Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-26

A nemzetgyűlés 26. ülése 1922. kultiir férfiút nem tarják eléggé magyarnak és kereszténynek. (Az elnöki széket Scitovszky Béla alelnök fog­lalja el.) Hol vannak a tekintélyek? Én ismerem a tekintélyek történelmi példáját. Tudom, hogy Medici Francesco levett kalappal állt Michel Angelo előtt, és Y. Károly felvette Tizián le­ejtett ecsetét. T. uraim, ezekben a példákban kell keresnünk a tekintélyek forrásait. Tiszteljük a tudást, a kultúrát, (Igaz ! TJgy van ! Taps a hal- és a szélsöbaloldalon.) de az urak nem akarnak tanulni. (Felkiáltások jobbfelöl : Magától tanuljunk?) A t. ministerelnök ur azt szokta hangoztatni, hogy a Bourbonok nem tanulnak és nem felejtenek. Önök sem felejtik azt a régi, szomorú korszakot, amikor egyeduralkodói allű­rökkel lehetett még élni, amikor ki lehetett zsákmányolni ennek az országnak java erőit, amikor még kiváltságokat lehetett itt élvezni s amikor nem volt szabad beszélni. Nem akar­ják önök ezt a régi korszakot elfelejteni. Tudom, hogy fájdalmas ezt hallani, de ma már, t. uraim, más időket élünk : az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek demokratikus korszakát. (Igaz! TJgy van! half elöl.) Felejtsük hát el azokat az időket, amelyek a magyar államnak amúgy sem voltak erőgyüjtő és fejlesztő korszakai. És keressük a nemzeti életerőt a tömegekben, a tömegek összehangolásában, egybeforrasztásában a közös nemzeti célok érdekében. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ebben van az igazi nemzeti erő. Nem lehet a tömegeket elzárni a nemzetépítő mun­kától, nem lehet kiváltságokra törekedni, hanem tessék mindenkinek résztvenni közös akarással — a polgári társadalomnak és a munkásságnak egyaránt — a közös munkában. Önök mint a Bourbonok, nem tanultak és nem felejtettek. En t. Nemzetgyűlés azt látom, hogy ez a régi politika még mindig nem élte ki magát. Még mindig vannak, akik itt jelszavakat mernek fűzni a legrégibb és a legkiegyensúlyozottabb politikai elvek mellé is, amikor pl. demokráciá­ról beszélünk és beszél a t. kormányelnök ur; és erre az alapra helyezkedik az uj többségi párt. Még mindig vannak a többségi párthoz tartozó képviselőtársaim között olyanok, akik hozzáteszik ehhez, hogy : keresztény demokrácia. Pedig a demokráciának, t. Nemzetgyűlés; nincsen felekezete. (Igaz! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) A demokrácia nem ismer sem osztály-, sem tár­sadalmi, sem felekezeti különbséget, csak egyenlő jogokat és kötelességeket. A demo­krácia egy egybefoglaló keret, amely minden társadalmi tagozódás nélkül egy lelkületet akar beleönteni az emberiségbe: a szeretet ós megértés lelkületét. Ez a demokrácia. Rainprecht Antal: A megvalósult Isten­ség maga! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. évi július hó 20-án. csütörtökön. 225 Pakots József : Az a jelszavas politika azon­ban, amely még ma is igyekszik érvényesülni, mindezt nem akarja elismerni, s valahogy ugy csinálnak ezzel a kurzuspolitikusok, mint ahogy a breton-legenda bohóca csinálta. Hallotta a bohóc, hogy egy uj kegyhely keletkezett, egy uj bucsujáróhely, ahol megjelent a sziklák között a Szent Szűz, akinek emlékére ott szobrot emeltek. Es megindult a jámbor, vallásos, hivő nép, zarándokolva a kegyhelyre. A bohóc is el akart oda menni, el is ment, minthogy azonban nem tudott sem irni, sem olvasni, a saját mester­sége szerint ugy fejezte ki áhitatát, ahogy tudta : bukfenceket vetett Szűz Mária szobra előtt. Önök is bukfenceket vetnek a legszentebb jel­szavak, a legszentebb gondolatok és szimbólumok előtt. Ez a kurzuspolitika és mert ez a bukfenc­vetés még mindig folyik ebben az országban, addig, amig ez meg nem szűnik, nem tudok hinni a kormány őszinteségében és ennélfogva az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és tays a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Móser Ernő ! Mó ser Ernő: T. Nemzetgyűlés! Az indem­nitási vita kapcsán eddig felszólalt képviselő urak majdnem mindegyike annak adott kifeje­zést, hogy tekintettel az ország állapotára, tegyünk félre minden személyeskedést, tegyük félre azokat a kérdéseket, amelyek magukban gyúlékony anyagot rejtenek, és igyekezzünk azokat a nagy, súlyos társadalmi, külpolitikai, belpolitikai, pénzügyi és közgazdasági kérdéseket megoldani, amelyekre feltétlenül szüksége van ennek az országnak, ha azt ^akarjuk, hogy az ingoványból kimeneküljön. En őszintén meg­vallom, várakozással tekintettem a szociál­demokrata párt bemutatkozása elé és örömmel üdvözöltem a szociáldemokrata párt azon szó­nokait, akik erre az álláspontra helyezkedtek. • Jól esett hallanom Peidl képviselő ur beszéd­jének némely részeit, és jól esett hallanom különösen Esztergályos képviselő ur multheti felszólalását, aki ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Sajnos azonban, igen t. Nemzet­gyűlés, nagyon gyakran láttuk azt, hogy ugyan­azon szónokok, akik beszédjük elején a leg­békésebb húrokat pengették, beszédjük vége felé azután valósággal izgattak. Szomjas Gusztáv: Bukfencet vetettek! Mó ser Ernő : Ugy van. Bukfencet vetettek. Ilyen taktika nem használ sem magunknak, sem az országnak. Nekünk igenis félre kell tennünk minden olyan kérdés taglalását, amely gyúlékony anyagot tartalmaz és elő kell vennünk azoknak a nagy kérdéseknek megoldását, ame­lyekre feltétlenül szüksége van az országnak, hogy megoldassanak. Mert a nép igazán nem kiváncsi arra, hogy mi itt milyen pikantériákat vágunk egymás fejéhez ; a nép ma már, két hónap­pal a választások után nem kiváncsi arra, hogy 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom