Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

238 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Forgács Miklós: T. Nemzetgyűlés! Nem lehet még egyszer megismétlődnie annak, ami egyszer már megtörtént Magyarországon. Peidl Gyula: Ki beszél arról! Forgács Miklós: A szervezkedési szabadsá­got követelik Magyarországon. Azt hiszem, a szervezkedési szabadság megvan, mindenkinek meg van engedve, hogy szervezkedjék. Peidl Gyula: Hol van megengedve? Angliá­ban, Svédországban? Forgács Miklós*. Ha én elmennék a szak­szervezetekbe és előadhatnám ott politikámat, egészen biztos vagyok benne, hogy kivernének. Peidl Gyula : Legyen szerencsém. Forgács Miklós : Most pedig eljön a falura a Budapesten rosszul boldoguló lakkcipős fiská­lis, vagy az elcsapott kőmives szervezni a falu népét, és azt akarja bebizonyítani, hogy igazabb kisgazda, mint én vagyok. Mi meghagyjuk önöket az önök szervezke­désében, nem bánjuk, csináljanak, amit akarnak, szervezzenek, érvényesítsék a politikájukat ahogy tudják, de ne avatkozzanak bele a mi köteles­ségeinkbe és ne bolygassák a falu rendjét ki­küldött agitátorok, amint azt most a választá­sok idején is tapasztaltuk. A falu népe béké­sen megél egymással, ott nincsenek meg azok a nagy ellentétek, amelyek a városban előfor­dulnak. Nálunk, merem állítani, nem éhezik senki, mert akinek több van, ad annak, akinek nincs. Ott megvan a szociális érzék egymás­iránt az emberekben, nem ugy, mint itt. Tes­sék talán azokra a személyekre hatni, akik az önök szeme előtt dőzsölnek és mulatnak és azokkal szemben olyan politikát érvényesíteni, hogy azután leszállítsák igényeiket és kielégít­sék a munkások igényeit. Propper Sándor: Tessék egynehány ilyen címet adni ! Elnök : Csendet kérek, t. Nemzetgyűlés ! Forgács Miklós: Legyen jogom nekem is hivatkozni arra, hogy a falunak engedjenek át már valamilyen kultúrát, mert ahogy a városi éhező munkásság kívánja a megélhetést, mondjuk a turóscsuszát, ép ugy kivánja a falu is a kultúrát., éhezik a kultúrára. Tessék csak át­tekinteni évtizedek, sőt évszázadok alatt, mit tettek a falu kultúrájáért a törvéiryhozók. (Fel­kiáltások a szélsöbaloJdalon : Mi is ezt mondjuk !) Egy kultúránk volt, a papoké, a tanítóké és a jegyzőké. Ezt a kultúrát a kommün alatt nagyon szépen tönkretették, mert ma a falu ezekre is alig hallgat. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Egyik képviselőtár­sam a múlt nemzetgyűlésen is igen helyesen hangoztatta : elsősorban is mi, falusiak nem nyugszunk bele, hogy csak adót fizessünk és az iskolánk, templomunk romba dőljön, mig itt az orfeumok tornyai aranyosak, a mozik fényesek és csillogók, minden sarkon van belőlük egy és mind dugva tömve, az angolparkban millió­évi július hó 21-én, pénteken. számra dobálják a pénzt azért, mert az egyik zsonglőr egy grimaszt csinál ott nekik. Másnap pedig azt mondják, nem lehet megélni. (Mozgás halfelöl.) A kultúrának ezt a nemét tessék legalább egyelőre kiküszöbölni. Láttam azt, amikor moziengedélyek elvonásáért képviselők napokon, heteken keresztül jajgattak, ez nem jogrend, ez jogfosztás, magántulajdont vesznek el. A föklbirtokreformnál azt mondták, el kell venni a nagybirtokot. A "moziengedély magán­tulajdon, azt az állam adta, azt nem lehet el­venni, de a földet el lehet venni, mert az nem magántulajdon. (Igaz! Ugy van!) Én nem azt mondom ezzel, hogy a földbirtokreform nem kell, igenis, meg kell csinálni, mert az ország érdeke azt kivánja, de ugyanakkor a mozienge­délyeket nem kell elvenni és azután másnak adni, hanem mind el kell venni, mert az ország érdeke azt kivánja. Propper Sándor : Ez nagy ipar, amely 30.000 embernek ad kenyeret ! Forgács Miklós : Lehet olyan ipart felállí­tani, amely az embereket nemesiti és épen ilyen sok embernek ad kenyeret, olyan ipart, amely az általánosságnak, a köznek hasznot hoz és mégsem ad alkalmat léha embereknek arra, hogy pénzüket pocsékolják. Propper Sándor : Szép kis értékelése ez a kultúrának ! Forgács Miklós : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én hibáztatom a pénzügyministernek most napi­rendre kerülő pénzügyi adójavaslatait is. Én először szükségesnek tartottam volna, hogy a kivetett vagyonváltságról elszámoljanak és az ezer holdon felüli földbirtokból leadandó vagyon­váltságot is már leadatták volna, mert én azt hiszem, hogy ezzel igen nagy lépést tettünk volna a föklbirtokreform kérdésének megoldása felé: Felvetették ugyanis egyesek azt a kérdést, hogy kevés bíróság van és nem tudnak eléggé beható működést kifejteni. Nem ezen fordul meg a dolog, hanem azon, hogy hiába jön ki egy faluba akár hat bíróság is, amikor az árakat kell megállapítani, mindenki hanyatt vágódik, mert hiszen most olyan a föld ára, amilyet megfizetni egyáltalában senki sem tud. Fel­hozták azt a kérdést, hogy horribilis összeget tesz ki annak a földterületnek az ára, amely vagyonváltság címén az állam kezébe megy át. Itt már nem kell ilyen árakat megállapítani, itt az állam áttérhet a buzavalutára is. Itt van előttem egy példa, amikor a t. túl­oldal, még nem is azt mondom, hogy a szociál­demokrata párt, de egy másik párt azzal vádol bennünket, kisgazdákat, hogy összepaktáltunk az urakkal és megtagadtuk kisgazdamivoltun­kat... (Zaj.) Kérem, én ezt tagadom ... (Zaj.) Szilágyi Lajos: Megtagadták Nagyatádi programmját ! (Zaj.) Szabóky Jenő : Megmenti Szilágyi Lajos ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képvi­selő urak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom