Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-20
A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. Erdélyi Aladár: Az nem mindenhol volt, ez ellen tiltakozunk! Horváth Zoltán : ... akik azután — majd a választási atrocitások előadása során bátor leszek ezt konkrété is bizonyitani —... Kuna P. András: Egyébről sem tudnak beszélni, ezt folytatják végig! (Folytonos zaj,) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Horváth Zoltán : ... akik azután a közhangulatot nemcsak az argumentumok, a szóbeli meggyőzés eszközeivel igyekeznek a kormánypárti jelölt mellett hangolni, hanem fizikai utón is érvényt fognak szerezni a kormánypárt elveinek. így általánosságban még egyet vagyok bátor megemlíteni, ez pedig Friedrich István igen t. barátomnak a pénzügyi bizottságban tett kijelentése. Én nem voltam ott, s igy amennyiben az a valóságnak meg nem felelne, már előre is bocsánatot kérek. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) De állítólag Friedrich István azt mondotta a pénzügyi bizottság ülésén, hogy a kormánynak annyi pénze volt, — talán négy és fél milliárd — a választásra,. . . (Zajos derültség a jobboldalon.) Daruváry Géza igazságügyminister: Mese! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Horváth Zoltán : . . . hogy azt a pénzt nem is tudta saját jelöltjeinek besegítésére elfogyasztani, hanem — azt mondotta Friedrich István t. barátom — volt olyan jelöltje, párthíve neki is, akinek a választási sikeréhez a kormány anyagi eszközökkel hozzájárult. (Zaj.) Nem tudom, igaz-e ez, de amennyiben igaz, mindenesetre élénk fényt vet arra, hogy a kormánynak mennyi anyagi eszköz állott rendelkezésére. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat betartani és méltóztassanak a szónokot türelemmel meghallgatni. (Zaj.) Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Azonkívül — ahogy Apponyi Albert gróf igen t. képviselőtársam emiitette — azért sem fejezi ki ez a nemzetgyűlés az ország hangulatát s azért sem tekinthető törvényesnek, mert hiszen az a fokmérő, amely igazán megállapítaná azt, hogy ez a többség valóban az ország hangulatának megfelelő többség, a kormány pártjára nézve nagyon balul ütött ki. Az igen tisztelt minister urak közül a nagy többség nem kapóit mandátumot, pedig egy kormány politikáját mégis csak a minister urak vannak hivatva a legpregiíánsabban kifejezni, legnagyobb részük azonban — mondom — nem jutott mandátumhoz. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 19:2—1926. — II. KÖTET. évi július hó 13-án, csütörtökön. 0 Kováts Nagy Sándor: Legnagyobb részük fel sem lépett! (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Horváth Zoltán : Ha igazán parlamentáris életet élnénk, ugy e bukás konzekvenciáját le kellene vonnia a kormánynak, amelynek politikáját az ország igy megbélyegezte, s a kormány el kellene hogy hagyja a helyét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj és közbeszólások jobb felöl.) Én tehát már csak ezért sem tartom ezt a nemzetgyűlést törvényesnek. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Furcsa! Az ellenzéki képviselők egy része azt kívánja, hogy azok a ministerek mondjanak le, akiket megválasztottak, másik része pedig, hogy azok, akiket meg nem választottak! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán : Most, látva Csontos t. képviselőtársam türelmetlenségét... Csontos Imre : Na, nem én szóltam most közbe! (Élénk derültség jobbfelöl.) Horváth Zoltán : ... áttérek azokra a speciális választási visszaélésekre, amelyek teljes hűséggel fogják visszatükröztetni azt, hogy az ország közvéleménye igenis meghamisittatott. Csontos Imre : A zsidók hamisítják azt meg ! A zsidók ! Pikler Emil : Tavaly még szerette a zsidókat! (Ellenmondások jobbfelöl. Egy hang a szélsöbaloldalon : Több komolyságot !) Csontos Imre: Több komolyság ott! (Derültség.) Horváth Zoltán: Cegléden most Haller István a képviselő, ami elég baj a kormányra nézve. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Miért ?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán : Cegléden a függetlenségi és negyvennyolcas párti jelöltöt az államrendőrség szóhoz sem engedte jutni. Pataky István és társai bejelentést tettek a rendőrkapitány úrhoz, hogy 1922 május 21-én d. e. 11 órakor népgyűlést óhajtanak tartani. A rendőrkapitány 3649/1922. sz. végzésével ugy döntött, hogy tekintettel arra, hogy ugyanaz nap délutánjára a kormánypárti jelölt már népgyűlés megtartására engedélyt kért, nem engedheti meg, hogy az ellenzéki jelölt délelőtt népgyűlést tartson, mert egy napon tartott két népgyűlés által, igen nagymértékben kiéleződnének az ellentétek. (Felkiáltások jobbfelöl: Igaza volt!) Szabó Sándor : Megtették ezt kormánypárti jelöltekkel is ! Velem is ! Horváth Zoltán : Ugyanez a rendőrkapitány megengedte, hogy Kossuth Lajos arcképét, amelyen mindössze annyi aláírás volt, hogy »Éljen X. Y. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti jelölt !« kifüggeszthessék ... Urbanics Kálmán: Szegény Kossuth! Horváth Zoltán : . . . amikor azonban a kifüggesztés megtörtént, 24 órai gondolkodás után ezt a plakátot rendőreivel, karhatalommal le2
