Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-6

A nemzetgyűlés 6. ülése 1922. Tisztelt Nemzetgyűlés! En nagy figyelemmel elolvastam azt a K,akovszky-féle 1920 február 18-iki enunciációt. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy abban benne van, hogy csak ideiglenesen, vagyis addig a percig, ameddig a nemzetgyűlés jónak látja, tartja érvényben az 1908-as házszabályokat. (Felkiáltások balfélol : Természetes!) Semmiféle megszorítás abban az elnöki enunciációban arra nézve nincs, hogy ez csak a következő ülésszakra lehet érvényes, és hogy ezt nem igy magyarázták, erre nézve bátor leszek egy igen súlyos precedenst felhozni. (Halljuk! half elöl.) Méltóztatnak tudni, hogy a régi, ortodox 1908-as házszabály annyira hasznavehetetlen volt, hogy az akkor uralomra jutott ellenzéki pártok maguk is belátták, hogy annak alapján komoly, produktiv parlamenti tanácskozást folytatni nem lehet. Ennélfogva Nagy Emil képviselőtársam egy indítványt nyújtott be, amelynek eredménye egy sürgősségi szabály lett, amely a 250., 251. és 252. szakaszokban beiktattatott. A 252-ik szakasz expressis verbis kimondja, hogy ezek a sürgősségi szakaszok csakis az 1906—1911-ig tartó országgyűlés három utolsó ülésszakára érvényesek, tehát ezeknek az érvényessége ipso facto megszűnt az 1911-ben befejezett országgyűlés lezárásával. Mi történik az 1920 február 18-iki elnöki enunciációban ? (Halljuk ! balfelöl.) Abban semmiféle nyilatkozat nem történt arra nézve, hogy mi legyen a sürgősségi szakaszokkal. Miután pedig az általunk elfogadott 1908-as házszabály 252-ik szakasza kimondotta, hogy ezeknek a sürgősségi szakaszoknak, az érvénye lejár 1911ben, egészen világos volt, hogy miután e tekintetben elnöki enunciáció nem történt február 18-án, ezen sürgősségi szakaszok nem voltak érvényben. Ezt a hibát csakhamar észrevették és épen április 16-án G-aal Gaston, a jelenlegi nemzetgyűlés elnöke formális indítványt tett, amelyet ugyan értelmezési indítványnak nevezett, de amelyben miután igen fontos konkrét adatok voltak a minimális létszámot stb. illetőleg, kénytelen volt az akkori elnök ur egy formális határozatot hozatni a Házzal, amely kimondta utólag egy uj határozatban, hogy a sürgősségi szakaszokat, igenis, alkalmaztatni kívánja, mert az indemnitási vita felette hosszura kezdett már nyúlni. Rassay Károly: Es milyen alapon? Őrffy Imre : Ezt az indítványt elfogadtuk, azonnal hatályba léptettük és másod-harmadnap e sürgősségi szakaszok alapján már meghosszabbított ülések voltak. Ez igen súlyos precedens és ne méltóztassanak ezt lekicsinyelni, amikor itt áll előttünk az 1920 február hó 18-án tett elnöki enunciáció, amely korlátlannak állapítja meg a nemzetgyűlés abbeli jogát, hogy amikor jónak látja, megváltoztathatja a házszabályokat és ennek alapján a nemzetgyűlés hozott is egy határozatot. évi június hó 26-án, hétfon. 79 Igazán nem tartom vitathatónak, hogy a nemzetgyűlés azon szuverenitás alapján, amelyet az ellenzék már a nemzetgyűlés első ülésén is hangsúlyozott, a házszabályokat bármikor, tehát a folyó ülésszak alatt is megváltoztathassa azonnali hatállyal. Ez után méltóztassék megengedni, hogy ma csak röviden foglalkozzam indítványommal, mert lényegesen más lapra tartozik, ha a javaslatom tárgyalás alapjául elfogadtatik, az azután kifejlendő vita. Ez kétségtelenül óriási anyagot fog összehozni, amely a legellentétesebb véleményeket fogja felszínre vetni, — méltóztassék tehát megengedni, hogy én ezekkel az eshetőségekkel előre ne foglalkozzam, csak röviden indokoljam azt a lelkiismereti kényszert, amely spontán támadt bennem s él az első nemzetgyűlés összeülése óta, s mely annak köszöni létét, hogy a magyar nemzetgyűlés tanácskozási rendjét, illetve az 1908-as házszabályt olyannak ismertem fel, amely ma a modern államok törvényhozásához egyáltalában nem illik. A magyar parlamenti jog, a házszabályok fejlődésének szempontjából csodálatosan gazdag. Ha a képviselő urak fáradságot vennének maguknak és elővennék az 1890-es, de különösen az 1904-es és 1908-as országgyűlés naplóit, akkor szinte klasszikusan kijegecesedve látnák azokat az álláspontokat, amelyeket épen ellenzéki oldalról szegeztek le és amelyek arra vonatkoznak, hogy a nemzeti ellenállás idején kifejtett obstrukciónak meg volt a maga erkölcsi létalapja. Azonban mindenki ugy nyilatkozott, — és különösen az ellenzék vezérférfiai hangoztatták, — hogy ha az obstrukciónak úgynevezett etikai alapja megszűnik, vagyis ha megszűnik az a két akadály, amely a házszabály szigorításának útjában állott : a dualisztikus államforma, a Bécstől való félelem, a királyi hatalom túltengése egyfelől, másfelől az az állapot, hogy a nemzet széles nagy rétegei nem voltak alkotmányos joggal felruházva, akkor a helyzetnek változnia kell, hogy felidézzem a szélső álláspont egyik vezérének gróf Batthyány Tivadarnak kijelentését: Jöjjön az a házszabály, melynek jönnie kell, amely az obstrukciót örökre kizárja a parlamentből. Azt hiszem felesleges most azzal foglalkoznom, hogy ez a két akadály mennyiben szűnt meg. Kétségtelen, hogy a királykérdésben nagyon ellenkező felfogás van a jobb és baloldalon. De én egyet még sem tartok vitathatónak, azt t. i., hogy komoly ember azok köréből, akik a legitimitás álláspontján állanak, foglalkoznék annak a lehetőségével, hogy a dualisztikus államforma ismét föléled, újra valósággá válik. (Ugy van! a bal és jobboldalon.) Ez az akkor, mondhatnám legfontosabb, a mérlegbe legkomolyabban eső érv: a bécsi udvartól való állandó félelem tehát megszűnt. Ma, amikor a királyi hatalom tulajdonképen szünetel; amikor ma a királyt helyettesítő államfőnek jogköre az általa hozott törvénnyel erősen kor-