Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-20

6 A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. volt kimerítő, mert hiszen a 109. §-a még csak igéri, hogy csak ezután fog megjelenni az a rendelet, amely meg fogja állapítani, hogy melyek azok az iskolák, amelyek tanértéke egyenlő a négy elemivel, egyenlő a hat elemivel, a középiskola végzettségével és az egyetemmel. Tehát a választójogi rendelet megjelenése után még nem voltak a központi választmányok és a hatóságok abban a helyzetben, hogy megkezdhették volna az előmunkálatokat, mert ez a 109. § alapján kilátásba helyezett rendelet is 2518. szám alatt csak 1922 március hó 14-ikén jelent meg. Tehát egy teljes hónap kárbaveszett anélkül, hogy csak meg lehetett volna indítani az előmunkálatokat. Azonkívül több időkihasználással is lehetett volna a választásokat lebonyolítani, így az ajánlási iveket is későn adták ki, amelyek szintén a választási időszakot meghosszabbították. Az én nézetem szerint, ha már a 2200. számú rendelet alapján választott a kormány, akkor is ezt az időt ugy ki lehetett volna használni, hogy a nemzetgyűlési választásokat 1922 május hó 15-ikére legkésőbb be lehetett volna fejezni és a nemzetgyűlés legalább június hó 1-ére összeülhetett volna és akkor ma nem lenne ex-lex. De mikor a nemzetgyűlés összeült, még akkor is pazarul bánt az igen t. kormány az idővel. Junius 16-ikára volt összehiva a nemzetgyűlés, ennek dacára csak június hó 19-én ült össze. Ezután kiadták az indemnitási javaslatot a pénzügyi bizottságnak, az letárgyalván, a Ház elé csak 28-ikán terjesztetett ugy hogy az indemnitási javaslat tárgyalása 28-ikán kezdődött. 29-ikén ünnep volt, és volt még egy tárgyalási nap, június 30-ika. Mindezt azért voltam bátor elmondani, hogy tényként megállapítsam, hogy az ellenzéknek abszolúte semmiféle ingerenciája, semmiféle vétke nincs abban, hogy csonka Magyarország ma költségvetésen kívüli állapotban van. T. Nemzetgyűlés ! Az ellenzéknek az a jogi meggyőződése, hogy ez a nemzetgyűlés törvénytelen. (Egy hang jobbról : Akkor miért »tisztelt« ?) Nem nehéz ezt az álláspontunkat jogi érvekkel alátámogatni. Az 1920 : I. te. 13. §-ának 3. bekezdése, továbbá az 1920 : XVII. te. 1. §-ának első bekezdése a Friedrich-féle választási rendeletet törvényesítette, tehát a 2.200. számú választási rendeletre, miután volt törvényesített választási rendelet, egyáltalán szükség nem volt. Miután a kormány ezt érezte, mint már előbb is említettem, bizonyos közjogi dignitáriusokat és előkelő hivatali állásban levő tisztviselőket hallgatott meg, hogy mondjanak véleményt, vájjon a most idézett törvényszakaszok dacára joga van-e a kormánynak ujabb választási rendeletet kiadni. Bármennyire becsüljem is meghallgatott közéleti férfiainknak tudását, rátermettségét, azonban illetékességüket arra nézve, hogy törvényrontó magyarázatot adhassanak, el nem ismerem, Törvényt magyarázni egyedül is évi július hó 13-án, csütörtökön. kizárólag a nemzetgyűlésnek lett volna joga, de a kormány a nemzetgyűlést meg sem kérdezte. Hogy miért nem kérdezte meg, annak megvan az oka előttem felszólalt képviselőtársaim bőven kifejtették, mert ha megkérdezte volna, az a nemzetgyűlés mindenesetre a titkosság mellett döntött volna és akkor nem ülne ma a kormány háta mögött ilyen illusztris többség. A 2200. számú rendelet bevezető sorai azt mondják, hogy a rendeletet a kormány az 1920:1. te. 10. §-ában foglalt felhatalmazásra támaszkodva adta ki. Ez a 10. § pedig azt mondja (olvassa): »A nemzetgyűlés az 1919. augusztus 7. napja óta az alkotmányos jogrend és a jogbiztonság helyreállítása végett alakult kormányok és tagjaik rendeleteinek érvényességét elismeri. Fölhatalmazza azonban a ministeriumot, hogy ezeket a rendeleteket a szükséghez képest hatályon kivül helyezhesse, módosíthassa, vagy kiegészíthesse. Utasittatik egyúttal a ministerium, hogy amennyiben a rendelkezések a törvényhozás hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkoznak, mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat terjesszen a nemzetgyűlés elé.« T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, abban a tekintetben vita sem lehet közöttünk, hogy a választójognak az alaki- és anyagi jog szempontjából való szabályozása eminensen olyan intézkedés, amely csakis törvényhozás utján szabályozható. (Egy hang a szélsŐbáloldalon : Mindig is az volt!) Nekem ebben a dologban különös felfogásom van. Ebben a szakaszban én a generális kivételes hatalomtól, amit Corpus jurisunkba még 1912.LXIII. te állított be, eltérő, speciális kivételes hatalmat vélek felfedezni. Ez a speciális kivételes hatalom vonatkozik az 1919 augusztus 7. napja óta hozott rendeletekre. Mert ha a törvényhozó nem ezt akarta volna, tisztára felesleges lett volna akkor, amikor egy generális kivételes hatalmat megállapító törvényünk van, speciális kivételes hatalmat adni a kormány kezébe. Tehát nyilvánvaló, hogy a törvényhozónak az volt a szándéka, hogy az 1-919 augusztus 7. óta létrejött rendeleteket illetően intézkedjék, mert ugy tartotta, hogy azokra ez a generális kivételes hatalom nem terjed ki. Ebből az magyarázható ki, hogy ez a speciális hatalom csakis az első nemzetgyűlésnek élettartamára volt szándékolva. Amikor az első nemzetgyűlés 1922 február 16-án megszűnt, véleményem szerint ez a speciális kivételes hatalom is megszűnt, és ott maradt a kormány kezében a generális kivételes hatalomról szóló törvény. De tegyük fel, hogy ez a jogi felfogásom nem egyeztethető össze a törvény szellemével, akkor is itt van az 1920: XVII. te, amely az I. tc.-et módositja és kiegészíti. Mig az I. tcben a kormányzónak csak nemzetgyülésfeloszlatási joga van, addig az 1920: XVII. te. a kormányzónak nemcsak feloszlatási, hanem elnapolási és berekesztési jogot is ad, és ugyanennek