Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19 én,, szerdán. 183 számát, amelyek a pártra estek, (Zaj a szélsőbaloldalon). Mi tehát tekintjük a szociáldemokrata pártot egy világnézetű pártnak, amely képvisel polgárságot és munkásságot, ezeknek azt a részét, amelynek radikális világfelfogása a kereszténységtől valamennyire, bizonyos elhajlásban levő felfogással ezt a pártot tartja a m aga exponensének. {Zaj.) Ilyen értelemben természetszerűleg szemben leszünk, de mindabban, ami a konszolidáció elősegítését illeti, együtt leszünk, mert azt tartom, hogy a konszolidáció legerősebb eszköze s egy állam konszolidációjának a legbiztosabb alapja egy munkásjólét, egy jól szituált és konszolidált munkaviszonyok között élő munkástábor. Ezért mindent el fogunk követni, a magam részéről, legalább igyekszem mindent elkövetni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nem fogok megszűnni ezt sürgetni és ha keli, támadni is a kormányt, ha ebben a tekintetben minden emberi lehetőt el nem követ. (Helyeslés.) Egy konszolidált munkásosztály a legbiztosabb menedéke egy államnak, a legbiztosabb védelem minden forradalmi felforgatás ellen, s ezért a magam részéről kétségkívül mindig arra fogok törekedni, hogy ez a konszolidáció a munkásérdekek kielégítése révén minél hamarább álljon "be. (Helyeslés) Peidl Gyula igen tisztelt képviselőtársam deklarációjában megemlíti, hogy a proletariátusnak, illetőleg a szociáldemokrata pártnak, mint ilyennek, elődje a jobbágyság. A magam részéről örülök, ha a szociáldemokrata párt a magyar múltból történelmi kapcsolatokat keres a maga számára. Nem veszem azt zokon, hogy egy réteget kiválaszt s azt mondja: Azok voltak történelmi elődeink s mi folytatjuk azoknak a harcát. Azt kérem azonban, hogy akkor vegye át egészen annak a történelmi osztálynak lelkét és gondolkozását, (ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások : Az hazafias és magyar volt !) Az a történelmi osztály kétségkívül vallásos és nacionális gondolkozású és érzésű volt, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon. ) és ha a szociáldemokrácia felfedezvén ezt a kapcsolatot, egyszersmind igyekszik a maga organizmusa által a magyar munkásságba a vallásos és hazafias érzést is beplántálni, méltóztassék elhinni, még sokkal könnyebb lesz az együttműködés és sokkal több kérdésben fogjuk egymást megérteni. Bizonyos az, hogy az ilyen természetű munkásnevelésből a munkásságnak és az országnak is haszna lesz, mert nem hihetem el, sohasem volt igaz, hogy valaki boldogtalan azért, mert vallásos és rögtön boldogabb a kenyérért való harcban, ha lelkéből a hit és ideál ki van ölve. (Ugy van!) En az ellenkezőt vallom. Minél több erkölcsi erő van az egyébként nyomorúsággal küzdő munkás lelkében, annál könnyebben tud harcolni a maga igazáért, annál könnyebben tud kitartani még a sztrájkban és egyéb gazdasági harcban is, annál bizonyosabb, hogy azzal az erkölcsi erővel felfokozva a maga emberi sorsát jobban fogja tudni biztosítani a legsúlyosabb körülmények ^között is. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) En tehát azt szeretném és óhajtanám, hogy amikor a szociáldemokrata párt felfedezte ezt a történelmi kapcsolatot, valamit a jobbágyság lelkéből és érzéséből is vegyen át. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A szociális békét szolgálni igen sürgős teendője volna a kormánynak. Mi már néhányszor hallottuk azoknak a szociális javaslatoknak felsorolását, amelyek a ministeriumokban állítólag készen vannak. Ezt a felsorolást már ismerjük, de mi már csakugyan szeretnők minél hamarább itt látni ezeket a javaslatokat. Én januári beszédemben megsürgettem a sztrájktörvényt, a szervezkedési és gyülekezési szabadságot, olyan bírói szervezeteknek inaugurálását és statuálását, amelyek a munkaviszályban objektív módon vesznek részt, hogy lehetőleg kölcsönös elkeseredés s veszteségek nélkül — ami a fő — munkának és tőkének elvesztése nélkül lehessen a munkaviszályokat a munkások és munkaadók javára tisztességes megegyezés utján elintézni. Drozdy Győző : Idehozták a munkakényszerről szóló javaslatot! Haller István : E tekintetben azonban a legfontosabb teendőnek én a munka megindítását tartom. Amikor Nagy Emil t képviselőtársunk itt azt fejtegette, hogy a bankó-inflációtól egy esetben nem fél, ha t. i. az invesztálásokra használtatik fel, akkor én megjegyeztem, hogy 1921 nyarán magam is memorandumot intéztem a kormányhoz és abban az akkori viszonyok között két milliárd koronát kértem az épitkezések megindítására. Az én indokolásom az volt, — ezt az indokolást bátor vagyok ma is hangsúlyozni, — hogy az, amit papírpénzzel ma teremtünk, ha átmenetileg és bizonyos vonatkozásokban tovább rontja is pénzünket — amit én koncedálok — mégis bizonyos, hogy reális értékeket teremt, amelyek aranyban fognak az ország számára kamatozni. Mégis bizonyos az, hogy... Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, hogy mivel a napirend tárgyalására szánt idő letelt, szíveskedjék beszédét rövidesen befejezni. Haller István: ... — kérem, azonnal — ... Mégis kétségkívül arany valutában kamatozik akkor, amikor a magyar munkások tízezreinek kenyeret ad; amikor a felhasználatlanul heverő magyar intelligencia számára elhelyezkedési lehetőséget biztosit. Hiszen ma állami- és magánhivatalokban képesített műszaki emberek állandóan a papírkosárnak dolgoznak, terveket csinálnak, amelyeket nem lehet realizálni, amelyek nyomán sem munka, sem kereset nem fakad ; elfáradnak ebben a meddő küzdelemben, megszűnnek produkálni és itt vagyunk egy olyan