Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-24
154 A nemzetgyűlés 24. ülése 1922. évi július hó 18-án, kedden. igenis, a munkáslakások épitése épen ugy kötelessége az államnak, illetve kötelessége a földmi velésügyi ministernek, akinek ez resszortjába tartozik, mint ahogy az 1907. évi vonatkozó törvény ezt a kérdést szabályozta. A másik dolog, amiről szó esik beszédem folyamán : a munkaviszony szabályozása. A mezőgazdasági munkáskérdést először az 1908. évi II. te. alapján próbálták és kisérelték meg szabályozni. Nagyon természetes, hogy e törvényhez nem szólhattunk mi hozzá annak idején, mert nem voltunk képviselve a parlamentben. Ami felfogásunk szerint tehát ez a törvény szigorúan egy osztály érdekeit, a földbirtokososztály érdekeit szolgálja. Zeőke Antal: Nem, vigyáztunk, hogy ne legyen az! Szeder Ferenc : Bármennyire is vigyáztak arra, hogy osztályszempontok e törvény alkotásánál és az utána következő hasonló törvényalkotásoknál ne érvényesüljenek, mi, a másik osztály tagjai nagyon jól tudjuk azt, hogy igenis, az osztályszempontok érvényesültek ennek a törvénynek a megalkotásánál. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék csak arra gondolni, hogy minden esetleges peres ügyet a szolgabirö birál el. Méltóztassék csak arra gondolni, — én gyakorlatilag ismerem ezt a kérdést — vájjon hányszor ad a .szolgabíró igazat a földesúrral szemben a mezőgazdasági munkásnak. (Felkiáltások a szélsbbáloldalon : Nem is mer!) En nagyon jól tudom, hogy számtalan földmunkást becsuktak már e törvény alapján, kóterbe zárták őket, de nem találtam egyetlenegy földbirtokost sem, akit ugyancsak kóterbe zártak volna ennek a törvénynek az alapján. Pedig én foglalkoztam peres ügyekkel, mint a Földmunkás Szövetség egyik exponense és vezető tagja, nagyon sok ilyen kérdés került a kezembe ; mondom, nagyon sokat bajoskodtam ezekkel, de még a földmunkások igazát nagyon kevés kivételes esetben tudtuk dűlőre juttatni, sőt amikor magam béres voltam, amikor magam napszámos voltam, — most is meg vagyok arról győződve, hogy igazam volt — nekem magamnak sem sikerült az igazamat a szolgabirói hivatalnál megvédeni. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Végre valahára azután szóba került a földmunkásoknál is a munkaidő szabályozásának kérdése. Itt már a vita kapcsán valaki említette a mezőgazdasági munkaidő szabályozását és élénk felzúdulás támadt ennek nyomán. Már pedig méltóztassék csak elképzelni : lassankint mindenütt tért hódit Európában az a gondolat, hogy a munkaidőt nemcsak az ipari munkásoknál, hanem a mezőgazdasági munkásoknál is szabályozni kell. Hiszen én emlékszem rá, hogy maga a földimvelésügyi minister jelentette ki egy ankéten, hogy »nem szívesen hivatkozom rá, de a békeszerződós e tekintetben bizonyos kötelezettségeket ró reáiik és ezeknek a kötelezettségeknek teljesítésével nekünk foglalkoznunk kell«, — »nem hoztam konkrét javaslatot — mondotta — önöktől várom, hogy valamilyen javaslatot hozzanak, amelyet majd törvényjavaslattá fogok kidolgoztatni s azután újra bírálat alá vesszük mint javaslatot«. Tehát hivatalos helyen is érzik, hogy egészségtelen állapot ez, ami a mezőgazdaságban fennáll ; hivatalos helyen is kezdik azt észrevenni, hogy e tekintetben magának az államnak, magának a törvényhozásnak a mezőgazdasági munkásokkal szemben bizonyos kötelezettségei vannak. Mert hiszen nem áll tétel, amit a mezőgazdasági munkássággal szemben -állítanak, hogy a mezőgazdasági munka természete követeli azt, hogy ott a látómtól vakulásig dolgozzanak, hogy a mezőgazdasági munka természete azt követeli, hogy azt éjjel-nappal csinálják — hiszen látjuk a körülöttünk lévő államokban, s a nyugat-európai államokban általában, hogy szabályozott munkaidő mellett dolgoznak — és különösen nem áll meg ez a gondolat, t. Nemzetgyűlés, akkor, amikor évről-évre a munkanélküliek ezrei akarnak munkához jutni és nem tudnak munkát kapni. Azután azt mondta itt az egyik képviselőtársam a mezőgazdasági munkásokról beszélve, hogy nem lehet az, hogy szabad verseny tárgyává tegyük a munkabéreket ; nem lehet az, hegy igy ezt a kedvező konjunktúrát a földbirtokosok s mindazok, akik dolgoztatnak, kihasználják, tehát valamilyen bérmegállapitó bizottság létesítése szükséges a mezőgazdasági munkásoknál is. Lehetetlen állapot az, amely a mezőgazdaságban uralkodik ; lehetetlen állapot az, amely a mezőgazdasági munkabérek körül uralkodik most, — midőn 5000koronán felül van a búza ára és midőn kilátásunk van arra, hogy még magasabbra is emelkedik a gabona ára — hogy ugyanazok, akik letakarítják vagy akik más mezőgazdasági munkát végeznek, akik tehát értékben ugyanolyan hasznos munkát végeznek, mint hogyha aratnának : azok pedig 100—120 koronás napszám mellett dolgoznak, amiért két kilogramm kenyeret sem tudnak venni a családjuk számára. T. Nemzetgyűlés ! Én nagyon kívánnám ettől a törvényhozástól, hogy végre-valahára nyúljon hozzá e kérdéshez s olyan törvényjavaslatot terjesszen be a földmivelésügyi minister, amely a mezőgazdasági munkások munkaviszonyának szabályozását tartalmazza. A közigazgatást itt is küszöböljék ki a bíráskodás köréből, mint az ipari munkásoknál. (Felkiáltások jobbfelől : Ez fáj !) Peyer Károly : Nem fáj, hanem igazságtalan, egyoldalú ! Tessék független bírósághoz küldeni ! Farkas István : Ez a kérdés a szolgabirák martaléka ! ( Felkiáltások jobb jelel : Elég függetlenül járnak el !) Peyer Károly : Szépen függetlenek a szolgabirák ! Az eszem-iszom politika járja ! Együtt vadásznak ! (Zaj.)
