Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

66 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. (Derültség.) Én a formákhoz nem ragaszkodom. (Zaj.) A dohánygyári munkások, miképen az állami gépgyárak munkásai, bérmozgalmat indítottak. Az előttem szólt képviselő ur adatokkal igazolta, milyen siralmas állapotok vannak a dohánygyárakban a munkások fizetése tekintetében. Ezekre a részletekre nem akarok kitérni. A bérmozgalom egyes gyárakban, igy a lágymányosi és a Síp-utcai gyárban sztrájk formájában nyilatkozott meg, és olyan értesüléseink vannak, hogy dacára annak, hogy a pénzügyminister ur 75°/o-os béremelést akart adni a munkásoknak, őket ez nem elégíti ki, 100%-os béremelést kivannak. Ez sem sok, ez sem olyasvalami, amit én sokallanék. En a pénzügyminister ur figyelmét felhívom arra, hogy a munkások minden jogos kívánságát, mely a bérrendezésre vonatkozik, igyekezzék békés utón kielégíteni. Itt azonban másról is van szó. Ezt közbeszólás formájában emiitettem meg az előbb. A sztrájk ugyanis már nemcsak a bérkérdés rendezése miatt folyik, a munkások kisebbik része felállította azt a követelést, hogy a keresztényszocialista bizalmiakat bocsássák el a gyárból, ők csak akkor hajlandók visszamenni. Propper Sándor : Ezért sztrájkol a többség ! Szabó József : Nem a többség sztrájkol, hanem a munkásoknak egy kis része, a többi gyárakban folyik az üzem, és ha harcra kerül a sor, meg fogják látni t. képviselő urak, hogy a többi munkások ezeket a becsületes keresztényszocialista munkásnőket meg fogják védeni munkaszabadságukban. (Helyeslés jobbfelöl.) Téves beállítása a dolognak, hogy a munkások ki vannak zárva, mert a gyár kapujára a sztrájk első napjától kezdve ki van írva, hogy a munkások visszamehetnek, dolgozhatnak. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Először kidobták őket!) Ki van írva, hogy 75%-os béremelés mellett dolgozhatnak, ők azonban nem hajlandók elfogadni és tovább sztrájkolnak. Ezenfelül ujabb követeléseket is állítottak fel és ezért kérem a t. kormányt arra, hogy ha a sztrájk elfajulna, ha egyes munkásokat szabadságukban akarnának korlátozni, minden törvényes eszközzel védje meg a munka szabadságát. Peyer Károly: Különítményt nekik? Nem! Zalaegerszeget ! Szabó József : Semmiféle állami kedvezményt nem kívánnak a szervezeteik részére, semmiféle külön védelmet sem, azonban azt követeljük, amihez minden polgárnak és minden munkásnak joga van, hogy a munka szabadsága biztosittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre ualó tekintettel interpellációmat nem mondom el. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy beszédének formájával ki akarta játszani a házszabályokat. Ez meg nem engedhető és ón már figyelmeztettem a képviselő urat beszéde közben. 0 akkor azt mondta, hogy a végén fogja megtudni a Ház, hogy elmondta-e interpellációját, vagy sem. Nagyon kérem, hogy más esetben ne méltóztassék ezt tenni. A t. képviselő ur házszabályszerüen is elmondhatta volna azt, amit elmondott, és nagyon kérem, ne méltóztassék senkinek rossz példát adni. Minden képviselőnek kivétel nélkül meg kell tartani a házszabályokat. Mindazt, amit elmondott, az utolsó szóig elmondhatta volna rendes formák között és a házszabályok előírása szerint, de ilyen formában nem fogom megengedni, hogy elmondja. (Helyeslés jobb felöl.) Rassay Károly: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Tessék! Rassay Károly : Csak félreértések elkerülése végett bátor vagyok egy kérdést felvetni. Azt hiszem, az elnök urnák ez a megállapítása természetszerűleg nem érintheti azt, ha valaki ugyanilyen keretekben meg akarja indokolni, hogy interpellációját miért nem mondja el. Elnök : Az természetes. Rassay Károly: Mert méltóztassanak megengedni, egy interpellációnak el nem mondása a maga hatásában sokszor van annyira súlyos, mint annak az interpellációnak az elmondása (Ugy van! balfelöl.) s épen ezen súlyosságánál fogva az interpelláló képviselőre nézve előállhat az a helyzet, hogy ő kénytelen teljes részletességében feltárni azokat az okokat, amelyek őt arra vezetik, hogy a szóbanforgó interpellációt el ne mondja. Én tehát a magam részéről, ha készségesen osztozom is az elnök ur által kifejtett álláspontban,— már csak etikai és esztétikai szempontból is (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) t. i., hogy ne mondjuk azt, hogy egy interpellációtól elállunk és azután mégis egy formális beszédet tartunk, mégis fenn kell tartanom a jövőre nézve azt az elvet, hogy egy interpelláció el nem 'mondását, akár előre jelenti In az a képviselő azt, mint egy tényt, amelyet meg akar indokolni, akár mint egy következményt, amely előadásából folyik, a képviselő részletesen indokolhassa, feltárhassa azokat az okokat, amelyek őt ezen álláspont elfoglalására vezették. Elnök : Egészen természetes dolog ós eddig is szokásban volt, hogy egy intrepelláciő el nem mondását meg lehet indokolni, de ilyen alkalommal egy előző interpellációval és előzőleg elhangzott beszédekben foglaltakkal vitába szállani nem lehet, mert ez már nem tartozik ebbe a keretbe. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) A képviselő ur egészen nyugodtan elmondhatta Volna az utolsó betűig interpellációja keretében is azt, amit mondott, miután azonban beszéde elején kijelentette, hogy nem mond interpellációt, természetes, hogy lehetetlen volna ezen a címen esetleg óraszámra beszélni. Szabó József: Nem is volt szándékomban. Elnök (csenget) : Kérem, ne tessék feleselni az elnökkel. Szabó József : A házszabályok címén ..