Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. ségeseknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Látjuk, hogy az az egy-két razzia a tőzsde környékén már is bizonyos hatással volt. Ha ezt állandósítanánk, ha a tőzsdelátogatást szi­gorú feltételekhez kötnék és könyörtelenül ki­toloncolnák azokat az egyéneket, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl és a középen.) akik meg nem engedett módon pióca gyanánt nehezednek a gazdasági életre és népünkre, kétségtelenül meg­könnyebbedést lehetne e tekintetben biztositani. (TJgy van! jobb felöl.) A kivitel kérdésével foglalkozott Pallavi­cini igen tisztelt képviselőtársam is, és én a legutóbbi drágasági ankéten szintén felvetettem ezt a kérdést. Lehetlennek tartom a kivitelnek azt a rendezetlen állapotát, hogy meg nem en­gedett módon a munkával arányban nem álló haszonhoz jussanak nem is legitim, nem is szak­avatott, nem is nernzethű és nem is idevaló emberek, hanem idegen elemek, (ügy van! a jobboldalon.) Ennél a kérdésnél az állami monopólium kérdése is felvettetett a közélelmezési minister urnák expozéjában, és habár, — amint láttam — am. kir. kormány ezt a kérdést nem tartja elfogadhatónak, én nagyon fontosnak tartanám legalább is az export-valuta kérdésének rende­zését. Az export-valuta kérdésénél lehetetlen helyzetet találok magam előtt. Amerikából jönnek a dollárok és az idekül­dött eléggé számottevő dollármennyiséget szaba­don vásárolhatják össze és vihetik ki az ország­ból. Amikor az országnak feltétlenül szüksége volna aranyértékre, nem értem, miért koncedál­ják ennek az idegen f valutának minden korlát nélküli exportálását. Én tehát megfontolandónak tartanám az export-valuta esetleges központosí­tásának, mondjuk, a jegybankhoz való utalásá­nak kérdését. Mindenesetre legelsősorban fontos­nak tartanám, hogy az ország legkiválóbb köz­gazdasági erői üljenek össze és gondolkozzanak egy nagy gazdasági programm kidolgozásán, amely az alapja volna jövőbeni gazdasági politi­kánknak. Ugyancsak a valutával kapcsolatosan szük­ségesnek tartanám a behozatal kérdésének radi­kális megoldását is. A világtörténelem tanúsága szerint amikor a szegénység és a nyomor vesze­delembe sodorta az egész állami lét biztonságát, rendszerint akkor volt legnagyobb és legkiáltóbb egyes rétegeknek fényűzése. (TJgy van! jobb­felöl.) Ma ugyanezt a jelenséget tapasztalhatjuk a halódó, gazdaságilag vajúdó Ausztriának a közéletében és tapasztalhatjuk nálunk is a hivalgó fényűzésnek szinte kihivó fitogtatását a közélet­ben is mindenütt, ahol megjelenik. (Igaz! TJgy van ! jobbfelöl és a középen,) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ha egyszer a kivitel és behozatal kérdése, ha mérlegünk passzivitása annyira befolyással van a valuta alakulására, akkor könyörtelenül korlátozni, sőt évi július hó 21-én, pénteken. 277 megtiltani kellene mindennemű fényűzési cikk behozatalát. (Helyeslés jobbfelöl.) E tekintetben sürgős intézkedéseket látnék indokoltnak. A pénzügyek és a bankélet terén — mint* emiitettem — ón egyedül radikális eszközöktől várok némi eredményt. Mert ha nézem magá­nak a bankéletnek belső sztrukturáját, azt sem látom egészségesnek. A részvényes egy minimá­lis haszonban részesedik, a tisztviselők pedig elégedetlenek és sztrájkokat rendeznek. Ma volta­kép a bankélet nem más, mint egyes családok pénzügyi hitbizománya. (TJgy van! jobbfelöl.) S egyes családoknak ez a pénzügyi hitbizo­mánya ránehezedik a maga molochszerü ki­elégíthetetlen étvágyával a gazdasági életre s kielégülést keres akár egészséges, akár egészség­telen módon. Emiitettem, hogy az mindig eltávolodik a nemzeti gondolattól, s ebben én a legnagyobb veszedelmet látom. S ha mi a magyar belviszonyok tekintetében panaszokat ejtünk, ne feledjük el, hogy az egész külföld nem is tudja azt, hogy pl. csak a bankéletünk mennyire eltávolodott a nem­zeti élettől. Majdnem minden bankon ott leng valami idegen zászló, és igy az valamely idegen érdek letéteményese. (TJgy van! jobbfelől.) Itt nem láttam Albinákat, amelyek öntudatos nemzeti földbirtokpolitikát követnek. (TJgy van!) Ha ennek az országnak jövőbeli feltámadására gon­dolok, akkor megkövetelem, hogy a gazdasági élet minden szervét egyetemlegesen hassa át a fana­tikus nemzeti öntudat szelleme. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) (Az elnöki széket Soitovszky Béla foglalja el.) Kiss Menyhért : Magyar pénz kell, keresz­tény pénz kell ! Wolff Károly : Én figyelemmel kisértem az Albinának működését Erdélyben, és a románoktól hallottam, amint kacagva emiitették, hogy a román pénzintézetek váltóikat a budapesti nagy bankok­nál számitolták le s itt a magyar pénzzel újból felszerelve indultak meg Erdélybe cél+udatos román nemzetiségi politikát folytatni. Kiss Menyhért : Évtizedeken át ! Wolff Károly : S hogy ennek a céltudatos nemzeti politikának meg is volt az eredménye, csonka Magyarország parlamentje tehet róla szo­morú tanúságot. (Igaz ! TJgy van !) Én elsősorban ezt a nemzeti gondolatot kivá- . nom minden banktól. Lehetetlenségnek tartom, hogy amikor itt élet-halálharcot folytat egy nem­zet jövőbeli feltámadásáért, ez a fontos intézménye a gazdasági életnek ne állíttassák kizárólag a nem­zeti megújhodás szolgálatába. (Helyeslés.) A gazdasági okokon kivül — mint emiitettem — fontosabbnak tartom a lelki krizist. Amint a nagy világháborúk után gazdasági válságok követ­keztek be, ugy a nagy háborúk után — a haiminő­évé 0 háború é* egyéb nagy háborúk után — be­következtek lelki megrázkódtatások is. Csodál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom