Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ülése 192, tették a különböző ismereteket, mindenkinek azt, amiben a leggyöngébbnek érezte magát, és elmondhatom., hogy 18-tól 63 éves korig terjedő életkorú emberek vettek részt a tanfolyamokon és tandíjat is fizettek érte, — ezelőtt mindig ingyenes tanitással csalogatták őket — pedig tud és kivan is áldozni a földmivesember az ismeretekért és a tudományért, ha alkalom van rá. Es szivesen is tanul. Ezek azok a kérdések, amelyeket a falu szociológiája keretében fel kell vetni és gyorsabb tempóban meg kell valósitani, mert hiszen rájöttünk arra, hogy nemzeti kincsünk nagyobb része, a romlatlan része kint van a mezőkön, a falvakban, az érintetlen népben, amelyből, ha a tiszta igazságokat, a megfontolás józanságának gondolatvilágánál szűrt tudományt fogjuk nekik bemutatni, ki fog azután nőni egy egészséges nemzedék, amely lelkében és cselekedetében alkalmas lesz az épitő munkára, az uj nagy Magyarország felépítésére. (Taps jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Sokat beszéltek a földbirtokreformról, ezért én nem akarok erre hosszasabban kiterjeszkedni. Meggyőződésem az, hogy elsősorban a földbirtokos nagy érdeke a reform végrehajtása, hogy vége legyen annak a bizonytalanságnak, vájjon épitkezhet-e, vehet-e ökröt vagy instruálhat-e, mert ma még nem tudja, mi marad meg neki. Rajta van, hogy végre legyen hajtva, csak legyen elegendő ember a végrehajtásra. És másodsorban sem munkásérdek, hanem nagy nemzeti érdek, hogy a reform, végre legyen hajtva, hogy lekössük ennek a népnek munkáját, gondolatvilágát a föld szeretetével, a föld megmunkálásával, s nincs itt egyetlenegy ember, egyetlenegy képviselőtársam sem ezen az oldalon, aki ne volna szivvel-lélekkel amellett, hogy mielőbb hajtsák végre a földreformot. (Ugy van ! Taps balfelől.) Méltóztatnak látni, t. túloldal, a tetszésnek ez a megnyilvánulása mutat arra, hegy nem beszéltem valótlanságot, hanem a reform végrehajtását mindenki akarja. Esztergályos János : A taps még nem tett s (Zaj.) Szomjas Gusztáv : Mi adjuk a földet, maguk nem adnak semmit ! Nagy Ernő : Szivesen adnánk ! Szomjas Gusztáv : A másét szivesen osztják ! Mi a magunkét adjuk ! Szabó Sándor : Azt mondta a túloldal egyik t. tagja, hogy a cselédeket szembeállítják a földbirtokot igénylő földmivesmunkásokkal. T. Nemzetgyűlés ! Akár akarjuk, akár nem, ez az érdekellentét fenforog. Emlékszem a kommunizmus idejéből, midőn temelőszövetkezeteket akartak alakitani és alakítottak is ; a cselédek sok helyen nem engedték be a termelőszövetkezeti tagokat és vasvillával várták őket. És most is, amikor az igénylők egyes helyeken csoportosan mentek kérelmezni, a cselédek azt mondták : hol fogunk mi akkor szolgálni, hol lesz a mi munkálkodásunk helye ? Nem szabad ezt.a kérdést kiélezni, mert \ évi július hó 19-én, szerdán. 167 ez az érdekellentét tényleg fenforog; nem szabadazt sem az egyik, sem a másik oldalról piszkálni, hanem megértéssel kell kezelni és le kell vezetni lehetőleg ugy, hogy földigénylőkké kell átminősiteni azokat a cselédeket, akik az elparcellázott birtokokon hajléktalanokká és alkalmazásnélküliekké válnak. Ez volna a megoldás módja. Miután erről a kérdésről már sokszor és sokat beszéltek itt, nem is kivánom azt tovább feszegetni. A t. túloldalról az előbb egyik képviselőtársam a szabadságjogokról beszélt. Indittatva érzem magamat, hogy erről a kérdésről én is elmélkedjem egy pillanatig. A szabadság oly.m kérdés, amelyet, ha ma a maga egyenes formájában megvalósitunk a társadalmunkban, az felfordul teljesen. Méltóztassék elképzelni, hogyha én a forgalmat teljesen szabaddá teszem, hogyha én most a munkálkodásban való választást szabaddá teszem, mi lerme ! Hiszen akkor nem tudom ellátni, nem tudom elhelyr-zni az embereket, az árak őrületes táncot fognak járni jobbra és balra. És méltóztassék elképzelni, ha én azt a sok indulatot, azt a sok keserűséget, ami a sors nehézsége miatt az emberekben fel van szaporodva, most a szabadságjogok, a gyülekezési stb. jogok utján szabadjára engedem, mi lesz ? Akkor nem lesz hatalom, amely azokat majd gátak között tarthassa ; hiszen az önfegyelem gátja kevés lesz ahhoz, mert azt elsöpörtetnék egy pillanat alatt. Egy ideig nekünk bukdácsolnunk kell e szabadságjogok útvesztői között, de mégis meg kell keresnünk az utat, hogy minél kevesebb sérelmet okozzunk. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Ott van épen a gyülekezési jog, egyik legfontosabb követelménye a szabadságjogoknak ; méltóztassanak elgondolni, mi lenne a gyülekezési jog teljes.szabadjára engedésekor ma, amikor rejtett munkákról tudunk, aknamunkákról tudunk, amikor ' felszaporodott keserűségek nagy tömegéről tudunk, és amikor tudunk még arról is, hogy ezt a parazsat folyton piszkálják agitátorok. (Felkiáltások jobbfelől : Ugy van ! Külföldről ! Külföldi pénzzel !) A felszabadult áradat elsöpörné elsősorban azokat, akik e jogok tiszta megvalósítását követelték. Mert azt-tapasztaltam, hogy itt aztán licitálásról van szó. (Ugy van ! a jobboldalon.) Láttuk ezt a forradalom lecsúszásánál. Először jöttek Károlyiék, őket túllicitálták, jöttek aztán a következő licitálók, mindeki többet igért, mindenkinek olcsóbb volt a haza, az ország területe, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) mindenkinek olcsó volt a közjólét, de drága volt a a

aját jóléte. (Igaz ! Ugy van ! taps jobbfelől és a középen.) És licitáltunk, ellicitáltuk önmagunkat és az országunkat. Én nem akarom ennek a megismétlését. Nagy Ernő : Én sem akarom ! Szabó Sándor : Álljunk meg és fodrozzuk a helyzetet, ha rosszul is van, csak fodrozzuk és építsünk jó irányban, mindent meghányva-vet ve. Itt vannak a munkásság t. képviselői, jöjjenek, beszéljünk meg és hányjunk-vessünk meg mindent, de ne állítsanak fel merev tételeket nekünk