Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

180 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922, van, amelynél nem akarok jobb kátholikus és nem akarok jobb konzervatív lenni és amely mindig megtalálja a módját annak, hogy a saját elveiből semmit fel nem adva, a saját eszméiért mindig harcolva, annak minden egyes konzekvenciáját próbálván levonni, együtt dolgozzék más világnézetű pártokkal is azokban a pontokban és vonatkozásokban, amelyekben egymást megérthetik és kell is hogy a köz javára egymást megértsék. Azt hiszem, egészen világosan fejeztem ki magamat akkor, amikor a parlamentarizmus szempontjából a magam álláspontját a szociáldemokrata párttal szemben fodroztam. De ép oly határozottan leszegezni kivánom azt is, hogy a szociáldemokrata párttal, mint olyan gazdasági és erkölcsi világnézetnek és gazdasági rendszernek képviselőjével, amely a marxizmus alapján állva, a kollektivizmuson keresztül a kommunizmushoz vezet, a nemzeti államok destruálásához és olyan nemzetközi állam alakulásához, amelyben ugy az egyedek, mint nemzetek megsemmisülnek és amelyben én a kultúra sok mindenféle egyedi vonásának végveszedelmét látom, a szociáldemokrata párttal, mint ilyen politikai és társadalmi rendszerrel soha nem fogok egyetérteni és a tekintetben mindent el fogok követni, hogy az embereknek minél nagyobb tömegével értessem meg azt, hogy a magyar munkásságnak ilyen utón haladnia nem szabad és a magyar államot veszélyezteti minden olyan törekvés, mely a keresztény és nacionalista érzés meggyengítésére alkalmas és minden olyan érzés, amely nem elsősorban a közösséget, az államot, a nemzeti célt, a történelmi hivatottságot tartja szem előtt, hanem először is és minden áron a saját egyéni érdekét helyezi mindenkivel, más osztállyal, sőt magával az állammal, az összeséggel szemben is, T. Nemzetgyűlés! Marx és Engels a öommunistisches Manifestban a szociáldemokráciáról — mert hiszen ebből fejlődött ki és Marx tantétele, könyvagitációja nyomán ez volt az első precizirozofct alaptétele a szociáldemokráciának — a következőket mondja (olvassa) : »A proletárság arra fogja felhasználni politikai hatalmát, hogy a burzsoáziától fokozatosan minden tőkét megvonjon, minden termelő eszközt az állam, azaz : az uralkodó osztályként megszervezett proleíárság kezében összpontosítson és a termelő erők tömegét lehetőleg gyorsan szaporítsa.« Az utolsó mondattóf eltekintve, hogy t. i. »a termelőerőket gyorsan szaporítsa« megpróbálkozott a szociáldemokrácia ennek a tételnek az életbe való átvitelével. (Félkiáltások a szélsöbaloldálon: Tévedés!) Ezt a gondolatot majd leszek bátor bebizonyítani. A tévedés csak abban volt, hogy rosszul Ítélték meg a megvalósithatás lehetőségét. A kísérlet tényében nem tévedtem, mert a világ legnagyobb kísérleti telepén, Oroszországban, Lenin semmi mást évi július hó 19-én, szerdán. nem csinál, mint a marxi teóriát próbálja a gyakorlatba átvinni és próbálta megteremteni azt a földi mennyországot, . . . Felkiáltások a szélsöbaloldálon : Tévedés !) . . . mely a szociáldemokrata elméletekben, mint sarkcsillag, mint az a fény van feltüntetve, amely után menni érdemes és amely után menni kell. Marx a Capital-ban, igenis, ezt a gondolatot építette ki és fektette le, ahogy a szociáldemokrata elmélet vallja és tanítja a maga tudományos rendszerében. (Egy hang a szélsőbaloldalon: N-em tudnak különbséget tenni a marxizmus és a bolsevizmus között!) Azt hiszem ebben a hibában nemcsak mi leledzettünk, hanem a szociáldemokrata párt is 1919-ben. Es a szociáldemokrata pártnak Magyarországon bevallott vezetői annyira nem tudtak, illetve nem akartak különbséget tenni, hogy nyilvánosan leszegezték magukat, hogy : mi vagyunk legalább is oly jó kommunisták, mint Kun Béla és a versengés akörül folyt, hogy vájjon ki az ál-kommunista. (Ugy van! Ugy van!) Es a Népszava azt irta abban az időben, hiszen citálhatom szórói-szóra. (Zaj a szélsöbaloldálon. Felkiáltások jobbfelöl : Halljuk ! Halljuk ! Fáj talán ?) Farkas István : Dehogy fáj nekünk ! Büszkék vagyunk arra, hogy szociáldemokraták vagyunk! Haller istván: Azt mondja a Népszava 1918 decemberében ... (Fgy hang a szélsöbaloldálon : Hát az Alkotmány mit mond ?) A t. képviselő urnák módjában állt olvasni az Alkotmányt. Én itt a Házban szívesen fogok helytállani azért, amit valaha rólam az Alkotmányban regisztráltak, vagy amit oda irtam. Ne méltóztassék idegeskedni; amikor az Alkotmányt rám citálják, én abszolúte nem leszek ideges, mert semmi okom sincs rá. (Olvassa) : »A mi pártunk nem alkalmazhatja a lekicsinylés és semmibevevés taktikáját azzal az uj áramlattal szemben, amely pártunk keretein belül iparkodik tért hódítani. Ez az áramlat kommunistának nevezi magát. Jogosan teszi ezt,- ha csak azt akarja jelezni, hogy a kommunizmus alapján áll, de jogtalanul teszi, ha azt akarja demonstrálni, hogy csak ő áll. a kommunizmus alapján, a magyarországi szociáldemokrata párt pedig nem.« (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Ah, Ah!) T. Nemzetgyűlés! A marxizmus filozófiai megalapozása történelmi materializmus, amely azt mondja, hogy a világhistória semmi egyéb, mint a gazdasági kérdések és gazdasági érdekek reflexe, amely tagadja, hogy egyáltalában eszmék, ideálok befolyást gyakorolhatnának a nemzetek történelmének alakulására. Ez a szatócsfilozófia, amelyet soha el nem ismertek a világ gondolkozói, és a világ legnagyobb gondolkozói mindig azon az állásponton voltak, hogy nem egyszerűen gyomor kérdése a történelem alakulása, az emberiség fejlődése, hanem amint azt Sophokles, Aristoteles, Szent Ágoston, G-oethe,