Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

238 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Forgács Miklós: T. Nemzetgyűlés! Nem lehet még egyszer megismétlődnie annak, ami egyszer már megtörtént Magyarországon. Peidl Gyula: Ki beszél arról! Forgács Miklós: A szervezkedési szabadságot követelik Magyarországon. Azt hiszem, a szervezkedési szabadság megvan, mindenkinek meg van engedve, hogy szervezkedjék. Peidl Gyula: Hol van megengedve? Angliában, Svédországban? Forgács Miklós*. Ha én elmennék a szakszervezetekbe és előadhatnám ott politikámat, egészen biztos vagyok benne, hogy kivernének. Peidl Gyula : Legyen szerencsém. Forgács Miklós : Most pedig eljön a falura a Budapesten rosszul boldoguló lakkcipős fiskális, vagy az elcsapott kőmives szervezni a falu népét, és azt akarja bebizonyítani, hogy igazabb kisgazda, mint én vagyok. Mi meghagyjuk önöket az önök szervezkedésében, nem bánjuk, csináljanak, amit akarnak, szervezzenek, érvényesítsék a politikájukat ahogy tudják, de ne avatkozzanak bele a mi kötelességeinkbe és ne bolygassák a falu rendjét kiküldött agitátorok, amint azt most a választások idején is tapasztaltuk. A falu népe békésen megél egymással, ott nincsenek meg azok a nagy ellentétek, amelyek a városban előfordulnak. Nálunk, merem állítani, nem éhezik senki, mert akinek több van, ad annak, akinek nincs. Ott megvan a szociális érzék egymásiránt az emberekben, nem ugy, mint itt. Tessék talán azokra a személyekre hatni, akik az önök szeme előtt dőzsölnek és mulatnak és azokkal szemben olyan politikát érvényesíteni, hogy azután leszállítsák igényeiket és kielégítsék a munkások igényeit. Propper Sándor: Tessék egynehány ilyen címet adni ! Elnök : Csendet kérek, t. Nemzetgyűlés ! Forgács Miklós: Legyen jogom nekem is hivatkozni arra, hogy a falunak engedjenek át már valamilyen kultúrát, mert ahogy a városi éhező munkásság kívánja a megélhetést, mondjuk a turóscsuszát, ép ugy kivánja a falu is a kultúrát., éhezik a kultúrára. Tessék csak áttekinteni évtizedek, sőt évszázadok alatt, mit tettek a falu kultúrájáért a törvéiryhozók. (Felkiáltások a szélsöbaloJdalon : Mi is ezt mondjuk !) Egy kultúránk volt, a papoké, a tanítóké és a jegyzőké. Ezt a kultúrát a kommün alatt nagyon szépen tönkretették, mert ma a falu ezekre is alig hallgat. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Egyik képviselőtársam a múlt nemzetgyűlésen is igen helyesen hangoztatta : elsősorban is mi, falusiak nem nyugszunk bele, hogy csak adót fizessünk és az iskolánk, templomunk romba dőljön, mig itt az orfeumok tornyai aranyosak, a mozik fényesek és csillogók, minden sarkon van belőlük egy és mind dugva tömve, az angolparkban millióévi július hó 21-én, pénteken. számra dobálják a pénzt azért, mert az egyik zsonglőr egy grimaszt csinál ott nekik. Másnap pedig azt mondják, nem lehet megélni. (Mozgás halfelöl.) A kultúrának ezt a nemét tessék legalább egyelőre kiküszöbölni. Láttam azt, amikor moziengedélyek elvonásáért képviselők napokon, heteken keresztül jajgattak, ez nem jogrend, ez jogfosztás, magántulajdont vesznek el. A föklbirtokreformnál azt mondták, el kell venni a nagybirtokot. A "moziengedély magántulajdon, azt az állam adta, azt nem lehet elvenni, de a földet el lehet venni, mert az nem magántulajdon. (Igaz! Ugy van!) Én nem azt mondom ezzel, hogy a földbirtokreform nem kell, igenis, meg kell csinálni, mert az ország érdeke azt kivánja, de ugyanakkor a moziengedélyeket nem kell elvenni és azután másnak adni, hanem mind el kell venni, mert az ország érdeke azt kivánja. Propper Sándor : Ez nagy ipar, amely 30.000 embernek ad kenyeret ! Forgács Miklós : Lehet olyan ipart felállítani, amely az embereket nemesiti és épen ilyen sok embernek ad kenyeret, olyan ipart, amely az általánosságnak, a köznek hasznot hoz és mégsem ad alkalmat léha embereknek arra, hogy pénzüket pocsékolják. Propper Sándor : Szép kis értékelése ez a kultúrának ! Forgács Miklós : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én hibáztatom a pénzügyministernek most napirendre kerülő pénzügyi adójavaslatait is. Én először szükségesnek tartottam volna, hogy a kivetett vagyonváltságról elszámoljanak és az ezer holdon felüli földbirtokból leadandó vagyonváltságot is már leadatták volna, mert én azt hiszem, hogy ezzel igen nagy lépést tettünk volna a föklbirtokreform kérdésének megoldása felé: Felvetették ugyanis egyesek azt a kérdést, hogy kevés bíróság van és nem tudnak eléggé beható működést kifejteni. Nem ezen fordul meg a dolog, hanem azon, hogy hiába jön ki egy faluba akár hat bíróság is, amikor az árakat kell megállapítani, mindenki hanyatt vágódik, mert hiszen most olyan a föld ára, amilyet megfizetni egyáltalában senki sem tud. Felhozták azt a kérdést, hogy horribilis összeget tesz ki annak a földterületnek az ára, amely vagyonváltság címén az állam kezébe megy át. Itt már nem kell ilyen árakat megállapítani, itt az állam áttérhet a buzavalutára is. Itt van előttem egy példa, amikor a t. túloldal, még nem is azt mondom, hogy a szociáldemokrata párt, de egy másik párt azzal vádol bennünket, kisgazdákat, hogy összepaktáltunk az urakkal és megtagadtuk kisgazdamivoltunkat... (Zaj.) Kérem, én ezt tagadom ... (Zaj.) Szilágyi Lajos: Megtagadták Nagyatádi programmját ! (Zaj.) Szabóky Jenő : Megmenti Szilágyi Lajos ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak!