Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

166 A nemzetgyűlés 25. ülése 192 minister ur vállalkozott arra, hogy ma előadja azokat a módozatokat, amelyekkel segíteni kivan sorsukon. Nincs szerencsém, ezeket ismerni, de meg vagyok róla győződve, hogy a lehetőség szerint mindent el fog követni az érdekükben. Segitenünk kell ezeken az embereken s legyenek meggyőződve mindazok, akiknek ezen a téren kivánságaik vannak, hogy az egész kormányzópárt szivvel-lélekkel magáévá teszi ezt a kérdést és minden lehető áldozatra kész, mert ezek az emberek mindet elvesztettek : elvesztették kenyérkeresőjüket, életük világát, fejük koronáját. Barthos Andor: Fizessenek azok, akik fel voltak mentve ! Szabó István : Száz percentes rokkantak nem, kapnak segélyt ! Szabó Sándor : ügy tudom, hegy erről a kérdésről még ma szó lesz, ezért nem térek rá ki bővebben. Itt van azután a harctéren elhaltak anyakönyvezésének kérdése. E téren is sok késedelmeskedés van, pedig sok esetben forog szóban egyesek exisztenciális érdeke ilyen harctéren elhunyt hős halotti anyakönyvezésével kapcsolatban. B téren bizonyos lassúságot tapasztalunk, miért is elvárjuk a kormánytól, hogy olyan intézkedéseket fog életbeléptetni, amelyek megkönnyítik és megrövidítik a halotti anyakönyvi eljárást. Dénes István : Lássa, maga is a kormányt sürgeti ! Szabó Sándor : A nagy világégésben, a háborúban mindenki meghozta a maga áldezatát, mindenki kivette a részét, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem egészen !) az egyik a fronton, a másik itthon. Természetes, hegy minden rendszernek vannak parazitái és voltak olyanok is, akik élősködtek a háborúból, ezek azonban mégis kisebb számban voltak, mert a nemzet nagy összesége igenis részt vett vagy a front béli, vagy a hátsó országbeli munkában. Igen sokszor hallom hangoztatni, valahányszor a parasztkérdés szóbajön, hogy a »paraszt« felrázott a háborúban. Es azt látom a sajtóban és a közéletben, hogy amikor a barackról, ujkrumpliról vagy bárminő őstermelési cikkről van szó, mindig jónak látják egy-egy mérgezett tűt beleszúrni a parasztba. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez, t. Nemzetgyűlés, hova-tovább a paraszt elleni izgatásszámba megy. Akkor, amikor a szakavatatlan egyének irnak a búzaárakról, mindig egy ökölcsapást mérnek a parasztra, (Felkiáltások a szélsőbalról : A nagybirtokra, nem a parasztra !) és miért teszik ezt ? Azért, mert a paraszt, a kisgazda dolgozik ? Én ismerek ezret és ezret, akik kora hajnaltól késő estig dolgoznak. . . (Felkiáltások jobbjelöl : Napi 18 órát ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) .. . épugy, mint a gyári munkavezető "vagy munkás és igyekszik kivenni a maga módja szerint munkáját a társadalom építéséből ott, ahová a sors állította. De ne ismétlődjék nap-nap után a támadás ellene azért, hogy a búza ára ennyi 2. évi július hó 19-én, szerdán. meg ennyi. Engedelmet kérek, nem, a paraszt, nem a gazda csinálja ezt, hanem a tőzsdén csinálják ! (Ugy van! jobbfelől. Egy hang balról: Be kell csukni !) Nem lehet azt ilyen közbeszólással elintézni, hegy be kell csukni. Meg van annak is a maga hivatása, de ne legyen a tőzsde árdrágító. A beteget azzal, ha levágom a fejét, nem gyógyítom meg. Más intézkedések kellenek ide, de nem, akarok ezekre rátérni, mert nem lehet felölelni minden kérdést, azonban ugy találom és arra kérem az egész nyilvánosságot, hogy ne keserítsék el ezt az egyedüli megingathatatlan termelő osztályt, amely nem. sztrájkol, hanem — a kisgazda épugy, mint a föidmives napszámos — már kora hajnalban kiáll és aki kint jár, láthatja, hogy már hajnali 3 órakor is munkába áll. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Senki sem bántja őket !) Ha senki sem bántaná, akkor nem. tartanám, szükségesnek erről a kérdésről megemlékezni. Tessék csak elolvasni a sajtót, ott mindig azt hánytorgatják fel, hegy 5000 korona a búza ára. Igenis drága a búza és módom lesz megmondani, hogyan gondolkoznak a parasztok ebben a kérdésben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Amikor a parasztok eladták, 800 koronát kaptak érte, ma pedig a fogyasztó 5000 koronáért veszi meg. Ebben nem a paraszt a hibás. Nagy Ernő ; Paraszt nincs is, csak kisgazda ! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek véget vetni a párbeszédeknek. (Folytonos zaj.) Méltóztassanak a házszabályokhoz alkalmazkodni. Nagy Ernő képviselő urat kérem., szíveskedjék az elnöki figyelmeztetést magára is vonatkoztatni. (Zaj.) Kérem Lázár képviselő urat, zsiveskedjék csendben lenni. Szabó Sándor: Ez is erősen belekapcsolódik a parasztról folytatott vitába. A földmi ve léssel foglalkozók nem tartják ezt magukra nézve sértésnek, nálunk ugy nevezi magát a föidmives kisgazda, hegy : parasztember. Én nem szégyelem, hogy parasztember fia vagyok, (Éljenzés és taps jobbfelől.) ne szégyelje más sem, hogy parasztnak nevezik, amit nem sértő értelemben, hanem, a tiszteletreméltó foglalkozás elnevezése értelmében kell venni. Ebben benne van a törpebirtokos, a földnélküli szegény ember, a kisgazda és mindenki, aki földmi veléssel, kaszával, kapával keresi kenyerét. A falu szociológiájának kérdésében nagyon fontos a földmi vest ár sadalom életének, életviszonyainak alakulása. Ez a kérdés az, amit az ujabb időben tiszteletreméltó módon felkarolnak ugy a szakirodalomban, mint kint a munkálkodásban, a szervezkedésben. Látom ujabban a népkönyvtárak gyarapítását, népházak építését, olvasok egyletek alakításáról a Faluszövetség munkájában, látom népfőiskolák felállítását, amire a kultuszkormány évenként bizonyos összegeket szán. Társadalmi utón kívánják az ismeretek terjesztését, és a népfőiskolákban a múlt évben — csupán az én vármegyémben, Csongrád vármegyében öt népfőiskolában '— négyhónapos tanfolyamon terjesz-