Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
A nemzetgyűlés 25. ülése 1922, '. évi július hó 19-én, szerdán. 1?9 arra, hogy olyan javaslatokat tereljen a drágasági bizottság elé, melyeknek ahhoz semmi közük nincs, és hogy ezzel más irányba terelje a drágasági bizottság munkáját. Mi nem azt akarjuk, hogy ez a bizottság akármivel foglalkozzék, hanem azt akarjuk, hogy csak azzal a problémával foglalkozzék, melynek megoldására a nemzetgyűlés kiküldötte. Mi tehát igenis részt fogunk venni minden olyan javaslat tárgyalásában, mely a drágaság enyhítésére vezethet. Részt fogunk venni a bizottság tárgyalásain, mihelyt programmot kapunk a kormánytól, melyben megmutatja, hogy milyen eszközöket akar igénybe venni a kétségbeejtő helyzet szanálására; ott leszünk, mihelyt konkrét propoziciót kapunk, melyet elég komolynak Ítélünk arra, hogy hozzáfűzzük a magunk kritikáját, a magunk ötleteit, hogy azok felhasználásával a drágaságot enyhíthessük. Nem áll tehát az, mintha mi egyszerűen ellenzékieskedésből nem akarnánk résztvenni ebben a munkában ; ellenkezőleg várjuk és követeljük, hogy a bizottság komoly munkaprogrammot adjon, hogy módunkban legyen segíteni, ha egyáltalában lehet. A választások alapján bekerült a nemzetgyűlésbe egy számban erős és azt hiszem igen nagy háttérrel Resonanzboden-nal rendelkező párt, a szociáldemokrata párt. Engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy mivel most már ugy az elméletben, mint a gyakorlatban többször fogunk találkozni itt a nemzetgyűlésben szociális problémákkal, magam is precízirozni próbáljam ebben a kérdésben elfoglalt álláspontomat, annál is inkább, mert azok közé tartozom, akik évek hosszú sora óta rá próbálták terelni szerény tehetségükkel a közvélemény figyelmét a szociális kérdésekre. A nemzetgyűlés legutóbbi üléseinek egyikén beszédet mondottam, amelyet a Ház szives engedelmével bátor leszek egyes részeiben felolvasni, hogy illusztráljam azt, hogy felfogás, amit én a szociális kérdésekben és speciálisan Í\ szociáldemokrata elmélettel és párttal szemben képviselek, nem azóta alakult ki bennem, amióta jelen van egy számottevő szociáldemokrata párt, hanem ez megvolt bennem akkor is, amikor a szociáldemokrata pártnak és irányzatnak egyetlen képviselője itt nem volt és hogy ez a meggyőződésem változatlanul megmaradt és meg fog maradni ezután is. Január 21-én tartott képviselőházi beszédemben a munkáskérdésről a következőket mondottam (olvassa) : »Én a magam részéről a beszédek ezreit modottam el és ezekben mindig hangsúlyoztam, hogy én a magyar munkásságot nem hibáztatom azért, ami történt. En a magyar munkásságot egy félrevezetett áldozatnak tekintem, mert olyanok kezébe került, akik lelkiismeret nélkül, hazafias érzés nélkül, kötelességtudás nélkül oly utakra vitték, amelyből katasztrófa származott elsősorban a munkásságra és ezt a katasztrófát megérezte a magyar nemzet is. Az a kérdés azonban, hogy vannak-e a magvar munkásságnak oly barátai — t. i. mint mi — azok között, akik eddig vezették és hogy vájjon oly jó barátai-e a magyar munkásságnak azok a munkaadók, akiktől végeredményben az ő szociális létük függ. Ha azok a munkaadók oly jó barátai lesznek a magyar munkásságnak, mint amilyenek mi vagyunk, akkor a magyar munkásság helyzete kétségkívül rohamosan fog javulni és elő fog állani az a lelki diszpozíció, amikor azt mondja, hogy : ebben az országban a gazdasági boldogulásnak minden lehető feltételét megtalálom, ez ellen az ország ellen nincs okom és jogom panaszra, mindent, amit el lehet érni, elérhetek itt, tehát mindent, amit én adhatok a hazának, adok is.« A választói jogról szólva megjegyeztem, hogy (olvassa): »Azért voltam ezt bátor felhozni, hogy engem senki félre ne értsen. Én a szociáldemokráciával mint világszemlélettel, mint gazdasági rendszerrel, mint politikai törekvéssel soha nem fogok egyet érteni. A munkásság érdeke azonban tökéletesen elválasztható és elválasztandó ettől. A munkásságért mindent, a szociáldemokrata törekvések ellen mindent. De én a mindent ugy értem, hogy egy becsületes harcban kell megküzdeni. Azért én szívesen látom, ha szociáldemokrata párti képviselő lesz itt és én nem akarok választójogot ugy megalkotni és azért megalkotni, hogy kizárjak valakit azért, mert szociáldemokrata pártot képvisel. Igenis, feltétlenül be kell ereszteni minden árnyalatot, minden meggyőződést ide a nemzetgyűlésbe vagy parlamentbe. Tessék ezeknek, akiknek más a meggyőződésük, felvenni a komoly parlamenti harcot, mert az ' ilyen csatából csak az országnak lehet haszna, a nézeteknek ilyen összeegyeztetése sohasem mehet az igazság rovására.« (Helyeslés a szélsőbaloklalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ez volt az én felfogásom ebben a kérdésben és ez a felfogásom ma is. Ellene leszek a szociáldemokrata pártnak, mint világnézetnek, mint gazdaságpolitikai és társadalmi rendszernek, ellene leszek ugy, mint \oltam eddig, és nem is hiszem, hogy megpróbálna valaki az ellenkezőjére kapacitálni, mint ahogy én is tisztelem mindenkinek ellenkező meggyőződését és a kapacitációt sok emberrel szemben feleslegesnek tartom, mert azt hiszem, hogy olyan kialakult felfogás forr a lelkében, amin változtatni acl hoc, incidentaliter, külső benyomás folytán ugy sem lesz hajlandó. Én a szociáldemokrata párttal mindabban, ami a szabadság megvédésére irányul, mind abban, ami a szociális jólét kiverekedésére irányul, mind abban, ami a munkásság gazdasági helyzetét konszolidálni akarja, mind abban, ami az embereknek jogot kivan juttatni, mind abban, ami egyenlőséget ós igazságot kíván a törvénybe, a társadalmi és a gazdasági életbe belevinni, együtt fogok dolgozni a népjavakért. Előttem a német katholikus Centrum példája 2-' v
