Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. l6i igen tekintélyes részének elismerését is kell itt tolmácsolnom. A túlsó oldalról Szeder Ferenc t. képviselőtársam, aki a munkások sorából küldetett ide, olyan hangot ütött meg, amely igazán a tárgyilagosságnak korlátai között kezdődött és folytatódott egészen a befejezéséig. Elismeréssel kell megemlékeznem arról, bogy ide hozta a földmívelő munkások nagy tömegének kérdését és azt boncolgatta, megemlékezvén a munkásjóléti kérdések tekintetében megtett első lépésekről és kifejezvén azt az óhajtását, hogy ezen az utón a kormány mielőbb és minél sürgősebben, minél többet cselekedjék. Megemlékezett arról is, hogy vannak kezdeményező lépések. De a képviselő ur azt a látszatot kívánta kelteni itt a nemzetgyűlésen és a nagy nyilvánosság előtt is, mintha ebben a tekintetben a kormány nem akarna előbbre menni. Az elmúlt törvényhozások és a nemzetgyűlés is mindig fontosnak tartották, hogy a mezőgazdasági munkások ügyével foglalkozzanak. Nem idegen előttem ez a kérdés, hiszen én is falun töltöttem az életemnek nagy részét. A falu szociológiája mindig kedvenc tárgya volt tanulmányaimnak és meg kívánom állapítani, hogy az elmúlt törvényhozások, igenis, foglalkoztak a munkások ügyeivel, hiszen számos törvényünk van, amely erre enged következtetni és amely ezt igazolja. (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang bal felöl: Abban nem volt köszönet!) Propper Sándor: Kaptak börtönt és internálást ! Szabó Sándor: Többek között a munkaadók és munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvény, a vizi társulatoknál alkalmazott munkások jogviszonyairól az úgynevezett kubikos törvény, az 1899. évi XLI. te, a gazdasági munkavállalkozókról, cséplőgépvállalkozókról szóló 1899. évi XLII. te, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900. évi XVI. te és ennek novellája, az 1912. évi XIV. te a telepítési törvény, a szövetkezeti törvény, az erdei munkásokról és földmunkavállalkozókról szóló törvény mind-mind annak a jele, hogy a törvényhozások, igenis, foglalkoztak e munkáskérdésekkel és azokat törvényben igyekeztek lefektetni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Dénes István : Csodálatos, hogy mégis milyen nyomorban van a földmunkásság. Szabó Sándor : Ezt nem a törvény, hanem a gazdasági kérdéseknek egész komplexuma okozta. Dénes István: Ebben igaza van! Szabó Sándor : Ezek azok a tények, amelyeket felhozni kívánok azzal a feltevéssel szemben, mintha sem az előző törvényhozások, sem a múlt nemzetgyűlés nem foglalkozott volna ezekkel a kérdésekkel. Dénes István: De nem foglalkoztak komolyan Î Elnök : Dénes képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — II. KÖTET. Szabó Sándor: Igenis, állítom azt, hogy komolyan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mert tiszteletreméltó képviselők voltak itt, akik ezt felvetették s a képviselő ur nem vonhatja kétségbe, hogy ugy a múlt nemzetgyűlés, mint az előbbi törvényhozások törvényeket is alkottak erről. Dénes István : Kétségbe vonom, mert látom az eredményét! Elnök : A képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék örökösen közbeszólni ! Szabó Imre: Toldoztak, foldoztak! Szabó Sándor: Elismerem, hogy ezek kezdeményező lépések voltak, de vannak esetek, hogy megelőztük a külföldi törvényhozásokat. Mert hiszen honnan vettük ezeket? Nyugatról, a német törvényhozástól, a belgáktól, franciáktól és ezek is kölcsönösen egymástól vettek eszméket, hogy a munkáskérdést szabályozzák. Vannak esetek, hogy a magyar törvényhozás hamarabb vette át ezeket az eszméket, mint a francia és viszont. Xem akarom azt mondani, hogy most már minden rendben van, de le akarom szögezni, hogy ez a nemzetgyűlés, igenis, kész arra és akarja, hogy a megkezdett utón tovább menjünk és a munkásjóléti intézményeket kifejlesszük. Szabó Imre: Azt látni kell! Szabó Sándor : Meg is fogja látni az igen t. képviselőtársam, amikor módunkban lesz ezeket a kérdéseket itt a nemzetgyűlésen megvitatni. Idéznem kell Ernszt t. képviselőtársamnak a múlt nemzetgyűlésen mondott szavait, amelyeket nem szabad elfelejtenünk. Azt mondotta, hogy végtelenül sajnálja, hogy nem találja itt a munkásságnak kimondott képviselőit azért, hogy az égető munkáskérdéseket itt a nemzetgyűlésen vitassuk meg velük. Nem az utcára valók ezek a kérdések, ahol esetleg tömegek állanak tömegekkel szemben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a Mzépen.) Ott a meditációnak vége van. Ide kell hoznunk a munkáskérdéseket, itt kell azokat a nyilvánosság előtt komoly szóval, nem az indulat szavával, nem a közbeszólások röppentyűivel megvilágítani, hanem a komoly gondolkozásnak szellemében, mert igy sokkal többre jutunk. Propper Sándor: Tessék elfogadni a javaslatainkat! (Zaj.) Szabó Sándor: Nem épen csak a munkások képviselői által adott javaslatokról lehet szó. (Ugy van ! a jobboldalon.) Azok a javaslatok a mi javaslataink is. Ne méltóztassék azt képzelni, tisztelt túloldal, hogy a munkások érdekeit csak önök képviselik. A munkások nekünk is testvéreink, . . . Farkas István: Csakhogy mostohák! Szabó Sándor : ... akiknek komoly érdekeiért és az érdekek összeegyeztetéséért mi is mindenkor sorompóba lépünk. 21
