Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

281: A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, nak vallásában, hogy politikai működésünkben soha erről az útról letérni nem fogunk. Én nem ismerek egyéni célt, nem ismerek érvényesülést, nem ismerek pártpolitikai köteléket azzal szemben, hogy keresztény nemzeti felfogásomat mindig és minden körülmények között érvényesitsem. (Éljenzés a jobboldalon.) Nem egyéneket szolgálok, hanem kizárólag elveket, és ha elveket szolgálok, akkor szolgálom a keresztény egység gondolatát is. Nagyon jól érzem, hogy ebben a nemzetgyűlésben bármit mondjanak róla is odakinn, megvan a többsége a meg nem alkuvó keresztény nemzeti felfogásnak, (ügy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) Érzem, hogy adva van az az ut, amelyen az egy világnézetet vallók megtalálhatják még egymásnak testvéri kezét. Előttem más cél nem lebeg, mint a Nagy-Magyarországnak jogos utón való helyreállítása, (Elénk helyeslés.) és az ezen cél érdekében egyedül lehetséges ut követésének szükségét tudom, be fogják majd látni azok is, akik ebben a pillanatban talán egyéb taktikai szempontból még nem találták meg szivükben ezen elhatározás lehetőségét. Tegnapelőtt nálam volt egy Erdélyből érkezett magyar, aki könnyes szemmel panaszkodott és kérdezte, hogy a jelen súlyos helyzetben, a jelen lehetetlen viszonyok között van-e még remény kibontakozásra? Mélyen t. Nemzetgyűlés, azon nagy ideáloktól telítve, melyeket működésemben mindig szemem előtt fogok tartani, erről a helyről is szeretném odakiáltani a kishitüeknek, a reménykedőknek : még vannak férfiak, akik el vannak határozva, ha kell, önmaguk feláldozásának árán is szolgálni a magyar jövendőt. Belső és külső ellenségeinknek pedig azt üzenem, hogy legyen bár Nagy-Magyarországunk történelmi igazságával bármennyi megpróbáltatás, bármennyi küzdelem, bármennyi fájdalom egybekötve, ebben az országban valamennyien : pór, szegény, gazdag, iparos, kereskedő és középosztálybeli, ebben a lehetetlen helyzetben, ha kell fogcsikorgatva is, tűrve is álljunk annak a szent tudatnak az igazságában, hogy minél több vértanút követel egy igazság, annál biztosabb, annál maradandóbb az ő diadala. És igy bizom én az én igazságom diadalában, a Nagy-Magyarország gondolatának megvalósitásában, amelyért haladok azon az utón, mely egyedül biztosítja a jövendőt, amely egyedül biztosítja a feltámadást. Az indemnitást elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvöz lik. ) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Várnai Dániel! (Zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Lehetnek sokan ebben a teremben és bizonyára vannak e termen kivül is, akik pusztán érdekességnek évi jídius hó 21-én, pénteken. tartják, mi azonban történelmi jelentőségűnek, történelmi fontosságúnak tartjuk azt, hogy a magyar mezőgazdasági és ipari munkásosztály képviselete, a szociáldemokrata párt, megjelent a törvényhozásban. Az ország egy vesztett háború nyomorúságában él. A pillanat, amelyben ide kerülünk, végtelenül fájdalmas ós tragikus számunkra. Az ország vonaglik; forradalmakés ellenforradalmak öntudatos és kétségbeesett kísérletei után áll; öntudatos és kétségbeesett kísérletei után, amelyek semmi állandót nem teremtve, az országot semmi állandóval erőben nem gyarapítva folytak le, és az ország itt áll és vergődve, tántorogva keresi a kibontakozás útját. Gazdasági élete tengődés, kulturális fejlődése és felszereltsége szegényes és szánalmas, az állam polgárai a jogok teljességének hiányában élnek. Yalamennyiünk szempontjából teljesen közönbös az, hogy öt hónapig vagy öt esztendeig tudunk-e itt együtt dolgozni, neki kell fognunk a munkának és komoly férfiak komoly elhatározásával kell végeznünk a nemzetgyűlés óriási feladataival. Önök hallották a szociáldemokrata párt deklarációját pontonként, a kisérő beszéddel, és láthatták, hallhatták, hogy ebben a deklarációban minden egyes követelés, ennek a deklarációnak minden egyes pontja a polgári Magyarország, a polgári demokrácia megépítésének egyegy principiuma volt. Hallhatták, hogy a szociáldemokrata párt mit kíván elsősorban megoldani gazdasági és kulturális téren és a közszabadságok visszaállítása tekintetében is hallhatták, hogy a polgári Magyarországról, a polgári demokráciáról van szó. Ennek ellenére megjelenésünket, első megnyilatkozásunkat, az ellenszenv oly vihara fogadta itt, mely már a gyűlölet határán volt. (Felkiáltások a jobboldalon : Vörös szegfű !) Ennek a fogadtatásnak lényege, lelke, akár akarjuk, akár nem, arra a meggondolásra kényszerit bennünket, vájjon tudunk-e mi itt együtt a kornak megfelelő olyan munkát kifejteni, mely ezt a szegény, elhanyagolt országot lábra fogja állítani. Patacsi Dénes: Hazafias érzéssel! Györki Imre: Frázisokkal! Peidl Gyula : Nem érzés, hanem cselekedet kell! Patacsi Dénes: Abból jön a tett! Elnök: Csendet kérek! Várnai Dániel : Nagyon nagy baj, hogy makacs negációval, meg nem értéssel, ellenszenvvel állanak egy oly hatalmas társadalmi, szellemi és gazdasági mozgalommal szemben, mint a szocializmus. Pedig az önök érdeke is azt kívánná, hogy ismerjék jól, mi a szocializmus. Hiszen a politikai stratégiának legeslegelemibb és legelső feltétele az, hogy azt a terepszakaszt, amelyet támadni akarnak, ismerjék minden zegében és zugában. Az önök szemében, t. Nemzetgyűlés, — hiszen egy-két kivétel talán akad — a szociá-