Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. Szilágyi Lajos : A kisgazdák eljátszották játékaikat ! Elnök: Szilágyi képviselő urat szépen kérem, szíveskedjék csendben maradni! Forgács Miklós : Egy példát hozok fel arra, hogy gondolom mentül gyorsabban megoldhatni a földbirtokreform kérdését, egyúttal mentül igazságosabban is. Megvallom őszintén, nem vagyok hajlandó azt mondani, amit egyik ellenjelöltem : miért veszed pénzért a földet, ingyen kell azt nektek odaadni. Kerületem egy 800 lelket számoló községében — méltóztassék elképzelni, mennyi lehet ott a földigénylő száma, ugyebár nem sok, — 40 házhelyet mért ki gróf Széchenyi Aladár négyzetölenkint 10 koronájával. Mikor pedig ezek az emberek lefizették a 10 koronát, az egész 40 házhelynek árából befolyt összeget a község rendelkezésére bocsátotta, építsenek rajta iskolát vagy középületet. (Helyeslés.) Ez a 800 lelket számoló kisközség 1400 katasztrális holdat kapott a földbirtokreform céljaira. Aki ki tudta fizetni, 5600 koronát fizetett holdankint, aki pedig nem tudta kifizetni, — itt van nálam a földhitelintézet tervezete, mely szerint — mint a rokkantak és a nincstelenek azok kaptak földet 15 évi törlesztésre, holdankint és évenkint egy mázsa 32 kilogramm búzáért. Nem értem, hogy én egy ilyen gróffal, egy ilyen úrral, miért ne lehessek egy párton, akárhogy is fognak kritizálni. Azért mondtam ezt el, hogy kövessék a jó példát ; igy meglett volna az egyetértés a földbirtokreformmal, de kiabálással nem. (Zaj.) Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Forgács Miklós ; Tessék csak türelemmel lenni, ebből majd levonom a konzekvenciákat s majd önök is levonhatják. Itt van egy rokkant, Galuska Antal, bekecsi lakos, ez is megkapta a földet. Én közbenjártam, elmentem még a Földhitelintézethez is, hogy mivel rokkant, engedjenek valamit az árból, és mikor a búza ára 1400 koronában volt megállapítva, azon a címen, hogy rokkant, minden mázsa árából engedtek 1200 koronát. Harminc öltözet ruhát is kiutaltattak az ottani szövetkezetben. De volt egy ellenjelöltem, aki azt mondta : Hja, hát ez mind pénzért van. Mit gondolnak, t. Ház, rámszavazott-e az a rokkant és az a község, amely mindezt megkapta? Nem, mert az ellenjelöltem azt mondta, hogy, ha ő lenne, a képviselő, egy krajcárt sem kellene fizetni. (Elénk derültség a jobboldalon.) Megáll az ember esze és azt kell kérdeznünk, hogy mi történjék ebben az országban, hogy a rendnek és a békének minden kívánalma ki legyen elégítve. Itt van a példa, ez tény, ez az izgatásnak az eredménye, ezt megállapítom. T. Nemzetgyűlés, nem untatom a t. nemzetgyűlést feleslegesen beszédemmel. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy, ha 1918-ban, amikor az összeomlás bekövetkezett, évi július hó 21-én, pénteken. 239 az akkori politikai pártok nem a hatalmi kérdések után futottak volna, hanem összefogtak volna, (Helyeslés a jobboldalon.) és kizárólag a nemzet érdekét tartották volna szemük előtt, ezt a hazát meg lehetett volna menteni. Létay Ernő: Próbáltuk! Hajós Kálmán: 1917 óta csinálták! Forgács Miklós : Én azt tartom, hogy ez a nemzet ma sincs nagyobb bajban, mint akkor. (Zaj. r Elnök csenget.) És ha mi azt hirdetjük, hogy minden baj' nak a politikai pártok és a kormányon levő emberek az okai, akkor hogy tudjuk elhinni azt, hogy a szerencsétlen békeszerződés az oka mindennek! Hiszen Magyarországon jólétet, békét, megnyugvást nem tudok elképzelni egy magyar ember lelkében sem, amig a régi integer Magyarországot vissza nem tudjuk szerezni ! (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Itt is rámutatok azokra a hibákra, sőt bűnökre, amelyeket elkövetnek akkor, mikor a választók előtt azt állítják a jelöltek, hogy itt mindent meg lehetne csinálni, csak a kormány a hibás és az emberei, akik azért, hogy ők lehessenek képviselők, vagy az ő politikai pártjuk győzzön, kiölik annak a politikailag iskolázatlan népnek a lelkéből a haza iránti szeretetet. Azt kellene hirdetni és én azt hirdetem, hogy bármelyik párt fog hatalomra kerülni, ez az ország addig boldog nem lesz, amig a békeszerződést meg nem semmisitik. (Elénk helyeslés.) Hogy milyen áron, mikor, azon összeülve tanakodjunk! Fogjunk össze és tanakodjunk azon, hogy miképen változtassunk ezen a helyzeten, amelynek sem az egyik, sem a másik politikai párt nem oka, hanem ez a rettenetes gazdasági helyzet, amelybe nem mondhatjuk, hogy csak Magyarország került bele, hanem minden európai állam, sőt még Amerika maga is. Nem lehet tehát azt állítani, hogy mindennek a kormány és az egységespárt az oka, és ha a szociáldemokrata eszmék megvalósulnának, akkor itt mindjárt béke," rend és nyugalom lesz. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Elnök csenget. Egy hang a jobboldalon : Be a vörösbe !) Ahhoz nincs joga senkinek sem, hogy ezt a rettenetes felelősséget azért a nyomorért, amely ezt a nemzetet sújtja, akár egyik, akár másik politikai pártra hárítsa. (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon : ügy látszik, nyugtalan a lelkiismerete! Abban a hiszemben, hogy ez a nemzetgyűlés megértette és levonja a múltból azt a tanulságot, hogy mi a kötelességünk és mert bizom abban, hogy a kormány ezt az irányt fogja követni, az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt a volt nemzetgyűlésről kívánok megemlékezni . . . (Zaj a jobboldalon.)