Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-20
8 A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. Az is köztudomású, hogy ezeknek a főszolgabíróknak és polgármestereknek az egész választási campány alatt egyéb dolguk nem volt, mint hogy hetenként vagy személyesen, vagy telefonon, vagy táviratban tettek jelentést a főispánnak, hogy X. Y. kormánypárti képviselőnek ebben, vagy abban a kerületben miként áll a szénája. Ugy-e bár a főszolgabíró, a polgármester hivatásuktól elvonattak, utazásokat tettek, napidijakat vettek fel; természetes, hogy a főszolgabíró pedig a jegyzőket vonta el munkájuktól és ezek Isten tudja hány kilométeres fuvarokat vettek fel, csak azért, hogy X. Y. kormánypárti jelölt sanszairól jelentést tegyenek a főszolgabírónak, hogy az továbbítsa a főispánnak. Hogy mennyi időt és mennyi pénzt pazaroltak ezzel azok a hivatalos egyének, azt hiszem ezt bővebben fejtegetni felesleges. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Az eredmény megéri!) Már a múlt nemzetgyűlésen is mindig azt hallottam arról az oldalról, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági rendbehozatalának egyik lényeges surrogátuma a takarékosság — és a választási campány allatt mit láttunk? Soha ilyen parádés, ilyen uri előkelőséggel nem korteskedtek. (ügy van! a szélsöbaloldalon. ) Az igen t. ministerelnök ur rendelkezésére külön vonat állott. Gömbös Gyula : Tévedés, nem állami vonat volt ! Te is mehetsz ugy ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A saját zsebéből fizette?) Természetes ! Forgács Miklós : Az fáj, hogy nem ők ültek rajta, semmi más ! Mind minister szeretne lenni ! (Zaj és ellenmondások, a szélsöbaloldalon.) Horváth Zoltán : Es a ministerelnök ur nem annyira a kormánypárti főkortességét igyekezett kidomborítani, mint inkább a ministerelnöki közjogi állását. Tudok helyet, ahol az iskolás gyerekeket kiállították, tudok helyeket, ahol a hivatalok főnökei deputációkben vezették a főkortes, ministerelnök elé a hivatalnokokat. (Zaj.) Én azt hiszem, hogy ezek olyan szimptomák, amelyek mindenesetre alkalmasak arra, hogy a választóknak s különösen a függő viszonyban levő választóknak szabad akaratelhatározás i képességüket befolyásolják. Gömbös Gyula t. képviselőtársam közbeszólott, hogy ezeket a ministerelnöki különvonatokat a ministerelnök ur fizette. Köszönöm ezt a felvilágositást és teljes lojalitással el is fogadom, bár én itt készen voltam arra, hogy egy határozati javaslatot terjesszek be, amelyben utasíttatni kívántam a kereskedelemügyi minister urat, hogy szíveskedjék azokat a kiadásokat részletesen bemutatni, amelyek a ministerelnök urnák és kíséretének korteskedésével felmerültek. De miután Gömbös Gyula t. képviselőtársam e tekintetben megnyugtatott, ennek a határozati javaslatnak benyújtásától elállók. Neubauer Ferencz : Az ellenzéki autók kinek a költségére voltak? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek] évi július hó 13-án, csütörtökön. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az sem véletlen, hogy a tisztviselőknek A. és B. listára való helyezése épen most, a választások alatt vált sürgőssé. Hány tisztviselőtői hallottam én : Itt állunk most a tarpei sziklán, nem tudom, hogy maradhatok e a szikla tetején az A. osztályban, avagy betaszítanak a B. osztályba, tehát vigyáznom kell arra, hogy szavazatomat a kormány avagy az ellenzék támogatására adom-e le. Azt hiszem, felesleges is bővebben magyaráznom (Ugy van! jobbfelöl.), hogy hány elvhü tisztviselő állíttatott bizonytalan helyzet elé és hány tisztviselő volt kénytelen elvhüségén erőszakot venni csak azért, hogy a maga és családja kenyerét biztosítsa. Szabó István (sokoropátkai) : Minden kántor köteles volt szavazni az ellenzékre. (Zaj.) Horváth Zoltán : Az is csodálatos véletlen, — hogy Rassay Károly t. barátomnak a nagykanizsai választására utaljak — hogy a kocsmaés a trafikengedélyek revíziója pont a választási kampány alatt lett sürgőssé. Pedig azt a revizonális törvényt már talán másfél évvel ezelőtt meghozták. De a közigazgatási apparátus nem jutott odáig, h >gy ezt a törvényt végrehajtsa, hanem pont a választási idők alatt kellett azután ezeket a trafik- és korcsmaengedélyeket sürgősen revízió alá venni. Nem mondom, hogy az ezen revíziót végző közegek talán igyekeztek a választásokat akaratelhatározásukban befolyásolni, de mégis méltóztassanak megengedni, hogy ha egy olyan kistrafikoshoz vagy kis, korlátlan italméréssel rendelkező polgárhoz bemegy a pénzügyeknek szigorú őre és az a polgár érdeklődik aziránt, hogy hogyan is áll a trafikendedélye vagy az italmérési engedélye, talán ott szó esik a választásról is, s talán «Z £LZ illető választó amúgy is egy kicsit meghökken, mert hiszen a trafikengedélyt és korlátlan italmérési engedélyt nem az ellenzék adja. Forgács Miklós : Adott az mindent, ami van a világon. (Zaj. Elnök csenget.) Horváth Zoltán : Az is köztudomású, hogy az a választási company egészen vezérkari módon volt elrendezve. (Derültség a baloldalon.) Tudjuk azt, hogy nem egy, nem két főispán volt kénytelen az állását otthagyni, nem egy, nem két szolgabírót vagy polgármestert küldtek szabadságra azért,... Urbánics Kálmán: Mert pártatlan volt! Horváth Zoltán : . . . mert azt a szerepet, amelyet az igen t. kormány neki szánt a választási hadjárat alatt, a kormány érdekeinek megfelelőleg betölteni nem tudta vagy nem akarta. Propper Sándor: Bár a háborút vezették volna ilyen precíze ! Horváth Zoltán : Azonkívül méltóztassék azt is hozzávenni, hogy minden egyes olyan kerületben, ahol a kormánynak jelöltje volt, mindig kilátásba helyezték, hogy meg fognak jelenni azok a bizonyos K. 5, K. 6 és K. 7 című különítmények, . . ,
