Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
À nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi Julius íió 19-én, szerdán. 163 ezer meg ezer magyar levente. Ezzel szemben a meggondolásra késztetett államalkotó politika mindig szövetséges társak után nézett. Nyugat felé néztek, hogy a Kelet felől özönlő veszedelemmel szemben és maroknyi voltukkal együttjáró gyengeségük miatti helyzetükben nyugati szövetségeseket kapjanak. Mikor azután az e szövetséges nyakukra akart hágni, újra fellángolt a szabadság iránti vágy, újra fegyvert fogtak és jött Bethlennek, a Rákócziaknak szabadságharca, azután az 1848-as függetlenségi harc. Azonban kérdem : ma, amikor annyira függetlenek vagyunk, mint a Szaharába kitett ember, amidőn körül vagyunk véve ellenségektől, amidőn el vagyunk szigetelve, kell-e itt a nemzetgyűlésen képviselő a függetlenség gondolatának ? Hiszen függetlenebbek vagyunk, mint szabadna, mint kellene. Bár adna az Isten egy szövetségest, aki valamennyire áthasitaná ezt a kinai falat, amellyel körül vagyunk véve. Rupert Rezső : Szabadok vagyunk, mint a temetőben. Sem sajtószabadság, sem gondolatszabadság, a választókat meg börtönbe viszik. (Zaj jobbfelöl.) Szabó Sándor : Én is azok közé tartozom, akik elkövetkezendőnek vélik, hiszik és követelik ezeket a szabadságokat. (Egy hang a szélsöbáloldalon : AJcJcor jöjjön át !) Tudom én, hol az én helyem, megtalálom azt, t. képviselőtársam ne hívogasson. Azok a szabadságjogok, amikor lehet velük élnie egy nyugodt gondolkozású nemzetnek, kikristályosodott, leszűrt, tiszta formában kell hogy elkövetkezzenek. (Ugy van! jobb felöl.) De azt mondom, bogy azoknak, akik ezt követelik, elsősorban önmagukat kell megfegyelmezniük, (ElénJc helyeslés jobb felöl.) önmaguknak kell erős törvényt szabniok. Mert én nem tisztelem azt a szabadságot, amely nincs a törvényben körülírva, azt nem tartom állandónak, én csak az alkotmányos szabadságnak vagyok a tisztelője. (ElénJc helyeslés jobbfelöl.) Rupert Rezső : Nézze meg a képviselő ur, odakünn a kerületekben még most is detektívek pofozzák a választókat. (Nagy zaj jobbfelöl). Szabó Sándor : T. képviselőtársam még most is a választási atrocitásokkal hozakodik elő. Rupert Rezső : Pofozzák a választókat a detektívek ma is! Elnök : Kupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Propper Sándor: A választási erőszakosság alkotmányos szabadság? Elnök : Propper képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni. Szabó Sándor: Épen erről a választási szabadságról akarok beszélni. Amikor választási szabadságról beszélünk, mindenkinek szivére kell tennie a kezét, annak a szélsőséges demagógiának, amely aranyhegyeket ígér, hogy ha az önfegyelmezés nem tud gátat vetni, akkor is be kell fogni annak a száját, mert nem tűrhető, hogy a becsületes, tisztességes, józan magyar népet, amely politikailag iskolázottnak nem mutatkozik olyan fokozatban, mint a demagógia, félrevezessék. Nekünk fáj legjobban, t. Nemzetgyűlés, hogy ma nem lehet megvalósítani a tökéletes szabadságot, mert az szabadsághoz vezetne. Rupert Rezső : Édes Sándor, ti csapjátok be legjobban a népet! (Zaj.) Szabó Sándor : Ami azt a becsapást illeti, t. képviselőtársam, mindenki először önmagát vizsgálja meg, azután emeljen szót. (Helyeslés jobbfelöl.) A függetlenségi gondolatot szeretnék Összeköttetésbe hozni Lovászy Márton nevével. És most ebben a t. Nemzetgyűlésben is hangok emelkednek, hogy jöjjön haza Garami, hiszen nem csinált semmit. Tárgyilagosan szemébe kell nézni ennek a kérdésnek. Yolt idő, — és ezt leszögezni kívánom — mikor a magyar politikai és társadalmi élet igenis kívánta, hogy ezek az urak álljanak a nép élére és vezessék az alkotmányossághoz visszavezető útra az országot. Azonban azóta sok idő letelt. Különbséget kell tenni az 1918 novembere óta eltelt idő szempontjából ezen két politikus múltjában. Emlékszem rá, amikor Lovászyt az ellenforradalom idején felszólították, hogy álljon a közéleti munkások sorába. 0 azonban nem tartotta alkalmasnak az időt és szükségesnek, jónak, politikainak helyesnek látta, hogy kimenjen Pécsre és cimboráljon a nemzet ellenségeivel. Ha először jó volt, miért botlott meg, miért nem maradt meg a megkezdett utón ; hiszen ha megmarad, most köztünk lehetne, itthon lehetne és kivehetné részét a közélet munkájából az ország újjáépítéséből. (Igaz! Ugy van! a középen.) Mikor a diktatúra ideje elkövetkezendőben volt, felkereste Garamit Budapesten a kereskedősegédek küldöttsége •— vagy nem tudom milyen egyesületük vezetősége — és kívánta a munkanélküli segélyt, akkor Garami azt válaszolta, hogy ha valaki vagyont szerzett a háborúban, az nem arravaló, hogy most szétosszuk egyeseknek . . . (Egy hang a szélsöbaloldalon : Ezt Garami sohasem mondta !) En jól emlékszem rá, hogy mondta. En nem foglalkoztam különösebben ezzel a kérdéssel, de amit hallottam, azt megjegyeztem magamnak s arra biztosan emlékszem. Szóval Garami azt mondta, hogy ez nem arravaló, hanem arra, hogy ezekből az összegekből az ország ujjáópitéséhez erőforrásokat merítsünk. Ezt a véleményt én tiszteletreméltónak tartom, és aki ezt ki tudta jelenteni, az olyan mentalitású volt, amellyel méltóképen helyet foglalhatna itt, azonban azóta sok viz lefolyt a Dunán, . . . Peyer Károly: Sok halott is! (Zaj.) Szabó Sándor: ...sok minden történt Bécsben, amint arról az itt felolvasott ujságszemelvényekből meggyőződhettünk. Ám annak, hogy Garami hazajöjjön, nincs akadálya. Jöjjön haza, igazolja, hogy nem csinált semmit. Yázsonyi t. 21*