Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-20
A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. a törvénynek 1. §-a újra megemlíti azt, hogy amennyiben a nemzetgyűlés az alkotandó uj választójogi törvény alapján nem ülhetne össze, mert az addig megalkotva nem lenne, ugy a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgáló választójog alapján kell összeülnie. Tehát ez az utóbb kelt törvény, amelyet megelőz még az 1920: VI. te. is, amely a régi kivételes hatalomról szóló törvényt tartja érvényben és hosszabbítja meg, ez állapítja meg azt, hogy a Friedrich-féle törvény szerint kellett volna választani. Jogi axióma az, hogy lex posterior derogat priori. Ez későbbi törvény, tehát a megelőző törvényeket lerontja. Hogy mennyire érezte a kormány ennek a rendeletnek törvénytelenségét, bizonyítja még az is, hogy az indemnitási javaslat VI. §-ába beállított egy szakaszt, amely szerint megállapítani kérte törvényhozásilag, hogy a választások és a választásokkal kapcsolatban kiadott rendeletek törvényesek. Ez a paragrafus az ellenzék kívánságára töröltetett onnan, azonban a törvényjavaslat indokolásába mégis megkísérlik ezt belejuttatni olyformán, hogy koturnuson állva egyszerűen kijelentik, hogy az egészen természetes, hogy azok a választási rendeletek, amelyek alapján ez a nemzetgyűlés összeült, törvényesek voltak, ennélfogva külön törvényben azok felől intézkedni nem kell. Tehát, t. Nemzetgyűlés, elértem most már oda, hogy miért tartom törvénytelennek ezt a nemzetgyűlést : mert ha törvénytelen az a rendelet, amelynek alapján a választásokat megejtették, természetes, hogy az ilyen törvénytelen választások alapján összeült nemzetgyűlés is csak törvénytelen lehet. Az előbb közbeszólás alakjában valamelyik képviselőtársam azt mondotta, hogy ha az ellenzék törvénytelennek tartja ezt a nemzetgyűlést, hát miért vesz benne részt. Elismerem, igen t. képviselőtársam, hogy ebben némi inkonzekvencia látszik. Ugy az én igen t. Rassay Károly képviselőtársam, mint gróf Apponyi Albert képviselőtársam klasszikusan és tömören megállapította, hogy az ellenzéknek ennek dacára miért kell itt a nemzetgyűlésen résztvenni ; ahogy Rassay Károly t. barátom kifejezte : a magyar alkotmány sáncaiba betört a kormány, ennélfogva nekünk itt a tényleges hatalommal szemben meg kell jelennünk, küzdenünk kell, harcolnunk kell, a magyar alkotmányt védenünk kell. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nemcsak ezért tartom törvénytelennek ezt a nemzetgyűlést, hanem azért is törvénytelennek tartom, mert a képviselőtársaim legnagyobb része, akik a.kormány háta mögött állanak, nem a nép szabad akaratából vannak itt, hanem különféle hivatalos és egyéb pressziók folytán. (MlenmondásoJc jobb felöl és középen.) Erdélyi Aladár: Konkrét esetet kérünk! évi július Jió 13-án, csütörtökön. 7 Horváth Zoltán: Le gyen nyugodt Erdély i t. képviselőtársam, nem két esetet, hanem harminckét esetet fogok felsorolni rövid egymásutánban. (Zaj. Halljuk! a szélsöbalóldalon. Elnök csenget.) Ha ezt a választást, amelyet a kormány végrehajtott, s amelyet tulajdonképen nem is választásnak, hanem választási hadjáratnak kellene nevezni, csak ugy általában szemügyre vesszük, bátran mondhatjuk, hogy az 1913. XXIII. tc.-ben lefektetett minden deliktumnak az összes kritériumait feltaláljuk benne. Először csak általánosságban leszek bátor erről a választásról szólani. Ugyebár köztudomású az, t. Nemzetgyűlés, hogy az igen t. kormány háta mögött ülő többségnek a választásait a ministerelnöki irodából irányították, (Egy hang jobb fel öl : Már amelyikét !) hogy a ministerelnöki irodában adtak szállást a választások legfőbb irányítására. Ugyebár ehhez nem kell valami bőséges kommentár, hogy amikor a választók azt látják, hogy egy választás a ministereinök hivatalos házából, hivatalos palotájából irányittatik, akkor bizony a gyengébb lelkek legalább is gondolkodóba esnek. De felhozhatok más apróbb dolgokat is. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, igen t túloldal arra, amikor azokat a nagy öles plakátokat megszerkesztették, amelyekben elmondották azt a sok jót, sok szépet, amit a kormány mögött ülő igen t. képviselőtársaim megvalósítani hivatva lesznek : még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy ezeket a plakátokat ugy, mint más, saját zsebére dolgozó jelölt, postán juttassák oda a kerületükbe, hanem egyszerűen hozzácsapták a hivatalos nyomtatványokhoz, a belügyministeri nyomtatványokhoz, amelyek a választási eljárásra nézve kiadott hivatalos iratokat tartalmazták. (Felkiáltások jobb felől : Ez fáj ?) Propper Sándor : Szovjet-ize van ! (Felkiáltások jobb felöl: De nem igaz!) Horváth Zoltán: Engedelmet kérek, ez köztudomású tény; hajlandó vagyok bizonyítani is. Nemes Bertalan : Nem komoly dolog, nem érdemes vele foglalkozni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nekem egyet sem küldtek, egyet sem hoztak ! Horváth Zoltán: Igen t. Nemzetgyűlés! A főszolgabiráknak és a polgármestereknek a legnagyobb része azzal az intelligenciával birt, hogy minden kísérőlevél nélkül, rögtön kapiskálta, hogy ezek a kormánypárti plakátok valószínűleg »azért lettek odaküld ve, hogy azokat kiragasszák«. Hát természetesen a f oszol gabirák és polgármesterek azonnal intézkedtek, hogy a megfelelő, részben állami, részben községi fizetést élvező közalkalmazottak azonnal bejöjjenek a centrumba, ezeket a plakátokat átvegyék és a község falaira kirágasztassák.
