Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

2?6 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, a spekuláció voltaképen szorosan hozzákapcsolódik a játékszenvedély kihasználásához. A gazdasági tényezők ma nem teljesitik eredeti hivatásukat. Ertem itt elsősorban a tőzsde működését. A tőzsde, amelynek árszabályozási és megállapítási rendeltetése volna, ma nem más, mint montecarlói bank, amely egyáltalában nem felel meg közgazdasági hivatásának, teljesen irreális és teljesen a tömegek játékszenvedélyét kielégítő eszközévé vált. Kiss Menyhért: Meg kell rendszabályozni! Wolff Károly : Itt van a másik dolog, amire Nagy Emil t. barátom is rámutatott, ámbár nem abban a vonatkozásban, amelyet én tartok szem előtt. A manchesteri liberalizmus gazdasági rendje nálunk Magyarországon sajátságos kinövésben jelentkezett és én ezt tiíltengő bankokráciának neveztem. Az egész országnak voltaképen adott helyzete agrárjellegű, egész pénzügye pedig kizárólag merkantil irányban fejlődik. Itt volt a nagy ellentét, a merkantil és az agrár irány között, és ez a túltengő bankokrácia ma ránehezedik egész gazdasági életünkre. Nagymagyarország összes bankjai most csonka Magyarországra korlátozva ós elzárva a nagy kereseti lehetőségektől rávetették magukat az itt kínálkozó konjunkturális haszonra és mindinkább nemzetközivé változtak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) És itt, az egészségtelen bankfejlődésnél, rámutathatok arra, hogy, ha azt lehet mondani, hogy a főváros aránytalan csonka Magyarországhoz, ugy a bankokrácia is teljesen aránytalan csonka Magyarországhoz. Majdnem azt mondhatnám, hogy a numerus clausust a bankok tekintetében is be kellene hozni. (Élénk helyeslés jobb felöl és a középen.) Lehetetlen helyzet az, hogy a bankok alapítása teljesen korlátlanul történhetik, habár vannak bizonyos korlátozó rendelkezések az alaptőke tekintetében a Pénzintézeti Központtal kapcsolatban, de ennek dacára ez a túltengő bankhálózat túlságosan nagy és túlságosan megdrágítja a mi gazdasági életünket. Nem is volt egészséges a bankok fejlődése ; ós itt nem habozom kijelenteni, hogy a saját felfogásomnak, saját világnézetemnek megfelelően ostorozom azt az erkölcstelen hatást is, amelyet a bankok a közéletre gyakoroltak. A bankoknak túltengése ránehezedett a magyar közéletre is, és olyan visszás állapotokat idézett elő, amelyeket ma sem tudunk teljesen eliminálni. Kiss Menyhért : ^Élelmiszeruzsorát űznek. Wolff Károly: Én tehát a bankok terén is bizonyos reformokat tartanék szükségesnek. A reform abban az irányban történjék, hogy az egészségtejen fejlődési irányzatot lehetetlenné tegyük. Ertem elsősorban azt, hogy a magyar bankvilág eltért az eredeti rendeltetésének útjáról, a hiteligények kielégítésének útjáról és rávetette magát az áruüzletekre. (Igaz! Ugy van ! a jobbóldalon és a középen.) Ha ma körülnézek a hazai gazdasági életben, szinte kiáltó évi július hó 21-én, péntehen. az az aránytalanság, amelyet e téren tapasztalunk. Az ország érdeke az, hogy mennél több önálló kereskedő és iparos existenciája legyen. (Ugy van ! a jobboldalon.) Mennél több önálló, független és vagyonnal rendelkező egyéne van ennek az országnak, annál biztosabb a konzervatív irányú fejlődése és annál biztosabb az állami léte. A bankok abszorbeáló hatása eliminálja, megsemmisíti, felszívja az adóalanyokat Nagyarányú áruüzleteket tesz lehetővé, és itt valóban szoros kapcsolatban van működésük az infláció kérdésével, mert hiszen még az infláció igénybevétele mellett is eléggé korlátlanul elégítik ki a hiteligényüket 6°/

0 mellett. A 6°/o állami pénzzel való hitelellátás abba a helyzetbe hozza őket, hogy nagyarányú tranzakciókat és oly nagyarányú árufelhalmozásokat eszközölhessenek, amilyeneket a cukornál és egyéb áruknál is látunk, (Igaz! Ugy van!) és amelyek épen a mi közgazdasági helyzetünknek súlyosbítását eredményezik. Ezen a téren a reformokat abban látnám, hogy tiltassanak el a bankok az áruüzlettől (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és szoríttassanak kizárólag természetes- hivatásukra, a hiteligények kielégitésére. Ha a bankok kizárólag a hiteligények kielégítésével fognak foglalkozni, meg vagyok győződve róla, hogy ez az infláció kérdésére is igen kedvező hatással lesz és az egész gazdasági életnek vérkeringése mindjárt sokkal egészségesebb, sokkal természetesebb lesz. En tehát röviden a következőkben körvonaloznám azokat az intézkedéseket, amelyeket a drágaság kérdésében is elkerülhetetlenül szükségesnek tartok: Elsősorban kívánnunk kell a tőzsde reformját. A tőzsde reformjánál talán egy megfontolandó lehetőség — nem mondom, hogy kétségtelenül sikerre vezető eszköz — a készpénzfizetésekkel való kötések elrendelése, ami okvetlenül korlátozná a játék lehetőségét és a tőzsdének működését reális mederbe szorítaná. Szükségesnek tartom továbbá a valutaspekulációnak legenergikusabb korlátozását. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Itt rámutatok arra az ellenvetésre, amelyet nagyon sokszor hallottam, hogy ha a valutaspekuláció tekintetében korlátozó intézkedéseket foganatosítunk, akkor majd ez a valutajáték átteíepitődik a szomszéd metropolisba, Bécsbe, és akkor Magyarország egy nagystilü forgalommal szegényebb lesz. Most ugyanazt látjuk megfordítva, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés. Bécsben korlátozták a valutaspekulációt, most tehát Bécsnek minden láncoló és egyébként megbízhatatlan szemete idevándorol a budapesti tőzsde környékére és itt folytatja azt az átkos működést, amelyet Bécsben folytatnia nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Én itt is radikális intézkedéseket tartanék szűk-