Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-23
• À nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. Hl bizony kitört, és ha ártatlanokat is sújtott, ez sajnálatos, de megérthető). Garami Ernő Svájcba megy, részére Jiárom hónapi javadalmazás fejében 15.000 frank kiutalandó. Értesítendő, mikcr jöjjön érte. Kun Béla.« Ezt nem azért irta Rupert Rezső képviselő ur, hogy ezzel Garaminak használjon. Diszes cikkét ezekkel fejezi be : »A pénz vala az ő istene és pénze, ugy látszik, újra van valahonnan.« En nem mondok és nem. mondtam, sohasem, ilyen lesújtó véleményt Garamiról, de bccsánatot kérek, ha az ő védője, Rupert képviselő ur, annyira szükségesnek találja, hogy Garami túlmaradjcn a sorompón, akkor mi nem sietünk, hogy Garamit keblünkre öleljük. Peidl Gyula : Kövessék egyébben is Rupertet. Kabók Lajos: Nem is kivánja az maguktól, legyen nyugodt. Pintér László : Abban, hogy hogyan lehet bukfencet vetni anélkül, hogy a feje betörjön az embernek, ő csakugyan tanítómesterünk lehet, de egyébben nem. Kabók Lajos : A nemzetgyűlés idejét hasznosabb dolgokra kellene forditani, nem ilyesmire. Elnök : A képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Pintér László: Ugy látszik, Peidl képviselő urnák az emigráció fáj, mert ha nem lett volna Peidl ministerelnök és Peyer belügyminister, akkor nem lett volna emigráció, hiszen önök adták fel azt a sürgönyt, hogy Kun Bélát és társait ennyi és ennyi pénzért eresszék át a határon. Peidl Gyula : Ez valótlan ! Pintér László : Pedig ez ugy van, ez nem valótlan, ott voltam Hegyeshalomban, mikor megtiltották a vörös őröknek, hogy azt merjék mondani, hogy Kun Béla kiment, mert különben főbelövik őket. Onnan jöv"k, hát tudom, hogy ott mi ment végbe. Kabók Lajos : Most szállt le a vonatról, hát tudja. (Derültség a haloldalon.) Pintér László : Peyer Károly t. képviselő ur jónak látta ebben a teremben felgöngyöliteni a nemzetiségi kérdést és nem találván anyagot a jelenből, visszanyúlt a múltba és onnan hozta adatait. Nem tudom, hogy használt-e vele, de azt tudom, hogy két napra rá telekürtölték az erdélyi lapok a világot, hogy akadt magyar képviselő, aki az oláh megszállást igazolta, azzal, hogy azt mondta, hogy nemzetiségi politikánk helytelen volt. Maga Apponyi Albert t. képviselő ur, aki a sérelmes iskolapolitikának kvázi atyja, levonta a konzekvenciát és megállapított a, hogy igenis történtek hibák a múltban a nemzetiségi politikában és kivált az iskolatörvény volt az, mely elhibázott volt. De amikor ezt beismerik, megállapítja, hogy amikor ezt a magyar politika belátja egyúttal más utakra tér. Dénes István : Csak későn látta be ! Most ellenünk fordították ugyanazt a törvényt az oláhok! Pintér László : Ezt, mint nyugat magyarországi képviselő magam is tudom. De ha obj ektive akarunk maradni és a múlt hibáit konstatáljuk, akkor az objektivitás azt követeli tőlünk, hogy legalábbis ma, amikor épen, mint Haller István interpellációjának címe mutatja, a népszövetségi tanács a kisebbségek védelmét tárgyalja, azt is meg kell állapítani, hogy nemzetiségi politikánk ujabban egészséges vágányon halad. Épen a Bsthlenkormány volt az, mely a nemzetiségi politikában és az iskolapolitikában elment addig a határig. ameddig az államegység sérelme nélkül elmenni lehet. Tudjuk, hogy ma minden nem magyarajku községnek megvan az a joga, hogy fiait saját anyanyelvén taníthassa. Amikor ezt mint egy nemzetiségi kerület képviselője örömmel állapítom meg, ugyanakkor felhívom a t. kormány figyelmét arra is, hogy a nemzetiségi vidékeken menjen egy lépéssel tovább és alkalmazzon a lehetőség szerint olyan tisztviselőket, akik a nép nyelvét birják, mert ez is panasz volt a múltban. Ha a resszort-ministerek ügyelnek, hegy az illető tisztviselő tudjon a nép nyelvén, akkor az utolsó panasz is megszűnik és a megszállt területek nemzetiségei inkább fognak orientálódhatni az ország régi határai felé. És ha már egyszer felvetettük ezt a kérdést itt a parlamentben, akkor épen az ellenzéknek volna kötelessége, mely sokkal könnyebben mozog e téren, mint a kormány pártja, hogy rámutatna arra, hogy az utódállamok területén hogyan bánnak a magyarsággal, a 7 : ottragadt németajkú lakossággal. Az utódállamok kiélvezik az utolsó cseppig azokat az előnyöket, melyeket nekik a trianoni béke biztosit, pedig ugyanakkor kötelességük volna az abból eredő kötelmeiknek is megfelelni és a nemzetiségi kisebbségek jogait saját területükön respektálni és érvényre juttatni. A tiszt viselőkérdéssel kapcsolatban, amelyet én itt érintettem, engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy a természetbeni ellátást illetőleg egykét szóval reflektáljak a javaslatnak erre a pontjára. Tudjuk, hogy a természetbeni ellátás csak egy expediens. A pénz ügymin ist er ur, mivel a falukon a tisztviselők nagyon nehezen juthatnak hozzá a természetbeni ellátáshez, ezt az ellátást megszüntette mindazokén a helyeken, ahcl a KANSz-nak elosztóhelye nincs, és a falun levő tisztviselőknek téritményt ad. De, t. Nemzetgyűlés, az árak ma annyira válteznak, hogy az a téritmény, amelyet július 1-én hárem, hóra fejenként 750-koronában állapított meg a minister ur, máris túlhaladott álláspont, ugy hogy az illető tisztviselők most rövidséget szenvednek azokkal szemben, akik a természetbeni ellátást ma is természetben kapják meg. Felhívom a minister ur figyelmét kivált a határszéli állomásokra. Tudjuk, hogy a határszélen egyiészt a drágaság sokkal nagyobb, mint bent az országban, másrészt sokkal nehezebben tudnak hozzájutni az élelmi cikkekhez a tisztviselők, mint itt bent, az ország területén. Pl. Hegyeshalmon azáltal, hogy határállomás lett, a köztisztviselők és azok hozzátartozóinak száma
