Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

256 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. Szomjas Gusztáv : Nahát ! Tudtuk azt, hogy azok ! B. Podmaniczky Endre: Mort hol vannak. Patacsi Dénes : Ez benne van, hiteles. (Továbbolvassa) : »Mikor kitört a proletárforradalom március 21-én, a szakszervezetek egyhangúlag elhatározták, hogy mellé állanak, és elvtársaim, mondja valaki, hogy nem teljesítették kötelességüket. Minden szervezet katonai intézménnyé vált, onnan kerültek ki azok a jó katonák, . ..« B. Podmaniczky Endre: Terroristák! Benárd Ágost : Még tagadják ! Sa!y Endre : öcsém, ne beszélj ! öcsémuram. Benárd Ágost: Miért nem érdeklődik inkább a bufcorok és nyugták iránt ? " Saly Endre : öcsém, mit csinál % Jól érzi magát ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Patacsi Dénes (olvassa) : »... onnan kerültek ki azok a jó katonák, akik a harctéren olyan fényesen állják meg helyüket. A szakszervezetek továbbra is akarnak működni a tanácsköztársaság érdekében és fognak is működni. (Egy hang : Kell is !) Az a meggyőződésem, hogy a szakszervezetek a múltban a kapitalizmus ellen a legélesebb osztályharcot folytatták, a jövőben pedig a tanácsköztársaságnak legjobb, legerősebb támaszai lesznek.« B, Podmaniczky Endre: Tántoríthatatlan hívei ! Patacsi Dénes: T. Nemzetgyűlés ! Továbbá hallottuk azt a kijelentést Peidl t. képviselőtársamtól, hogy ők, hogy a munkásság volt az, amely megakadálj ózta a kommunizmus előretörését, mert ők állottak vele szemben. Nagy Ernő ur most megtudhatta, hogy a szakszervezetek, igenis, a kommunizmus melegágyai, de hogy megtudja Nagy Ernő és Peidl képviselőtársaim, hogy kik állottak szemben a kommunizmussal, arra itt van szintén egy nagyon kedves dolog. (Olvassa) : »Vojticzky Gyula: A kisgazdákról annyit mondhatok, hogy óriási baklövés volt, hogy 100 hold földet meghagytak nekik és még nagyobb baklövés volt, hogy amellett még adómé ntesitették is a foldjükeu. Ezek a kisgazdák nem leitek jobb gyerekek, mint amire számitottunk, sőt ellenkezőleg, annál íosszabbak. Állandó titkos összejöveteleket tartanak, összesugnak-bugnak és készülődnek. Lappang egy készülődés. — Gábor Károly : Le kell fülelni a csirkefogókat. — (Egy hang : Menjen ki az elvtárs és fülelje le őket I Derültség a középen.) Szomjas Gusztáv: A másikat küldte. Patacsi Dénes (továbbolvassa) : »Gábor Károly ; Én ki is megyek, de a direktórium dolga, hogy erre vigyázzon.« T. Nemzetgyűlés ! Azok, akiknek szervezeteiből kikerülő vezetők a kommunizmus előidézésében ilyen részt vettek, és azok, akiknek vezérei olyan hangokat hallattak a magyar kisgazdatársadalom ellen, aminőket itt felolvastam, azok ne próbálják magukat fehérre mosni, mert annál feketébbek lesznek. B. Podmaniczky Endre : Ugy van ! Benárd Ágost : Annál vörösebbek ! Patacsy Dénes : Azaz, vörösebbek. Hogy mennyiben bizonyos, hogy a kommunizmus felé mentek, mutatja a Népszava 1918 december 22-iki száma, amely ezt irta. Griger képviselőtársam citált egy mondást Bebeltől, engedjék meg, hogy én egy másikat citáljak szintén tőle, amit a Népszava 1918 december 22-iki száma irt : »Munkások, ne felejtsétek a mi nagy apostolunk Bebel azon mondását, hogy mi szociáldemokraták halálos ellenségei vagyunk minden polgári társadalomnak.« Ez szó szerint van. Szabad ennek a nemzetnek halálos ellenségeket, gyilkosokat, kígyókat melengetnie a keblén ? Hát azok beszélnek jogrendért, azok kiabálnak jogrend után, akik kijelentik, hogy halálos ellenségei minden polgári társadalomnak ? Először tessék mindenkinek a saját port+ja körül söpörni, és csak azután jöjjön ki a porondra.« Még egyet hozok fel, a bebizonyítást. Ágoston Péter, amikor tárgyalás előtt állt, hangoztatta a következőket : »A szociáldemokrácia és a kommunizmus között csak nüanszbeli különbség van.« Tehát csak árnyalat béli különbség van. En bátor vagyok megjegyezni, t. Nemzetgyűlés, hogy még árnyalat béli sincs ; megmutat oa ezt az a 25 vörös szegfű, amely az ő »árnyalatuknak« színeiben vonult be e terembe. (Ugy van! a balközépen.) Az emigránsokról is sok szó esett itt abban a tisztelt sarokban. Kossuth Lajos azt mondotta : »Az emigránsok örök intőjelet kell hogy képezzenek a magyar haza és szabadsága eltiprói ellen a külföldön.« Ezt mondotta Kossuth Lajos. És azok az emigránsok, akiket ők neveznek emigránsoknak, de szerintem szökevények, nem, hogy örök intőjelet képeznének a külföldön a haza ellenségei és szabadsága eltiprói ellen, hanem velük konspirálnak, kigyót-békát kiáltanak, megalázott, agyontiport nemzetünket még jobban sárral dobálják és gazdasági helyzetünket s mindenünket aláaknázzák. (Ugy van ! a középen.) S akkor még meg akarnák védeni ezeket az emigránsoknak nevezett szökevényeket ? (Tetszés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy nem igazságosan követeli azt sem mindenki, aki azt mondja, mert vagy a múltban nem. volt igaza annak, aki másként beszélt, vagy aki ma másként beszél, annak nincs igaza. Amikor Rupert képviselőtársam felszólalt és követelte az emigránsok visszatérését és Garami visszahozatalát, Garamit a legbecsületesebb embernek nevezte és állította be. Én csak egyet akarok ebből citálni (olvassa) : »A magyar polgári társadalom soha nem volt ellensége a munkásságnak, amely jobbára soraiból származik. Mindig csak zsidó vezetőitől irtózott s azért, mikor most