Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-27
286 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. ', évi július foá 21-én, pénteken. Várnai Dániel: ...a politikai hatalom meghódításához, csak az eszközök természetesen egészen mások. Haller képviselő ur „ezt nem mondotta. Haller képviselő ur szerint a bolsevizmus és a szociáldemokrácia között semmi különbség nincs v Én nem tarthatok itt szocialista szemináriumot, csak röviden akarok rámutatni arra, — és azt szeretném, hogy a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja végre megértse — hogy rettenetes különbségek választanak el bennünket és választják el a szociáldemokráciát a bolsevizmustól. Hiszen nézzenek csak önök arra a rettenetes küzdelemre, amely a II, és a III. internacionálé között folyik. Nézzenek önök arra a borzasztó küzdelemre, amely a kommunisták és a szocialisták között, a szocialisták mindkét szárnya között, Németországban folyik; nézzenek arra a rettentő küzdelemre, ami Olaszországban folyik és amely sajnos, ma krízisbe vitte az- egész olasz szociáldemokrata pártot. Ismerjék el és jegyezzék meg végre, hogy borzasztó különbségek vannak szociáldemokrácia és bolsevizmus között. Patacsi Dénes : 1919-ben nem látszott meg! Várnai Dániel: Ha majd a gazdasági fejlődés odáig visz, hogy a politikai hatalom a szociáldemokrácia kezébe jut, —hogy mikor, azt még nem lehet előrelátni, de ha majd a kezébe jut, lehet — nem bizonyos, — hogy ezt a hatalmat az a párt diktatórikusán fogja kezelni. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Áhá!) Ez a diktatúra azonban nem egy kisebbség diktatúrája, hanem egy többség diktatúrája lesz egy ideális köztársaságban. Patacsi Dénes : 5 °/ 0 ült 95 °/o nyakára 1919-ben. Peidl Gyula : Diktatúra, de nem többségi diktatúra! Ez a különbség! Várnai Dániel : Haller képviselő ur a marxizmussal is foglalkozott. Haller képviselő ur borzasztóan rossz néven veszi a marxizmustól, — és a marxizmus mélyen sajnálja ezt — hogy milyen materialista a marxizmus, hogy mennyire çsak az anyagi világban mozog. Idézte itt nekünk az egyházatyákat, idézte a humanistákat, idézte az egész német klasszikus filozófiát, Kantot, Hegelt, Fichtét annak bizonyítására, hogy az igazi filozófia mennyire ideologikus, mennyire az ideális világban él és mennyire nem materialista, mint a marxizmus. Egy-két nevet ugyan rosszul idézett Haller képviselő ur, de erről most ne essék szó. (Mozgás.) Az én számomra, aki nemcsak marxismerő, hanem marxista is vagyok, a marxizmusban épen annyi a materialista, mint az ideális elem. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenesetre magasan, nagyon magasan felette áll Haller képviselő ur kedvencének, a német klasszikus filozófiának, ennek a T- kénytelen vagyok megmondani — eklektikus filozófiai kotyvaléknak, és nekem ez a klasszikus filozófia már azért sem kell, mert voltaképen egyszerűen filozófiai áldásosztást jelentett akkor és jelent ma is minden létező rosszra. Hegel tétele, hogy »minden, ami valóság, észszerű«, azt jelentené, hogy észszerűnek kell elfogadnom a reakciós kormányokat, mert valóság ; észszerűnek kell elfogadnom a jogtalanságot, mert valóság ; (Felkiáltások jobbfelől : Rabulisztika !) észszerűnek kell elfogadnom az internálásokat, a cenzúrát ; észszerűnek kell elfogadnom a reakciós és az autokrata kormányzat minden módszerét, mert valóság. Hát ez az ideális filozófia nekem nem kell, t. Nemzetgyűlés ; én csak megmaradok egy materialista marxistának. (Felkiáltások jobbfelől : Jól van, csak maradjon !) Végül a t. képviselő ur mintegy tüntetésszerüen mondotta, hogy az ő politikája a német centrumé. Haller képviselő ur nem akar sem katholikusabb, sem konzervativebb lenni, mint a német centrum. Ez nagyon szép vallomás és én ezt jól megjegyzem magamnak. Figyelmébe ajánlom azonban a t. képviselő urnák azt, — nagyon sajnálom, hogy nincs itt, . . . Griger Miklós : Majd referálok neki ! (Derültség.) Várnai Dániel: ...— hát legyen szíves, képviselő ur, mondja meg neki — . . . hogy a centrum legszélsőbb jobbszárnyán álló egyetlen képviselő sem lett volna kapható arra és nem volna kapható ma sem, sem a jövőben, hogy hazája kultúrájára olyan szégyent hozzon, mint amilyent Haller ur hozott Magyarország kultúrájára a botbüntetéssel és a numerus elausussal. (ügy van ! Taps a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondások jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Engedelmet kérek ezekért a kitérésekért, — de folytatom. Ha a szocializmus ez úgynevezett ismerősei, ez úgynevezett előkelő amatőrjei ilyen kurtánfurcsán, ilyen szőrén-szálán bántak el a szocializmussal, akkor mit szóljak azokhcz a felszólalásokhoz, amelyek e vita során szintén a szocializmussal foglalkoztak ? Az imént elhangzott felszólalással, őszintén szólva, nagyon nehéz foglalkozni. Györki Imre: Nem is érdemes! Várnai Dániel: Én-megmaradok annál, — báimennyire rosszul esik is ez Wolff t. képviselő urnák — hogy az ő felszólalása igen egyszerű eszközökkel erőteljes törtetés volt a szónoki sikerek felé. (Zaj és ellenmondások jobbfelől és a középen.) Nem akarom azt mondani, hogy egyszerűen demagógia volt ; nem volt neki egyéb célja, mint hogy itt szónoki sikert arasson. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Meg sem tudják itélni ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hogyne magukra bízzuk !) Azonban itt volt Szabó József képviselő ur ; szintén keresztényszocialista, akitől az ember elvárhatná, de akinek kötelessége is volna a munkásmozgalmak ismerete és kötelessége volnaismerni azt a szellemet, amely a munkásmozgalmakat hajtja, kötelessége volna ismerni azokat a történelmi, társadalmi és gazda-