Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-6

78 A nemzetgyűlés 6. ülése 1922, állandó bizottság tagjai, a házszabályok 144. §-ában előirt esküt letették. Ezek után áttérünk a napirendre. Következik Orffy Imre képviselő ur inditványának indokolása a házszabályok módosítása tárgyában. Orffy képviselő urat illeti a szó. Őrffy Imre: T. Nemzetgyűlés! 1920 április 16-án, egy nappal a mostanival teljesen azonos indítványomnak indoklása előtt a nemzetgyűlés akkori elnöke, Tiakovszky képviselőtársam elnöki enunciációt tett. Ennek az enunciációnak szubjektív .részével foglalkozni most nem kívánok, hanem csak egy pontjával és pedig azzal a részével, amely bizonyos mértékig engem is meggyőzött akkor és azt eredményezte, hogy a rákövetkező napon a mostanival azonos indítványomat itt a Ház szine előtt visszavontam. Az indok erre az volt, hogy az első nemzetgyűlés ülésezésének első felében tényleg olyan volt itt a Házban a hangulat, a munkakedv, hogy Rakovszky elnök urnák az az indoklása, hogy nincs célja, legalább is az idő szerint nem volt célja a házszabályok szigorításának, tényleg helytállónak látszott, mert hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni, a nemzetgyűlés első idejében alig volt ellenzékünk, ami ellenzék volt, mint pl. Friedrich t. képviselőtársam pártja, az ultra kormánypártinak nevezte magát és mindig az volt a panasza, hogy nem dolgoztunk kellő tempóban, kellő gyorsasággal. T. Nemzetgyűlés! Bevallom, megbántam azt a tettemet, hogy indítványomat akkor visszavontam. Megbántam több okból. Ezek mindegyikére kitérni most nem óhajtok, elég lesz talán rámutatnom elsősorban arra, hogy Rakovszky t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy az első nemzetgyűlésnél szigorúbb házszabályokra annak összetételénél fogva nincs szükség, sajnos a nemzetgyűlés második periódusában előfordult események, különösen pedig az ülésszak végén előfordult dolgok erősen megcáfolták. Rassay Károly : Pedig a kormány kiamerikázta a választójogot ! Őrffy Imre: Megbántam azért is, mert mély és őszinte meggyőződésem az, — hiszen a magyar parlamentarizmus ezt a tanulságot már leszűrte — hogy házszabályvitát, házszabálymódosítást elintézni akkor, mikor az illető törvényhozótestületben a hangulat már fel van fokozva, amikor már éles a harc és kialakult a legfakciózusabb ellenzék, már késő. A házszabályokat rendezni akkor kell, amikor megvan a nemzetgyűlés többségében, mondhatnám az egész nemzetgyűlésben a komoly akarat arra, hogy a magyar parlament végre lerójja súlyos adósságát és egy, a kor színvonalán álló komoly, a nyugati államokhoz legalább hasonló házszabályt alkosson magának. Amikor tehát engem azzal vádolnak, hogy öklöt mutogatok, vagy talán a Ház belső, már kialakulni akaró békéjét veszélyeztetem indítványommal, ez ellen tiltakozni vagyok kénytelen. évi június hó 26-án, hétfőn. Amint méltóztatnak látni, távol akarom tartani magamat attól, hogy akár az ellenzéket, akár egyeseket is bárminő szempontból megtámadjak, vagy akár csak olyan súrlódási felületeket hozzak be, ami a kérdésnek közakarattal való megoldását megakadályozná. T. Nemzetgyűlés! Ezeknek előrebocsátása után engedjék meg nekem mint jogásznak, hogy elsősorban indítványomnak úgyszólván a perrendszerű, processzuális akadályaival foglalkozzam, amelyek talán a leglényegesebbek az öszszes akadályok között, és nekem, ami g lelkiismeretemmel meg nem egyeztem ebben a kérdésben is, indítványommal nem lehetett előjönnöm. T. i. a nemzetgyűlés házszabályainak és pedig ugy az 1908-as, mint az 1913-as házszabályainak a legutolsó szakasza egyaránt kimond egy rendelkezést, amelynek a lényege az, hogy minden házszabálymódositás, amelyet az illető törvényhozó-testület elfogad, csakis a következő ülésszak megkezdésével léphet hatályba. Ez a rendelkezés tulajdonképen benne volt már az 1848 évi IV. te. 14 §-ában, amelyet azután a későbbi házszabályok mind automatikusan átvettek. Tisztelt Nemzetgyűlés, én ezt az aggályt, illetve ezt — hogy ugy nevezzem — pergátló kifogást nem fogadhatom el. Ugron Gábor: Mindjárt gondoltuk. A 48 rosszul van kimondva ! ( Ugy van ! balfelöl.) Örffy Imre: Az 1848. évi IV. te. 14 §-a nem prejudikálhat a nemzetgyűlésnek, az csak az országgyűlésekre képezhet szabályt, és hogy mennyire nem tekintette azt a nemzetgyűlés magára nézve kötelezőnek, az nem precedensszerüleg, hanem döntőleg kivilágik az 1920-ra összehívott nemzetgyűlés első ülésén, február hó 18-án hozott határozatából, amely megszakítva az 1913-as házszabályokra vonatkozó jogfolytonosságot, már arra az ülésszakra szóló érvénynyel az 1908-as házszabályokat léptette életbe. (Felkiáltások balfelöl: Vagyis liberálisábbat!) Ismerem az ez ellen felhozott érveket. Azt mondják, hogy a jogfolytonosság megszakadt a régi és az uj nemzetgyűlés között, az első nemzetgyűlés szuverén módon határozhatott a saját tanácskozási rendjéről; viszont ezzel szemben már vitatható, hogy a második nemzetgyűlés az elsővel jogfolytonosságban van, tehát nem teheti túl magát az első nemzetgyűlés által elfogadott ezen házszabályok utolsó szakaszán, amely igenis kimondja azt, hogy csakis a következő ülésszakban léphet életbe. Rassay Károly : Hát akkor milyen alapon tárgyalunk ma? Őrffy Imre: E kérdéssel is megküzdöttem, mert azt akartam, hogy ez a jogi kérdés is tisztán álljon, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy lehetségesnek tartsam, hogy akár a legcsekélyebb sérelemmel is ráoktroáljunk a Házra valami házszabálymódositást.