Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

181 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19 én, szerdán. óriási munkanélküliség küszöbén, ahol a munkátlanok számát ezrével és ezrével szaporítja az állam akkor, amikor intelligens munkaerőket dob ki a küzdőtérre anélkül, hogy exisztenciájáról gondoskodnék. Egy nagy beruházási pro• gramm megindítása az elbocsátott tisztviselők egy részének nyújtana elhelyezkedési lehetőséget, munkások tízezreinek adhatna kenyeret és ilyenformán kétségkívül a szociális megbékülést és konszolidációt jobban tudná szolgálni, mint bárminő törvény, amelynek hatása majd talán csak évek vagy évtizedek múlva fog jelentkezni. En tehát, bármennyire is aláírom, hogy az állami kiadásokban takarékoskodni kell, mégis azt a véleményemet fejezem ki újból, és e tekintetben Nagy Emil képviselőtársamnak s más közgazdasági szakértőknek, akik újságokban nyilatkoztak — mint pl. Szterényi — adok igazat, hogy a beruházás céljaira fordított bankó szociális és gazdasági életünkben jó elhelyezés lesz, amit meg kell tenni, mert enélkül a tél elé csakugyan a legsötétebb aggodalmakkal kell mennünk. Ha tudjuk azt, hogy a drágaság nő, hogy munkanélküliség van, akkor mégis csak hozzá kell nyúlnunk ahhoz az expedienshez, hogy a drágaság elviselhetéséhez legalább kereseti alkalmat és lehetőséget teremtsünk. Es mert erre olyan tényező, mely ezt nagyban tehetné, más, mint az állam, nincs, mégis csak tőle kell várnunk olyan beruházási programm keresztülvitelét, amely, ha bankjegy-inflációval jár is, a gazdasági fejlődést, a szociális boldogulást van hivatva szolgálni. Az elbocsátott tisztviselők kérdésére, mivel interpellációban foglalkoztam vele, nem kívánok most kitérni, ehelyett csak a B. listára tett tisztviselők helyzetének felülvizsgálatára vonatkozólag nyújtok be határozati javaslatot, mely a következőképen hangzik (olvassa) : »Utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy az elbocsátandó tisztviselőkről készült B. listát egy parlamenti bizottsággal revízió alá vétesse, (Helyeslés balfelöl.) az elbocsátott • tisztviselők kapjanak egyévi teljes illetményü felmondási időt és ezalatt mindazok, akik arra jelentkeznek, átképző tanfolyamon ingyenes oktatásban részesittessenek. A kormány maga végezze az elbocsátott tisztviselők állásközvetítését.« (Helyeslés a baloldalon.) Sajnálom, hogy beszédanyagomnak jelentékeny részét kénytelen vagyok elhagyni, foglalkozni kívántam ugyanis valamennyire külpolitikai helyzetünkkel is. Erre vonatkozólag azonban csak annyit kívánok most a kormány figyelmébe ajánlani, hogy tegyünk le arról a szokásról, amit a háború előtti időkben tanúsítottunk. Akkor nem volt magyar diplomáciánk; az a diplomácia, mely minket képviselt, nem rendelkezett azzal az érzékkel, hogy észrevette volna azt az aknamunkát, amely az ország integritása és exisztenciája ellen nagyszerű tervszerűséggel, kitűnő precizitással és véghetetlen kitartással folyt. Mi, magyarok, igazságunk tudatában megmosolyogtuk a rágalmakat és ambíciókat, amelyekről hébe-korba egy-egy újság hírt adott: igazságunk tudatában azt hittük, hogy elég nekünk a Corpus jurisra, a magyar alkotmányra, a magyar történelemre tenni a kezünket és rámutatni arra, hogy ehhez a földhöz nincs joga senkinek, itt nem történik olyasmi, amiért bele kellene avatkozni külső hatalmaknak, itt egy nemzet él ezer esztendő óta egységben, konszolidációban és képes egy ujabb ezredév megvalósítására. Mi azt hittük, hogy mindez elég ; hogy elég, ha a mi igazságunkban bízunk, ezalatt pedig ellenfeleink azt az elvet követték ! Calumniare audacter, semper aliquid beeret — Hazudj vakmerően, bátran, folytonosan, valami mindig ragadni fog. Es sok ragadt a mi számlánkra. Amikor prezentálták nekünk a számlát, akkor láttuk, hogy a hazugságokból igazságok lettek azok szemében, akiktől sorsunk függött, hogy a ráfogások mint bevégzett tények jelentkeztek; akkor vettük észre, hogy az, amit ellenfeleink a mi lekicsinylésünk mellett cselekedtek, a magyar nemzet életefáját gyökerében vágta el. T. Nemzetgyűlés ! Ma is folyik ez a munka ! (Ugy van!) Körülöttük lévő ellenségeink minden alkalmat megragadnak, hogy beszélhessenek Magyarországról és Magyarország ellen. En azt szeretném, ha mi nem viseltetnénk továbbra is olyan közönyösséggel, olyan turáni nembánomsággal, olyan — hogy azt mondjam — léhasággal azzal az áramlattal és azzal az agitációval szemben, amely szemünk előtt folyik. Azt szeretném, ha legalább ebben az egy kérdésben a kormány is túl tudná magát tenni minden pártós személyi ellentéten és azokra a konferenciákra, amelyek egyike most folyik Londonban, másika a népszövetség nagytanácsának ülése, Genfben lesz szeptember s azokra a kongresszusokra, amelyek közül az egyik a békeegyesületek nemzetközi szövetségének a jog és igazság békéjeért való kongressusa, Londonban folyik ebben a hóban 26—28-ig, egy másik pedig a békeszerzsődés által elnyomott katholikusok kongresszusa, most fog folyni szeptemberben Hágában : — azt szeretném, ha ezekre a kongresszusokra a magyar kormány elküldené a maga reprezentánsát. És pedig elküldené azt a reprezentását, aki csakugyan reprezentálja a magyar intelligenciát, a magyar zsenit, a magyar hazafiságot, akivel csakugyan nem vallunk szégyent a nemzetek szeme előtt ; ha azokat küldené el, akik mint a magyar gondolat, a magyar tehetség, jellem és erkölcs képviselői, talán hozzá tudnának valamivel járulni ahhoz, hogy a nemzetek az erőszak békédétől közeledjenek végre valahára a jog, az igaziág békéje felé. E i azt . hiszem, hogy nemcsak a túlsó oldalon, hanem ezen az oldalon is vannak emberek, akik ot; kinn talán hasznára lehetnének a nem-