Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
 nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. 177 ugy történjék ez, mint az 1921-es kampányban történt, hogy decemberben jelenik meg a rendelet és visszaható erővel nem bir, hanem tessék a cukorrészesedést — akármilyen későn adatik ki a rendelet — visszamenőleg számítani és a horribilis hasznot, amelyet a fogyasztóközönség zsebéből tőkében rendkivül erős vállaltok vesznek ki, legalább az állam terheinek könnyitésére forditani. Talán előkerülne az a néhány millió korona, amelyet az állam szerencsétlen tisztviselők elbocsátása révén akar megtakarítani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A cukorelosztó-bizottság tulajdonképen egy feloszlatott szervezet. 1921 augusztusában oszlatta fel Hegedűs egy ministeri rendelettel, amely azonban mai napig megvan. Ez a cukorelosztó-bizottság az elosztott cukor kilogrammja után 50 fillér kezelési költséget kap, ami 25—27 millió koronának felel meg ; ezt a cukorbizottság önmagának számolja el. Az állam cukorrészesedését a Hitelbank szedi be. Nem tudom, hogy még most is fennáll az a rendszer, hogy az állami cukorrészesedést a Hitelbank csak hat hónap multán tartozik az államkincstárba beszolgáltatni. Nem tudom igy van-e ez ; azt hiszem, hogy igen. örülni fogok, ha e részben információm, cáfolatra fog találni, mert ez azt jelenti, hogy a Hitelbank ebből a két milliárdból néhány száz milliót állandóan mint kamatmentes kölcsönt . élvez a koldus magyar államtól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Azt hiszem, a tőkének ilyen kedvezményezése, a tőke erős, nagy haszonnal dolgozó iparvállalatoknak ilyen dédé ligetese kétségkivül abba a kategóriába tartozik, amelyet én bátor voltam megjelölni, hogy lehetnek, sőt ebben az esetben vannak a kormánynak akciói, amelyek a drágaságnak azt az özönvizét, amelyet le csapolhat at lannak mond a kormány és a szakértők, növelik, annak sodrát erősitik, és a kormány maga hozzájárul ezzel az engedékenységével vagy mulasztásával ahhoz, hogy exisztenciák száz és százezrei kénytelenek legyenek nélkülözni egy szükséges napi táplálékot, vagy kénytelenek legyenek azt olyan áron megfizetni, amely az ő anyagi teljesítő képességüket túlhaladja. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Hogy a cukorgyártás minő jövedelmező üzlet és hogy semmi oka nincs a magyar államnak, hogy ezt az ipart különleges védelemben részesítse, a legfényesebben mutatja az, hogy a cukornak ujabb 35 koronával való emelése utáni napon a Magyar Cukoripar-részvény egy napon 24.000 koronával emelkedett. Ilyen rekordemelése nem volt egyetlen papirnak sem, a tőzsdén. (Egy hang jobb felől: Hát a Ganz-Danubius !) Nagyon fogok örülni, hogyha t. közbeszóló képviselőtársam a G-anz-Danubius-részvény áremelkedésének ügyével fog foglalkozni és annak magyarázatát adja, mert valószínűnek tartom, hogy ott is történt valami, amiért ez a részvény 116.000 koronás árfolyamot ért el a piacon. Mindenesetre az a körülNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1922—1920. — II. KÖTET. meny, hogy egy ipari papir egyik napról a másikra 24.000 koronával ernelkedik, nem. azt mutatja, hogy rcssz a konjunktúrája annak a vállalkozásnak, nem azt jelenti, hegy gyenge lábon áll az az ipari vállalkozás, hanem, azt jelenti, hegy a börze eszkomptálta azt az ajándékot, amelyet a legtőkeerősebb vállalkozás a cukerár felemelésével kapott. Ennek az ipari papirnak a börzén történt áremelkedése mutatja a legfényesebben, hogy nem volt szükség erre a dédelgetésre, nem volt szükség erre az árfe lerne lésre, nem. volt és nincs szükség erre a védelemre, mert itt nem. gyenge exisztenciákról, hanem, nagy kapitalistáknak, óriási tőkeerővel dolgozó vállalkozóknak illetéktelen hasznáról van szó, amelyet gyomrunkon, gyermekeink fejlődése rovására (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) értek el. A cukorügyhöz tartozik m.ég, hegy tulajdonképen azt a hitelt, amelyre a cukorgyáraknak szükségük van, a magyar jegyintézettől kapják. Minden cukorgyár évi 150 millió korona hitelt élvez. Egyetlen egy másik banknak kell zsirálnia. Hogy ez pénzügyileg megterhelésben mit jelent, azt mindenki kiszámíthatja. A cukorgyárak hozzájutnak egy ilyen kölcsönhöz, nagyebbhoz, mint szükségük van, mert egész cukorüzemüket ennek a felével is le tudnák bonyolítani és ki merem mondani, hogy a hitel másik fele arra szolgál, hegy a börzén játszanak olyan értékekben, amelyek emelkedése és esése ismét a mi bőrünkre megy. A börzén folyik az állandó szivattyúzás egyszer a korona leverésével, hogy az értékpapirárak felmenjenek, azután a koronának kissé felverésével, hogy az ijedős középosztály a piacra dobja értékpapírjait, amelyeket a tőkeerős kezek ismét megvásárolnak, hogy azután újból kezdjék a játékot. Ez a kettős szivattyú működik nálunk. Ilyenformán ennek segítségével a kapitalizmus, amely Magyarországon lelkiismeretességet és erkölcsöt nagyon keveset tanúsított, száz és száz millió nyereségre tesz szert ; ezt a magyar középosztály zsebéből szedi ki, amelyet a végső kétségbeesésbe kerget cly módon, hogy végül Lumpenproletárokká teszi őket. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A cukorgyárak újból előállanak avval, hogy nincs cukor. Kérdezem tisztelettel a pénzügyminister urat, hogy vájjon a cukorelosztó-bizottság, amelynek feladata, hogy a cukorelosztást ellenőrizze, — ezért kapja az 50 filléreket kilónkint, ami egy esztendőben 27 millió koronát te«z ki — mit csinált ezért a fényes dotációért, amelyet a mi zsebünkből kapott 1 Ha nem tudta ellenőrizni és nem tudta kiszámítani, hogy milyen adagokban kell kieresztem a cukrot, hogy az eltartson az uj kampányig, akkor nem jól végezte kötelességét. Miért van az, hogy dacára, hogy a cukorelosztóbizottság kötelessége figyelni, egy szép napon nincs cukor és a bizottság kijelenti, hogy most már bejöhet a cseh cukor, mert most már aranyparitáson lehet itthon eladni, fizethetünk 320 koronát a cukorért. Mit jelentsen ez ? Én azt kérem, 23