Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-27
A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. nás borjúhús, amelyet vidéken mi termelők eladunk, Budapesten 260 korona kilónkint, akkor kérdezem: Hát én vagyok az oka annak, hogy itt 260 korona a borjúhús kilója? — Kétszer annyit nyer rajta a közvetitő, mint az, aki azt termelte és nevelte. Kérdem, méltányos-e a termelőosztályt szidni és okolni a drágaságért és azt állítani, hogy a búza után megy a drágaság? Ezt én tagadom. A termelőosztály 8 év óta viseli ennek az országnak közélelmezési terheit minden indok nélkül. Hiszen tudjuk, hogy a háború idején az első naptól kezdve maximálták az összes mezőgazdasági terményeket, mig az ipar, a kereskedelem szabadon drágított, szabadon üzérkedett. (Felkiáltások jobbról : Ez igaz !) Sőt nagyobbat mondok. A gazda nem szállíthatott a búza helyett konkolyt és a marha helyett ludat, de a suszter és a hadseregszállítók szállítottak a bőrtalpú bakancs helyett papirtalpu bakancsokat a frontra és a konzervgyárosok tettek nekünk a konzerv helyett homokot a dobozokba. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Peidl Gyula: Miért nem csukták le őket? Megvédték őket! Eltussolták! Szomjas Gusztáv: Mi védtük őket? Olvassa el a cikkeimet, amelyeket irtam róla. (Zaj.) Forgács Miklós: Bocsánatot kérek, hapapirtalpu bakancsról és homokos konzervről van szó, akkor kijelentem, hogy nem a gyártulajdonos talpalta a cipőt és nem a gyártulajdonos csomagolta a konzervet, hanem annak munkásai. (Egy hang jobbról: Ki volt akkor a kormány élén ?) En meg vagyok szentül győződve arról, hogy ülne bárki a ministeri szgkben, venné át bármely politikai párt a kormányhatalmat, ez az annyiszor hangoztatott művelt és nyugati demokrácia által diktált lelkiismeretlen trianoni békétlen szerződés megemésztene minden kormányhatalmon lévő embert és minden politikai pártot, (ügy van! jobbfelöl.) A fontos tehát nem az, hogy a kormányt és a politikai pártokat okozzuk a ránkszakadt szerencsétlenségért, hanem a fontos az, hogy egymást megértsük : a túloldalról ne kiabálják ide azt, hogy a keresztény kurzus csinálta, és innen ne kiabáljuk oda, hogy a zsidók csinálták, hanem fogjunk össze együttes erővel és vezessük ki ezt az országot ebből a szerencsétlen helyzetből. (TJgy van ! a középen.) Én elismerem, hogy a fixflzetéses tisztviselői osztály és a munkásosztály az, amely nem bir versenyt tartani a drágasággal, . . . Peidl Gyula : Azért vonták meg tőlünk a kedvezményes ellátást. Forgács Miklós : . . . azonban ne tessék azt hinni, hogy a falura épugy nem nehezedik a drágaság súlya, mint a városra, de azzal a különbséggel, hogy a falu hozzá van szokva a nélkülözésekhez és tűri őket. (ügy van! a jobboldalon.) Példát hozok fel. Nálam három kocsma évi július hó 21-én, pénteken. 237 van. Amikor a sör árát felemelték, mind a háromban tiltakoztak a lakósok, hogy egy üveg sört be ne merjenek hozni, mert ők úgysem isszák meg, ha ilyen drága. Es azóta nem tartanak sört, itt pedig életszükségleti cikknek veszik ezt. Sok minden téren lehetne a drágaságot letörni. Erre van egy módszerem. Ne felejtsük el azt, hogy egy szerencsétlenül végződött háború, egy forradalom és egy kommunizmus után vagyunk, és ma Magyarországon mégis mindenki jobban és könnyebben szeretne élni, mint békében. Tehát én épugy, mint ahogy egyik képviselőtársam mondotta, azt javasolom, hogy az egyének is takarékoskodjarak : aki eddig négyfogásos ebédet evett, az csak kettőt egyen és kettőt engedjen át annak, akinek egy sincs. Propper Sándor: A munkások csak egyet esznek! (Zaj.) Forgács Miklós: Aki eddig 8 órát dolgozott, az dolgozzék 16-ot. Aki mindennap a moziba ment, az ne menjen, csak egy hónapban egyszer. Ez nagyban hozzá fog járulni a drágaság letöréséhez. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a párhuzamos szónoklatokat abbahagyni. Forgács Miklós : Akkor, amikor a mélyen t. túloldal a munkásságról beszél, mindig ugy állítja be a dolgot, mintha a falun munkások nem lennének; mindig csak a városi és az ipari munkásságról beszél. Propper Sándor : Nagy tévedés ! Forgács Miklós: Dehogy tévedés. A kisgazdapártot pedig ugy állítják be, mintha az nem is tartoznék a munkássághoz. Pedig én ezt tagadom és ennek ellenkezőjét bizonyítom. Aki ismeri a közéletet, tudja, hogy nincs munkásabb osztálya a társadalmi osztályoknak, mint a paraszt és a gazda. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az a gazda, ha fel is fogad egypár napszámost, már várja, amikor jönnek és ő fekszik le utoljára, amikor munkásait kielégítette. Tehát arra panasz nincs, hogy ez nem dolgozik, viszont azt sem állithatják, hogy a paraszt kisgazda pedig dőzsöl és mulat. Mert ő tudatában van annak, hogyha az ő anyagi javai elfogynak, neki nincs jogában és nem áll módjában az államtól követelni. De igen sok társadalmi osztály ugy tesz, — békében is tapasztaltam ezt — hogy nem tudják megállni, hogy egyik hónapi fizetésükből a másik hónapra egy fillér is maradjon, mert ugy is ad az állam. Nem általánosítok, de ma is megvan ez. Nem térek ki tovább a pártviszonyokra. A munkásságnak tagadhatatlan követeinivalója van. A szociáldemokrata pártnak vannak követelései. Ne tessék gondolni, hogy mi egyenesen elutasítjuk ezeket, hogy bennünk nincs szociális érzék, de a hatalmi kérdést hagyják parlagon. (Ellentmondás a szélsobaloldalon. Zaj.)
