Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

 nemzetgyűlés 27. ülése 1922 folytatták le ellenük, s most ezek a tisztviselők ég és föld között lebegnek, mint Mohamed koporsója, viszont a falu népe panaszkodik amiatt, bogy a helyettesítő tisztviselőnek lakás- és egyéb ellátását is viselnie kell, vagyis annak az állásnak kétszeres terbét fizeti. En nagyon kérem a belügyminister urat, begy ezekre a dolgokra is terjessze ki a figyelmét. Én csak igazságot kérek ; nem azt kérem, hogy a bűnös meneküljön, hanem kérem az ügyeknek mielőbbi, gyors és igazságos lefolytatását. (Helyeslés.) A vármegyei törvényhatósági választások is kell, hogy mcst már mielőbb megtörténjenek. Mert bizonyos az, hogy a háború előtt megválasztott vármegyei törvényhatóságok ősi jogon nem képviselhetik a vármegyét. Ezért a közigazgatási reformot és az uj választásokat a vármegyékben is fontosnak és sürgősnek tartom azért, hogy minden elégedetlenség és baj eliminálható legyen. Még egy dologra szeretném a belügyminister ur figyelmét felhivni. Tapasztaltam, és láttam, hogy annál a szervnél, amely legfőbb támasza a jog- és vagyonbiztonságnak ebben a hazában, t. i. a csendőrségnél a régi kipróbált igazi csendőrök olyan nagy számban hagyják el állásukat, hogy elvégre nem. marad senki a régi fegyelmezett, igazi legénységből, miután a drágaság miatt nem birja az életküzdelmet. Ezért a belügyminister ur figyelmébe kivánom ajánlani, hogy erről a testületről, amely éjjel és nappal, hóban és sárban teljesiti a közrend és a közbiztonság védelmét ebben a hazában, szintén illő módon gondoskodás történjék. Még egyet kivánok megemlíteni. Az országnak több vidékét bejártam és mindenütt, a legjobb falusi gazdáknál is, panaszt találtam aziránt, hogy a fegyverengedélyek kiadásánál nem ugy járnak el, amint az a falu népét megilleti, nevezetesen nem akarnak fegyverengedélyt kiadni. Én pedig azt mondom, hogy a fegyvert jobb kezekbe nem adhatják, mint épen a becsületes falu népének a kezébe, (Ugy van ! jóbbfelől.) mert aroig annak a kezében van, addig tudja mindenki azt, hogy az nem forditja azt a fegyvert a haza, a nemzet és a jogrend ellen. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) A sajtószabadság és a jogrend kérdéséhez is kivánok még néhány szót szólni. Itt folyton hangoztatják a sajtószabadságot és a jogrendet. Hát a szabadság szép szó, ha azt valódi fogalmában, értelmében értelmezik. Amikor azonban a szabadság szabadossággá fajul, ez már egyenesen káros a hazára, a nemzetre, az állam egyetemére. Mert ha nekem szabadságom van és én a szabadságomat arra használom fel, hogy a nálamnál gyengébbet, amikor kilépek az utcaajtón, leüssem, akkor ezt a szabadságot az államhatalomnak tőlem meg kell vonnia. így vagyunk azokkal a szabadságokkal is. Sokban köszönhetjük a sajtónak azt, hogy olyanokat terjesztettek s ma ismét hangzanak olyan hangok, amelyek a haza rombadöntésére vezettek és a népben a jognak, a törvényességnek és a hazaszeretetnek a fogalmát megingatják. (Ugy van ! . évi július hó 21-én, pénteken. 255 jóbbfelől.) Kossuth Lajos is azt mondotta : bár a sajtószabadságnak a legnagyobb hive vagyok, de csak addig, amig az a haza és a nemzet ellen nem irányul ; mert mihelyt a nemzet és a haza ellen irányul a sajtó működése, akkor minden áron meg kell akadályozni az államhatalomnak azt, hogy az tovább működjék. (Helyeslés jóbbfelől.) A sajtószabadságnak én is hive vagyok, de olyan sajtótörvényt kivánok, amely csak abból a pontból áll : »Hazudni nem szabad.« (Helyeslés.) S akkor, ha mindenki csak az jgazat irja meg és nem tölti meg izgalommal az amúgy is túlfűtött lelkeket, nem épit légvárakat s nem csábitgatja lehetetlenségre az embereket, hanem a munkára és a sajtó a kötelességtudásnak, a hazafiasságnak, a közerkölcsnek lesz a terjesztője és az úttörője : akkor igenis kivánom a sajtószabadságot. (Helyeslés.) Peidl Gyula t. képviselőtársam azt mondotta deklarációjában, hogy a munkásság ellenállott a kommunizmusnak s Nagy Ernő t. képviselőtársam is azt mondotta tegnap, hogy a szociáldemokratáknak nincs részük a kommunizmus felidézésében. Vagyok bátor felolvasni a szakszervezetek tanácsa elnökének, Jászai Samu urnák (Felkiáltások balfelől : Elvtárs /ja kommunista szövetségi tanács, vagyis a tanácsok országos gyűlése alkalmából mondott beszédét. (Olvassa) : »T. elvtársak ! Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a tanácskongresszust üdvözöljem. Nagy örömmel fogadtam ezt a megbizatást, mert szeretném eloszlatni ennél az alkalomnál azt a bizalmatlanságot, amely egyik-másik oldalról a szakszervezetek ellen irányult. Meggyőződésem, hogy sem a szakszervezetek múltja, sem jelen működésük nem ad sem okot, sem jogot arra, hogy bárki is bizalmatlansággal viseltessék velük szemben. Az októberi forradalom előtt Magyarországon még nem volt egyesülési jog. Emlékeztetem az elvtársakat a Bánffy-korszakra, 1897-re, amidőn a szakszervezeti vezetőket, mert sztrájkcélokra gyűjtöttek, mert elkövették azt a rettenetes bűnt, hogy otthon gyüjtőivet tartottak maguknál, toloncházba vitték, kényszerfotografálással lefotografálták és kiutasították őket a fővárosból. És emlékeztetem az elvtársakat az Andrássy-korszakra. Andrássy minister tömegesen oszlatta fel a szakszervezeteket és különösen a foldmivesek helyi csoportjait. Erre mi volt a válasza a proletariátusnak ? A proletariátus megalkotta a szabadszervezeteket, mert nem volt szabad legális szervezeteket alkotni. Törvény ellenére alkottuk meg a szabadszervezeteket és ezek a szabadszervezetek voltak Magyarország igazi forradalmi szervezetei, amelyek a legélesebb osztályharcot folytatták. Elvtársak, hallottunk birálatot két napon keresztül. A magyar múlt munkásmozgalomban megszoktuk a birálatot. Nem szabad érzékenyeknek lennünk még akkor sem, ha a bírálat nem tárgyilagos. A tárgyilagos birálatot azonban kivánom, mert a .tárgyilagos biráratból tanulunk és a tárgyilagos birálat javitani akar. Az a meggyőződésem, hogy a szakszervezetek rendületlen hivei a tanácsköztársaágnak,«