Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ülése 1932. évi Julius hó 19-én, szerdán. 165 Szabó Sándor : A t. képviselő ur sokkal szigorúbb dolgot mondott, semhogy azt megengedhetné magának. En épen az ellenkezőjét cselekszem. A képviselő ur nem ismeri az én előéletemet, hogy mer akkor ilyen Ítéletet mondani fölöttem ? Ilyen könnyelmű Ítéletet képviselőnek nem szabad mondania. Azt mondja a túloldal, hogy kiengesztelődést akar és azt mondta a ministerelnök ur is, hogy ő is kiengesztelődést kivan. Propper Sándor : Zalaegerszeggel spékelve ! Szabó Sándor : Azt gondolná az ember, hogy meg van boszorkányozva ez. a nemzetgyűlés, hogy itt nem lehet az egyéni akaratot az összességben megvalósítani ; mintha a múlt nemzetgyűlés vitázó szelleme maradt volna itt. T. Uraim, űzzük ki ezt a szellemet és ne hivatkozzanak mindennap Zalaegerszegre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha lapozunk a nemzetek történetében, láthatjuk, hogy a klasszikus népeknél is ismeretes volt a száműzetés ; ezek a népek száműzték azokat, akik a haza ellenségeinek mutatkoztak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát mi nem száműzünk senkit, hanem a társadalomra veszélyes elemeket egyelőre igenis korlátozzuk mozgási szabadságukban. Nem mondom, hogy ez kormányzati rendszer legyen. Amikor és amilyen gyorsan csak lehetséges, \issza kell azt fejleszteni, meg kell szüntetni. Ne tessék * azonban azt mindennap bombaként beledobni a nemzetgyűlésbe ; higyjék el, hogy az urak ezzel nem tesznek szolgálatot az ország érdekeinek. Propper Sándor : Minden órában, minden percben ! Elnök : Propper képviselő ur megint megfeledkezik a házszabályokról. Méltóztassék azokat emlékezetébe idézni ! Szabó Sándor : Amikor a kiengesztelődésről beszélünk, az áldozatokról is beszélnünk kell. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy csak az egyik oldalon kell áldozatokat hozni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur azt mondta, hogy jelölje meg a ministerelnök ur azokat az áldozatokat, melyeket hozni kivan. Én azt kivánom, hozza meg mindenki abból az áldozatot, amije van. Akinek nagy a becsvágya, áldozza fel a becsvágyát, akinek nagy a vagyona, nagy a birtoka, áldozzon abból, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) akinek több a szabadsága, mint a másiknak, az korlátozza a szabadságát (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) és akinek nagy a nyomorúsága, az szorítsa össze a fogát és tűrjön még, mert még mindig nem érkezett el az ország részére a szabad cselekvés lehetősége. Jól mondta Heinrich Ferenc t. képviselőtársamtegnap, hogy fejünk felett lóg a Damokles kardja, a jóvátétel kérdése és minket azért vergődtet, kinoz az entente, mert nem győzött le. Két fronton folyt a harc. Az egyik fronton lőttek, véreztek, a másik fronton dolgoztak és éheztek, összeomlott az a front, ahol lőttek és véreztek, és most kínoznak, vergődni hagynak bennünket ott, ahol dolgoznak és éheznek ; azt akarják, hogy az utolsó csepp vérünket is kiadjuk magunkból, (ügy van ! Ugy van 7 a jobboldalon.) Ennek megértésével kell megítélnünk a mai helyzetet. Ha elmúlik ez a baj a fejünk felől, akkor lehet beszélni arról, hogy külföldi kölcsönt vegyünk fel, vagy adóztassuk meg rogyásig azt a vagyonos polgárt. De amikor mindent kivisznek, mindent elvisznek, természetes, hogy óvatosan kell kezelnünk ezt a kérdést, . . . Dénes István : A lisztet is kiviszik! Szabó Sándor: . . .tűrnünk és várnunk kell. Jól tudom, hogy nagy feladatok előtt áll ez a nemzetgyűlés és ez az egész nemzet, és jól tudjuk mi is, nemcsak a t. túloldal, hogy a nagy feladatok elvégzéséhez nem elég százak vagy ezrek munkája, hanem százezreknek és millióknak a munkája szükséges hozzá. De amikor munkatársi viszonyba akarok lépni valakivel, meg kell néznem, hogy az illető jó bajtárs, jó munkatárs legyen ; meg kell néznem, hogy nem véres-e annak az em.bernek a keze, hogy nincs-e annak az embernek a kezében bomba, mely a társadalmi rendet felforgatja. (Általános helyeslés és taps.) Én igy képzelem, az összefogást, s ezért, ha az egyik vagy másik oldalon indulatos közbeszólások hangzanak el, azt nem annak tudom be, hogy egymásnak ellenségei lennénk. Higyjenek már egyszer abban, hogyha akár a túloldalon, akár ezen az oldalon azt mondja valaki, hogy kiengesztelődést akar, azt őszintén akarja és ne képzeljék, hogy apró dolgokon múlik a kiengesztelődés politikája. Nagy Ernő : Oda tessék beszélni 1 Szabó Sándor : Megfigyeltem, hogy amikor a t. túloldal részéről elhangzik valamely kérdés vagy kérés, a legtöbbször az illető odateszi a végére a szankciót is, hogy csinálja meg a kormány ezt vagy azt a dolgot, mert ha nem csinálja meg, kirobbanás lesz. Ez a sokszor ismételt kirobbanás bennem a fenyegetés látszatát és aggodalmát kelti. Propper Sándor: Előrelátás ! Szabó Sándor: Tudom, hogy nehéz helyzetben van az ország, tudom, hogy vergődik; hiszen épen ugy kint járok a falun én is, mint a t. túloldal, de mire való folyton arra utalni, hogy ha ezt meg ezt meg nem csinálják, kirobbanás lesz a vége ? Hisz láthatnák, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie a kormánynak, és akárkit ültetnének is be a ministeri székbe, az reánézve nem dicsőség volna, hanem fájdalmas és szánalmas vergődés, mert a ministeri állás ma nem dicsőség, hanem nehéz szolgálat és áldozat. (Ugy van! Ugy van !) Meg akarok még emlékezni a hadiözvegyekről, hadirokkantakról és hadiárvákról, akiknek érdekében, azt hiszem,, ma interpelláció fog elhangzani. Sokkal tartozunk ezeknek mi, akik hazajöttünk a harctérről. Igen sok bajtársunknak láttuk a vérét ömleni, és meg vagyokróla győződve, hogy mindegyiknek utolsó sóhaja családjához szállott. Sokkal tartozunk ezeknek, mindennel tartozunk ; nem tudunk nekik eleget adni, és nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy a népjóléti