Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-6

76 A nemzetgyűlés 6. ülése 1922, !. évi június hó 26-án, hétfőn. Propper Sándor : Ez nem. egyéb, mint kuruzslás, itt pedig nem kuruzslásra, hanem tökéletes, gyökeres gyógyszerre van szükség. Ezeket a sebeket meg kell gyógyítani. Patay Tibor : A Népszava által ütött sebeket hogyan fogják meggyógyítani? Propper Sándor: Amikor a rendőrségnél az ember ezt szóvá teszi, ott megállapítják, hogy a haza becsülete ellen elkövetett vétség adott okot az eljárásra. Kérdem a t. Nemzetgyűléstől, nem nagyobb sértés, nem nagyobb vétek-e és nem inkább büntetendők-e azok, akik ezt elkövetik és lehetővé teszik, hogy ilyen állapotok uralkodjanak, akik alkalmat adnak milliók panaszára és kötelességükké teszik olyanoknak, akik a szenvedők sorsát szivükön viselik, áz ilyen kérések szovátételét? Nagyon szeretnők, ha az ügyész ur éjjel jóizüen aludnék és békét hagyna a sajtónak. A nap elég hosszú, különösen nyáron, s volna ideje a lapokat átolvasni nappal és port akasztani a lapok nyakába. (Zaj.) Teljesen kizártnak és lehetetlennek tartom, hogy ez a rendszer továbbra is fenmaradhasson. (Zaj és éllenmondásoh a jobboldalon és a középen.) Nem maradhat fenn különösen mai kezelési formájában. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : önökön múlik !) Csilléry András: 1919-ben milyen könnyű volt ezt a rendszert fentartani ! Propper Sándor : De ki kell jelentenem azt is, hogy ennek a módszernek az alkalmazása nem is egészen pártatlan. Farkas István : A Szózatnak szabad gyilkosságra uszítani, szabad felekezeti izgatást elkövetni ! Propper Sándor: A túloldali pártokhoz tartozó lapokkal szemben pl. a hajnali ügyész ur már nem oly nagyon szigorú, ott alig van lapelkobzás (Zaj), pedig ha az ügyész ur azokat is olyan szigorúan vizsgálná ós ha valóban pártatlan volna, nagyon sokszor találna alkalmat arra, hogy hasonlóképen járjon el más pártállásu lapokkal szemben is, pl. a kormány hivatalos lapjával szemben, mely tegnapi számában tapsol Rathenau meggyilkolásának. (Ügy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon és a középen.) Kérdem, ki követ el nagyobb bűnt a magyar haza, a magyar nemzet becsülete ellen, azok-e, akik arra törekszenek, hogy az összes sérelmek és hibák kiküszöbölhessenek, hogy ne legyen ok panaszra, — mert ok nélkül nem panaszkodunk, annak semmi célja nincs (Felkiáltások jobb felöl : Dehogy nem !) — vagy pedig azok, akik Magyarországot megint kiteszik a művelt külföld gúnyjának. (Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon és a középen. Felkiáltások a jobboldalon: Mi történt 1919-ben?) Meskó Zoltán : Tiszteltetjük a művelt nyugatot! Mit szólt 1919-ben? Pekár Gyula: 1919-ben nem tiltakozott a Népszava, amikor mi le voltunk csukva ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Gaal Endre : Samuellyhez mit szólt a művelt nyugat ? (Folytonos zaj.) Fay Gyula : Eery Oszkár ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni S Rassay Károly : Egy hónappal ezelőtt még kurizáltak nekik! Hegedüs György: Éljen a piros kokárda! Esztergályos János: (Közbeszól) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Esztergályos képviselő urat kérem szíveskedjék csendben lenni! Propper Sándor : Különösen a jobbközépen egyről méltóztassanak lemondani, arról, hogy engem megzavarni lehet. (Zaj a jobboldalon.) Csak korra nézve vagyok fiatal, a szószéken nem vagyok fiatalember. (Egy hang jobbfelöl: Mert mindig beszélt, sohasem dolgozott ! Derültség jobbfelől.) Azt akartam még mondani, hogy senki jogát csorbítani nem akarom, nem kiabálok rendőrért és ügyészért a többi lapok ellen, mert hive vagyok a sajtószabadságnak. (Egy hang a jobboldalon : 1919-ben is ?) Méltóztassék csak türelemmel lenni, az is sorba kerül. Majd beszélünk a bolsevizmusról is, beszélünk majd mindenről. Usetty Ferencz: No arra kíváncsi vagyok! Patay Tibor : Azzal kellett volna beszélni ! Propper Sándor : Csak méltóztassék parancsolni, szívesen rendelkezésükre állunk, mindenről beszélni fogunk. Most azonban azt kell mondanom, hogy ezt az állapotot tovább fenn» tartani nem lehet. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Dehogy nem !) Ennek az állapotnak véget kell vetnie a sajtószabadságnak s különösen az ellenzéki sajtó szabadságának meg* fojtását tovább tűrni nem fogjuk. A kormánynak sem érdeke az, hogy a sajtó ellenőrzése csökkenjen, vagy pláne lehetetlenné váljék. Mindezekből kiindulva a következő interpellációt intézem az összkormányhoz : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a prohibitiv cenzúra eltörlésével a cenzúrának egy veszedelmesebb fajtája van érvényben, amely abból áll, hogy a kivételes rendelkezések alapján az ügyészségeknek joguk van sajtótermékeket egyszerűen elkobozni? Yan-e tudomása a kormánynak arról, hogy a Népszavával szemben azt a jogot az ügyészség igen gyakran alkalmazza anélkül, hogy az indokolt volna? A legutóbbi elkobzás folyó hó 25-én, vasárnap történt. Minthogy ebben a szociáldemokrata párt ellen folytatott politikai hajszát látok, kérdem az összkormánytól : Hajlandó-e addig is, míg a kivételes állapotok végleg meg nem szűnnek, olyan intézkedéseket foganatosítani,, amelyek ezt az abuzust lehetetlenné teszik és hajlandó-e inkább azon okok megszüntetésére, amelyeknek szóvá tételéért szinte rendszeresen elkobozzák a Népszavát?«