Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

164 À nemzetgyűlés 25. ülése 192, képviselőtársam is kint volt betegség cimén. És Sándor Pál állta a harcot szerintük, pedig nem bántotta őket senki. Miért nem jött haza? Az­után láttuk, hogy haza jött s mivel nem csinált semmit, egy hajaszála sem görbült meg. Akinek nincs bűne, az igazolja magát és helyet foglal­hat a nemzetépítők sorában. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. túloldal, hogy ők mint magyarországi szociáldemokraták, nemzetközi ala­pon állanak, amit ugy magyaráznak, hogy a gazdasági kérdésekben keresik a nemzetközi se­gítséget. Igen, igy magyarázták ezt 1919 január, február hónapjaiban is. Eleget volt alkalmunk erről a kérdésről vitatkozni. És hiába mondtam, hogy nézzenek körül : a románok, a tótok, a szerbek, mind a nemzeti gondolat jegyében tör­nek a nyakunkra, mialatt nálunk egyik mulat­ság a másikat érte, mert a nép panem et cir­censest követelt. És nyakunkra is jöttek rablóink és elrabolták az országot. Az én megítélésem szerint ennek a gondolatnak ma nincs helye. (Az elnöki széket Qaal Gaston foglalja el.) Nézzék a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, minden állam életében ez a legerősebb hajtóerő : Franciaország, Olaszország, Anglia, Németország, Csehország mind ennek a gondolatnak jegyében építenek, vagy rombolnak, mind ennek a gondo­latnak a jegyében győznek és cselekednek. Mi, a magára hagyott magyar nemzet nem tagadhatjuk meg becsületes hazafias érzelmünket, nem tagadhatjuk meg azt, hogy a hazafiság nálunk is hatalmas hajtóerő. Hiszen mikor a vörös hadse­reg számára toborzottak az agitátorok, akkor is azt mondották : jöjjetek, mentsük meg a hazát, mert evvel remélték, hogy a magyar paraszt még egyszer fegyverbe áll. Azt mondom, hogy egyelőre ne kacérkodjanak a nemzetközi gondolattal. Peyer Károly : Kérdezze meg a minister­elnököt, miért kívánja ezeket a kapcsolatokat! Szabó Sándor: Hiszen mindenkinek az a felfogása, hogy bizonyos gazdasági vonatkozás­ban ez erőforrásokat jelent, azonban ez ma nem alkalmas arra, hogy ezzel a nemzet erejét növel­jük, ellenkezőleg, a nemzeti erőnek a lerombo­lása lesz ennek a következménye. T. képviselő­társam fog emlékezni arra, hogy annak idején azt mondották, hogy Károlyi Mihályék nemzet­közi összeköttetéseikkel mentik majd meg az ország határát, hogy a francia szocialisták garan­tálják az ország integritását. És mi történt? Feladták az ország határát! Fegyverek nem voltak kezünkben, nem tudtunk embereket állí­tani a határra ós most itt vagyunk, kirabolva, lerongyolva, megtépázva, megszégyenítve. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon. Közbeszólások a Ház mindkét oldalán.) Propper Sándor : A háború és az oszMlyura­lom az oka ! Elnök ; Propper képviselő urat figyelmezte­tem, hogy szíveskedjék a házszabályokhoz alkal­mazkodni. f. évi július hó 19-én, szerdán. Szabó Sándor : Ezek a kérdések ide valók, ezeken gondolkodni kell. Nem akarom meggyőzni a t. túloldalt, de fel akarom ébreszteni a lelki­ismeret hangját . . . (Zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök : Csendet kérek ezen az oldalon is. Szabó Sándor : . . . hogy minden reggel vizs­gálják meg magukat, hogy tulaj donképen hova vezet az a nemzetközi szervezkedés . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. ) Propper Sándor (közbeszól. Zaj). Elnök : Propper képviselő urat másodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni, hogy a házszabá­lyokat méltóztassék betartani. Szabó Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ma, akkor, amikor a politikai és a társadalmi élet uj kérdé­seket hoz szőnyegre, nekünk reális politikát kell űznünk. Vannak itten mind a két oldalon férfiak, akik az ő tiszteletreméltó idealizmusukból kiindulva — feltételezem ezt — távolfekvő célokat látnak maguk előtt és azoknak mindjárt való megvaló­sításáért küzdenek. Itt van Eupert t. képviselő­társam, aki azt mondta, hogy csináljuk meg máról ­holnapra azokat a személyes stb. szabadságokat. Igen, erre törekednünk kell. Azonban vannak közelebb fekvő célok is. amelyek alkalmas lépcsőt fognak szolgáltatni, hogy tökéletesen kikristályosodva építsük ki azo­kat. Nem fog ezen az oldalon senki ellenzőt találni. Amint eljön az idők teljessége, önmagától fog az bekövetkezni, hogy azt mondjuk, most ezen van a sor. (Tetszés jobbfelöl. Mozgás half elöl.) Rupert Rezső : Annak csak eljött már az ideje, hogy a szolgabirák ne tartóztassák le az embereket ! Szabó Sándor : A napirenden lévő kérdéseket kell megoldani, megelégedésre, méltányossággal ; nézni kell a való életet és abból kell kiindulni. Nem azt kell mondanunk, hogy jó volna, szép volna, hanem néznünk kell, hogy mi van ma. Ma egy lerongyolt, lélekben megtépázott, megcsüg­gedt nemzettel van dolgunk. Hiába jó a mérnök egyenlete, ha az anyag nem jó, hiába számítja ki ő a gerenda ellenállási képességét, ha az a gerenda szuette. Ennek a nemzetnek gondolatvilága le­sülyedt, szuette, megbomlott és azt mondom, hogyha ez a nemzet lélekben át nem alakul, ha uj lelket nem önt magába, sohasem jut be az Ígé­ret földjére, az egységes, integer nagy Magyarország gondolatvilágába és valóságába. Rupert Rezső : A nép lelke most is jó ! Szabó Sándor: T. képviselőtársaim, a nép lelke jó, csak olyan vezetők tolakodnak az élére, akik megmételyezik a lelkét. (Taps a jobboldalon. Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rupert Rezső : Teljesen igaza van ! Farkas István : Ezer éven át mérgezték ! ' Nagy Ernő : A Gulácsyak ! Szabó Sándor : Én a nép között éltem, lelkem rokon a lelkével, ismerem vágyait, törekvéseit. ., (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor: Azért cselekszik másképen. Elnök : Csendet kérek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom