Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

96 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi Julius hó 15-én, szombaton. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Érvényt szereztem két vizsgálattal, egy bűnügyivel és egy közigazgatásival. À magam dolgaiban sohasem szoktam az államhatalmat igénybevenni ; elvégzem azt magam. Rassay Károly : Úgy látszik, a minister ur engem erővel nem akar megérteni, ne vitatkozzunk tehát ezen a téren. (Zaj.) Most a t. ministerelnök ur ugyanebbe a hibába esik. Amikor én nem csinálok semmit, csak kérem, hogy a legszigorúbban lépjen fel az elkövetett bűncselekményekkel szemben, akkor azt méltóztatik mondani, hogy nehézségeket okozok a kormánynak, mert a szenvedélyeket keltem föl. Kinél keltem föl a szenvedélyeket? Azoknál,- akik mint vádlottak, állanak szemben az államhatalommal? Nem! En az igazságkeresés szenvedélyét szeretném a ministerelnök urban felkelteni, amit ez a kormány nem tud megtalálni. (Nagy mozgás és Baj a jobboldalon. Felkiáltások : Frázisok ! Elnök csenget.) Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy nincs szüksége a mi lojalitásunkra, amelylyel felajánljuk, hogy minden pártpolitikát félreteszünk és teljes erővel igyekszünk támaszt nyújtani a kormánynak abban, hogy ezekkel a cselekményekkel szembeszálljon. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem azt mondta!) Urbanics Kálmán: A szavakat facsarja! Rassay Károly : Én majdnem szószerint idézem a ministerelnök ur szavait, hogy nincs szüksége erre a támaszra. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Rassay Károly: En nem azért mondom el ezt, hogy szüksége van-e rá a ministerelnök urnák, hanem azért, mert én ugy érzem, hogy ez nekünk kötelességünk. Ha ő talál ebben egy momentumot, amely az ő akciójában neki biztató erőt ad, akkor ezt megfogja találni abban, hogy a Ház minden oldalán pártkülönbség nélkül követelik az ezen eseményekkel szembe való erélyes fellépést. (Egy hang jobbfelöl : Nines rászorulva!) Ha nem, és nincs rászorulva a ministerelnök ur — amint t, képviselőtársam mondja — akkor bizonyára merit majd támaszt abból a tapsból, amely a háta mögött mindannyiszor elhangzik, valahányszor felekezeti izgatást követnek el. Varsányi Gábor : Rassayt elitéljük talán ? Vázsonyi Vilmos: Az áldozatok is jól pihennek a föld alatt, odalenn már nem fáj semmi. (Zaj.) Rassay Károly: Azt mondja az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy ő sokszor mondotta, hogy konkrét eseteket hozzunk tudomására s akkor majd intézkedni fog. Bocsánatot kérek, én nem tudom elfelejteni, hogy amikor a múlt nyáron a Solti-féle gyilkosság esetét az igen tisztelt ministerelnök tudomására hoztam, kifejezetten azzal, hogy azokban a súlyos időkben nem akarok ezzel az üggyel a nyilvánosság előtt fellépni, s kértem erélyes intézkedést, két hónapra rá az igen tisztelt ministerelnök ur megamnesztiáztatta ezt az esetet is. Engedelmet kérek, ne vegye rossz néven, ha ezek után nincs nagy bizalmam az ilyen konkrét panaszoknak négyszemközt való átadásában, (Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az erzsébetvárosi bombamerényletről az igen t. ministerelnök ur ugy emlékezett meg, mint egy jelentéktelen epizódról. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy kinyomozták-e az erzsébetvárosi bombamerénylet ügyét vagy nem, az egy másik kérdés, de hogy azóta már három hasonló metódussal elkövetett merényletet látott a magyar közélet, ezt nem lehet letagadni, és egyben sincs tettes, t. ministerelnök ur, megmondom, hogy miért : azért, mert ugyanazok, akik utólag alibit akartak bizonyítani, követték el ezeket is. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ne gyanúsítson! Nevezze meg őket! Kommunisták voltak ! Bűnpártolás, ha nem nevezi meg!) Urbanics Kálmán: Ha olyan nagyon jól tudja, hogy kik voltak, hát nevezze meg őket ! Bessenyey Zenó: Ez megint csak gyanúsítás! Meg kell mondani, hogy kik azok! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Figyelmeztetem t. képviselőtársaimat, ... Kószó István: Jó üzlet! Egymillió korona! (Nagy zaj balfelöl.) Tessék megmondani, kik azok ? Ugron Gábor; Ez az ön gondolkozásmódja! Rassay Károly : Kószó t. képviselőtársam lelkületében hasonló gondolkodásmód, hogy egy törvényhozó képviselő egymillió koronáért gyilkosokat keressen. (Nagy zaj jobbfelöl.) Vázsonyi Vilmos: Nincs jól informálva ! Már régen visszavonták az egymilliót! Ugron Gábor : A kis jött-ment ! (Zaj a Ház minden oldalán.) Urbanics Kálmán : Ha tudja, miért nem mondja meg? Honpolgári kötelessége megmondani ! Rassay Károly: Nekem az a honpolgári kötelességem, hogy azokat az adatokat, amelyeket hozzám juttatnak, rendelkezésre bocsássam. Ezt meg is -tettem, sőt legyen nyugodt a t. képviselő ur, még többet is tettem volna, mert mint sértett az elmúlt napokban is megkíséreltem, hogy ezekbe az iratokba betekinthessek^ azonban a perrendtartásnak talán nem eléggé idevágó rendelkezése alapján nem kaptam erre engedélyt, mert nem fogadtak el sértettnek, azt mondván, hogy a bombára nem volt ráragasztva a cím, hogy az nekem volt adresszálva. (Za] balfélol.) T. Nemzetgyűlés ! Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy az a bizonyos Dániel nevű ur lehet, hogy fent volt a ministerelnökségen, mert ő tényleg adott két szobát az egységes párt ügyeinek intézésére, és lehet, hogy