Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-24

152 A nemzetgyűlés 24. ülése 1922. évi július hó 18-án, kedden. Szeder Ferenc : Számuk 47, ezek közül 20 állami, 27 községi. Földmivesiskolák 15—20 éves gazdáifjak kétévfolyamu gazdasági iskolája, tangazdasággal. Kilenc állami és egy magánintézet működik. Van ezenkívül tizenkét speciális irányú gazdasági szakiskola. Én is éltem falun és én is jártam a falut, sőt ott nevelkedtem fel, hát van fogalmom arról, hogy milyenek ezek a gazdasági szakoktasok, amelyek papiron kimutatva is túlságosan hiányosak. Nem az én kötelességem ezeket idehozni. Az önök kötelessége volna az. (Felkiáltások : Mindnyájunké !) A németek azt a 4,200.000 hektárnyi termékeny területet, amelyet tőlük elraboltak, szikes talajok megjavításával igyekeznek pótolni. Tessék csak lesétálni az Alföldre, Jász-Nagykun- Szolnok, Békés, Csongrád megyékbe és ott olyan szikes területeket fognak látni, amelyeken még a birka sem tud legelni ilyenkor. Megvan a lehetősége annak is, hogy ezeket a területeket észszerűen megjavítsuk. Tessék csak az OMGrE kiadásában megjelent »Szikes talaj megjavítása« című könyvet végigolvasni, (Félkiáltások jobbfelöl : Megpróbáltuk !) tessék végignézni Küzdényi Szilárd módszerét, akinek tudását külföldön is kezdik elismerni, benn azonban nem értékelik. Tessék ezeket a módszereket alkalmazni és tessék lehetővé tenni a szikes területek megjavítását, mert ez is hozzájárul a többtermelés kérdésének gyakorlati megvalósításához. (As elnöki széket Scitovszhy Béla foglalja el.) Németországban azt mondják, hogy a föld nemcsak jogot ad, de kötelességet is ró tulajdonosára. (Helyeslés.) A tulajdonosnak nemcsak az a joga van meg, hogy a maga tulajdonának mondja azt a földet, hanem az a kötelessége is, hogy abból a területből minden észszerű és gazdasági eszköz s a tudomány igénybevételével a lehető legtöbb eredményt hozza ki. Sőt továbbmegyek : még a törvénnyel is kötelezik őket a többtermelés gyakorlati előmozdítására, a rossz területek megjavítására. Én is, amikor arról beszélek, hogy a többtermelés gyakorlati megvalósítását ennél a kérdésnél is meg kell fogni, ezt azért teszem, mert,, bizony látom a külföldi példát magam előtt. Örülök, hogy a ministerelnök ur annak idején szóba hozta az erdősítéseket és fásításokat, mert végeredményben evvel a ténykedéssel is az a gondolat jutott előre, amelyet a földkérdésben és különösen a többtermelés kérdésében pártom megbízásából én itt képviselek. Közbevetőleg emlitem itt meg a klimatikus viszonyokat, amelyek sok tekintetben befolyásolják a termelés eredményeit az Alföldön ; a másik kétségtelen tény pedig az, hogy mi pedig erdősítések és fásítások révén befolyásolhatjuk a klimatikus viszonyokat is. Áttérek most már a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) » E tekintetben Magyarországon sohasem volt nagyon kedvező a helyzet. Emlékezhetnek önök is, mikor rajával bocsátotta ki az ország magából a kubikosokat, azokat a mezőgazdasági munkásokat, akik nem találtak itt alkalmazást s akik igy nem tudtak ebben az országban megélni. Csonka Magyarországon e tekintetben csak rosszabbodott a helyzet, mert a mezőgazdasági munkások egész tömege, akik mint kubikosok az Alföldön, Szentesen, Csongrádon és azon a környéken élnek, a háború előtt kijártak ebből az országból és a külföldön keresték meg mindennapi kenyerüket, ma azonban ezek is helyhez vannak kötve és naponta kapjuk tőlük az értesítéseket, hogy százával, ezrével vannak munka nélkül, nincsen keresetük és jövőjük ennek következtében nagyon bizonytalan. A múlt héten itt a folyosón találkoztam Szentes város polgármesterével, aki azt mondta: »Nem tudom mit csináljak az emberekkel, mert nyakamra jöttek tegnap is 300— 400-an és munkát követeltek most aratás idején, én azonban nem tudok nekik munkát adni.« Tehát csak munkát kértek. A polgármester összeiratta őket és kitűnt, hogy abban az egy városban magában közel 2000 munkanélküli van, akiknek nagyon bizonytalan és nagyon sötét a jövőjük. Már most tessék ezt a jelenséget, amely nem elszigetelt jelenség, általánosítani, mert igy van ez Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Kunszentmártonban, Szolnokon, igy van az alföldi megyékben mindenütt. Mit jelent ez a jövő szempontjából? Mit jelent az, mikor 5000 K-n felül van a búza métermázsájának ára, amikor itt éveken keresztül rongyolódtak és mentek tönkre az emberek, akiknek nincsen keresetük ! Itt áll előttünk a bizonytalan, sivár jövő. Emberek egész tömege, ezrei vannak igy az örökös bizonytalanságban és igy haladunk a tél felé. (Mozgás és zaj.) T. Nemzetgyűlés! Itt szóba került egynéhányszor, hogy milyen keresetük van azoknak, akik munkához jutnak? Bizony azok sem tudnak keresetükből megélni, nem tudják családjukat még csak a legszükségesebb táplálékkal ellátni. Tessék elképzelni azt a helyzetet, amikor ezek az emberek 120—150 K-t keresnek naponta. Tessék összevetni ezt avval, hogy amikor a búza ára 8 forint volt és egy forintot kaptak az emberek, 8 nap alatt a munkás meg tudta keresni egy métermázsa gabona árát, mig most 40—50 napot dolgozik egy mázsa buzárt. Gyakori jelenség, hogy még az aratásokat is napszámban végzik. Hiába vannak a hivatalos jelentése, hogy meggyőződtek arról, hogy ilyen jelenségek csak elszórva fordultak elő, bizony elég gyakori jelenség, hogy az a munkás az aratási és egyéb mezőgazdasági munkák végzésénél is a 100—150 K napszámért dolgozik. Tessék elképzelni, hogy milyen jövő vár ezekre az emberekre és családjukra. Es mikor arról beszélünk, hogy ezt az országot újjá kell