Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

240 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Griger Miklós : . . . Mert az elszéledése alkalmával elhangzott halotti beszédek, tetemrehivások és számonkérések olyan színben tüntették fel a nemzet előtt, mintha Magyarországnak emberemlékezet óta leghitványabb törvényhozó testülete lett volna és mrt a ministerelnök ur is kortesutjain és kortesbeszédeiben olyan hangon emlékezett meg róla, amely alkalmas arra, hogy a választóközönség előtt teljesen diszkreditálja. Igaz, hogy a keresztény demokráciának ezen törvényhozó testülete nem felelt meg azoknak a vérmes várakozásoknak, amelyeket a nemzet hozzáfűzött; de azért mégis meg kell állapitani, hogy jobb volt a hírénél. Megvoltak a maga születési hibái és szervi gyöngeségei, azonban ezek egészen természetesen olyan parlamentnél, amely hirtelen, átmenet nélkül átsiklott egy elmaradt korszak osztályparlamentjéből a legszélső és legszélesebb demokráciának törvényhozásába, de alapjában véve derék, jámbor és igen kezelhető férfiaknak gyülekezete volt, akiknek nagy része megfelelő nevelés, tanultság és műveltség nélkül is sok fogékonyságot tanúsított a nemzetnek legfájóbb és legnagyobb problémáival szemben. Sokan felhánytorgatják a volt nemzetgyűlés munkaképtelenségét, de hát én kérdem, obstruait-e ez a nemzetgyűlés? Yalóságos törvénycsináló gép volt. Ellenmondás alig hangzott el ebben a teremben. Igaz, hogy személyes támadásoknak, torzsalkodásoknak nem volt hijján, de ezt a divatot nem az elmúlt nemzetgyűlés honosította meg, és ezek a torzsalkodások voltáképen a nemzetgyűlés tekintélyének ártottak, de munkaképességét nem csorbították, mert hiszen minden törvényjavaslat, amely idekerült, a legrövidebb idő alatt keresztülment, kivéve a választójogi törvényjavaslatot. De hogy ebből a nemzetgyűlés nem alkothatott törvényt, az nem a nemzetgyűlésen múlt, hanem a kormányon, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely azt olyan gyorsasággal kivánta letárgyalta tni, amely a parlamentarizmus történetében páratlan lett volna. Hogy a lezajlott korszak gazdaságilag sem produkált sokat, hogy lerongyolódtunk és a termelés nem indult meg kellőképen, annak sem az első nemzetgyűlés volt az oka, hanem a kormány, amely a gazdasági élet rekonstrukciójára vonatkozólag egyetlen életrevaló eszmét sem terjesztett elő. A hiba nem a nemzetgyűlésben volt, hanem a vezetésben, illetőleg a vezetésnek teljes hiányában, mert ritkán volt Magyarországon parlamenti testület, amely könnyebben lett volna vezethető, ha valaki azt a fáradságot vette volna magának, hogy akarja vezetni. De ezt a vezetést a kormányoknak egyike sem akarta, vagy tudta magához ragadni . . , Szilágyi Lajos : Eumigálták a nemzetgyűlést ! Griger Miklós : ... és főleg a Bethlen-kormány volt az, amely a nemzetgyűlésről való megfeledkezésnek, a törvényhozótestület mellőzésének rekordját érte el. Csoda-e azután, hogy az első nemzetgyűlésnek politikai deficitje utolsó évének mérlegében olyan siváran festett? Kellő vezetés, irányítás és fékezés nélkül olyan országgyűlések is folyton bukdácsoltak volna, amelyeknek régibb és mélyebb tradíciói voltak a február 16-án berekesztett nemzetgyűlésnél. T. Nemzetgyűlés! Mi ellenzéki képviselők most is kívánunk dolgozni. Igaz, hogy ezer okunk és ezer jogunk volna arra, hogy ennek a parlamentnek normális működését megakasszuk, akár a legélesebb fegyverrel, az obstrukcióval is, mert hiszen az obstrukciók azokban a választásokban bírják gyökerüket, amelyek a parlamentarizmus lényegét, a nemzet akarata szerint való kormányzást hazug formasággá sülyesztik, és élnénk is ezzel a joggal, ha normális idők volnának, de a gazdasági krizisre, tehát a nemzet érdekeire, nem pedig a kormányra való tekintettel elállunk harci fegyvereinknek alkalmazásától és várjuk a gazdasági javaslatokat, Nem kívánjuk ezeket a javaslatokat megobstruálni, de viszont a kormány sem kívánhatja tőlünk, hogy gépmődjára mindenre igent mondjunk és a rossz javaslatokat is siessünk átsegíteni, A mi kötelességünk az, hogy az elénk terjesztett javaslatokat alapos megvitatással megjavítsuk s ezt a kötelességet teljesíteni óhajtjuk. Epen azért semmi értelme sem volt annak, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur már pártjának első értekezletén az 1913. évi házszabályok érvényre emelésével fenyegetődzött, és ugyancsak szerencsétlen taktikai fogásnak kell minősítenem azt, hogy a kormánypártnak egyik igen devotus tagja már a legelső ülések egyikén házszabályszigoritást javasolt, amikor a viták még meg sem indultak a Házban, s amikor sem pozitív tények, sem lélektani motívumok nem indokolhatták a parlamenti szólásszabadságnak, ezen elsőrangú alkotmányos szabadságjognak korlátozását. Ha a ministerelnök ur és a kormány békét hirdet és békét kér, akkor ne rázza az öklét és ne fenyegetőzzék azokkal a szájkosaras házszabályokkal, amelynek a megszavaztatási módja is keserű emlékeket hagyott a nemzetnek lelkében, hanem jöjjön olyan javaslatokkal amelyek alkalmasak a gazdasági katasztrófa elhárítására és amelyek nemcsak serkentenek, hanem kényszerítenek minden törvényhozót a munkára, hacsak azt nem akarja, hogy a nemzet megvetése sújtsa, (Ugy van! balfelöl.)

1 T. Nemzetgyűlés! Amikor e munkára való készségemet kifejezem, fájdalmas kötelességet is teljesítek. Bánatos szívvel emlékezek még ugyanis ama kisgazdapárti, illetőleg kisgazda képviselőtársaimról, akik a múlt nemzetgyűlésen munkatársaink voltak (Ugy van! half elöl.) s