Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-24

A nemzetgyűlés 24. ülése 1922. évi július hó 18-án, kedden. 153 építeni, naggyá, hatalmassá kell tennünk, akkor ezekre a dolgozó milliókra is gondolnunk kell és lehetővé kell tennünk számukra azt, hogy munkához, munkájuk után pedig kenyérhez jussanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Dénes t. képviselőtársam éhben az ügyben nemrégiben interpellált és a földmivelésügyi minister ur megnyugtatta a lelkiismeretét, azt mondván, hogy ő gondoskodott róla és 30—40 millió K-t bocsátott az árvizmentesitő társulatok részére, hogy így munkát adhassanak a földmunkásoknak. Én megütközéssel vettem tudomásul akkor is ezt a választ, mert tudom és érzem, hogy sokkal nagyobb koncepciójú dolgokról lehet és kell szónak lenni, ha itt a mezőgazdasági munkanélküliséget csak egy kissé is le akarjuk fokozni. Az egyik ministeri osztálytanácsos kijelentése szerint kb. 1000 kilométeres csatornahálózat vár kiépítésre az Alföldön. Szóba került itt egyik t. képviselőtársam beszéde kapcsán az, hogy az utak az Alföldön, különösen esős időkben járhatatlanok és a községek az utakon megközelithetetlenek, ami pedig közgazdasági szempontból nagyon hátrányos. Azt proponálnám tehát, tessék elővenni ezeket a csatornázási és utinunkálatokat, miáltal egyrészt lehetetlenné tesszük, hogy tavaszkor ezer meg ezer holdat borítson el az ár, másrészt megjavítjuk közlekedési viszonyainkat. A közgazdasági életet is szolgáljuk az utak megjavítása által, munkaalkalmat is teremtünk, munkát adunk a munkanélküliek egész tömegének és enyhítjük számukra a jövő sivárságát, bizonytalanságát. A panaszokat tartalmazó levelek egész tömegét olvashatnám fel, melyek kétségtelenül igazolják az Alföldön uralkodó óriási munkanélküliséget és amelyek igazolják azt a kétségbeesett lelkiállapotot, amelyben ezek az emberek a bizonytalan jövő elé néznek. Itt van előttem egy nagy halom ilyen levél, de nem olvasom fel őket, csupán arra kérem a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagját, hassanak oda, hiszen a többségi pártnak sokkal inkább módjában áll ez, mint nekünk, hogy ezek a munkálatok minden körülmények között megindulhassanak... Propper Sándor : Nagyatádi nyaral ! Szeder Ferenc : ... és hogy igy a munkanélküliek munkához és kenyérkeresethez juthassanak. Egyébként határozati javaslatot terjesztek be ebben az ügyben is, mely a következőkép hangzik (olvassa) : »Utasítja a nemzetgyűlés az összkormányt, hogy a munkanélküliség enyhítése, valamint a többtermelés előmozdítása céljából haladéktalanul indíttassa meg a legszélesebb keretekben az alföldi csatornahálózat kiépítését, valamint minden, a közgazdasági élet szempontjából rendkívül fontos ut kiépítését és megjavítását. A munkálatok terjedelméről a szakministerek három hónapon belül tegyenek jelentést a nemzetgyűlésnek.« Nem kisebb fontosságú ennél a munkásházak építésének kérdése sem. Az 1907-iki vonatkozó törvény vala- ' NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. hogyan rendezte annak idején " a munkásházak építését és annak alapján nem egy-két munkásház épült fel. Többek között az én szülővárosomban, Szentesen is egész szép kis házsorok épültek kamatmentes kölcsönök segítségével, és nagyban hozzájárultak a lakásszükség enyhítéséhez. Néhány év óta azonban csak a házhelykérdés rendezésével bajoskodunk és csak a házhelyigényléseket tesszük szóvá, mert nincs koncepciónk és nem is törekszünk egyöntetűen arra, hogy olyan módszert keressünk és találjunk, mely lehetővé tenné a mezőgazdasági munkások tömegei részére ilyen családias jellegű kis otthonok létesítését. Maga az erről szóló törvény is, melyet a múlt nemzetgyűlés hozott, azt mondja, hogy általában csak olyan családfők juthatnak házhelyhez, akik abban a községben illetékesek, melyben a házhely juttatható volna, vagy legalább 10 éve állandóan ott laknak és állandó, tisztességes keresetük van. Nem beszélek most arról, hogy egészségügyi és szociális szempontból is milyen fontos és jelentőségteljes az, hogy minden mezőgazdasági munkásnak meglegyen az ő kis hajléka, csak arra mutatok rá, hogy kortesjelszóvá vált ez a nagyon fontos probléma is, amit könnyű volna kimutatnom a rendelkezésre álló adatokból, hogy milyen gyengén hajtották végre az 1920 : XXIX. tc.-t csak abban a vonatkozásában is, hogy mezőgazdasági munkások házhelyhez juthassanak. Könnyű volna kimutatnom, hogy a házhelyigénylés lassankint kezd illuzőriussá válni. Most azonban erről nem beszélek, pusztán arra a tényre mutatok rá, illetvo kérdem, hogy kik hát azok, akik most házhelyet igényelhetnek, akiknek tisztességes keresetük van, kik hát azok, akik tisztességes kereset alapján házhelyhez juthatnak, ahogyan a törvény mondja. Mélyen tisztelt elnök ur, egy kis szünetet kérek. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök ". Az ülést újból megnyitom. Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék a beszédet folytatni. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A lakáskérdést egyik igen tisztelt képviselőtársam is fejtegette az indemnitási vita alkalmából tartott beszédében és beszélt annak pénzügyi megoldásáról is. Én nem kívánok a pénzügyi megoldás fejtegetésébe bocsátkozni, tisztán csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy munkáslakások építése vagy annak az előmozdítása, nemcsak egyéni, hanem állami feladat is. 1921. évi május 12-én a földmivelésügyi ministeriumban tartottunk egy ankettet, amely alkalommal a jelenlegi földmivelésügyi minister is, valamint Kubinek Gyula is hangoztatta, sőt az utóbbi magáévá is tette azt a felfogást, hogy 20