Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

A nemzetgyűlés 5. ülése 1922, róla győződve, hogy Beregmegyébe se jött volna, ha őt Gulácsy azzal nem biztatja, hogy egyhangú választást biztosit' neM. Mondom, arról értesül­tünk, hogy báró Perényi ur s a választási bizottság is lemondott és igy a választás elmarad. T. Nemzetgyűlés ! Az én szerény véleményem szerint a választási elnöknek és a bizottságnak hivatása az, hogy a választók számára a válasz­tási jog gyakorlását lehetővé tegye és megvédje. A választási bizottság nem alkotja a jogot, csak lehetővé teszi azt, hogy a választók gyakorojlák azt. Az, hogy a bizottság lemond és kritika tár­gyává teszi a jelölt személyét és pártállását, azt hiszem a t. túloldal szerint sem tartozik a bizottság feladatai közé. Szerény véleményem szerint ez már bűnügyi kérdés, (Ugy van ! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Azt hiszem, hogy ilyen eset a magyar választások történetében még nem fordult elő. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon !) Ez igazi koronája a mai erőszakos és törvénytelen válasz­tási rendszernek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) Veszedelmes precedens lenne, ha ezeket a funkcionáriusokat, akik ott eskü alatt szolgáltak meg nem büntetnék. ( Ugy van ! Ugy van I a szélső­baloldalon.) Veszedelmes precedens lenne ez azért is, mert igy teljesen a választási-bizottságtól függne az, hogy lehet-e választást tartani, vagy nem. Ha a bizottsági elnöknek, vagy bizottság tagjának nem tetszik a jelölt, ebben az esetben egyszerűen lemondanak ismételten és igy a válasz­tást nem lehet megtartani. Rassay Károly : Bűncselekmény, öt évig terjedhető börtön a büntetés. Nagy Ernő : Ha, mondjuk, nemcsak a tarpai esetben, de 10—20—30 esetben mond igy le a bizottság, mi történik akkor ? Drozdy Győző : Az ellenzék nem is jöhetne be a Házba ! (Zaj.) Nagy Ernő: Most tisztelettel kérdem, t. Nemzetgyűlés, mi fog történni, minthogy a bizott­ság is lemondott, báró Perényi képviselőjelölt is lemondott. Szerény véleményem szerint nem tör­ténhetik más, mint az, hogy a belügyminister ur utasitja a központi választmányt, hogy a központi választmány küldjön ki egy bizottságot s az engem mint egyedül maradt jelöltet egyhangúlag meg­választott beregszászi képviselőnek jelentsen ki. Rassay Károly : A választási biztosnak is kötelessége ! Nagy Ernő : A választási biztosnak is köteles­sége lett volna ezt megakadályozni, de ha ezt nem tette meg, akkor most másképen eljárni nem lehet. Kérve kérem a t. túloldalt, hogy szálljanak ma­gukba (Derültség a jobboldalon.) . . . Rassay Károly : Ugy van ! Nagy Ernő : . . . mert az én népem Bereg megyéből nem azért küldött ide, hogy veszekedjek, civakodjam, hanem azért, hogy dolgozzak ha­zámért, a népért és hazám visszaszerzéseért. (Zaj.) Nem én kezdtem ugyebár, báró Kaas képviselő ur hajította reám a megbecstelenités sarát. Mély tisztelettel kérem a túloldalt és a kormányt, tegye­évi június hő 24-én, szombaton, 53 nek igazságot. Ha én bűnös vagyok, tessék engem becsukni, viselem a következményeit, de ha mások bűnösök, tessék velük szemben is a törvény teljes szigorával eljárni. (Élénk helyeslés a szélsőbalodalon.) Nagyon kérem a t. túloldalt, könyörgök a kormánynak, ne bántsák ezt a népet, (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Senki se bántja a népet !) szüntessék be azt a rettenetes állapotot, amely Beregben uralkodik, mert ez a nép hazafias, ugy megtette a kötelességét mindig és most is, mint ebben az országban egy más vidéknek népe sem ; legalább is ugy tette meg kötelességét, amint haza­fias magyar népnek megtennie kell. Ez a nép küz­dött a múltban a hazájáért, küzdött érte a háború­ban, küzd most is. Az ilyen népet nem kell üldözni, hanem meg kell becsülni, mindenkinek a keblére kell ölelnie. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Maga zavarja !) Ez a nép ma is Rákóczi, Esze Tamás szellemében él, és az én szerény személyem­ben, aki abban a kultuszban nőttem fel, megmen­tőjét látja. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon ; Rákóczi méltó utóda !) Drozdy Győző: Bebizonyította. Nagy Ernő: Ezek után ezt a tiszteletteljes kérdést vagyok bátor a belügyminister úrhoz intézni (olvassa) : »Van-e tudomása a beregszászi első és második nemzetgyűlési választásról, az ott történtekről s hajlandó-e a választásra vonatkozó iratokat, köz­tük az alispán jelentését is, a Ház asztalára letenni ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hajlandó-e a belügyminister ur a magukról megfeledkezett és eltévelyedett tisztviselőket, köz­tük Gulácsy István alispánt is, mint minden ott történt törvénytelenségnek értelmi szerzőjét, fe­lelősségre vonni ? Hajlandó-e a belügyminister ur utasitani a beregmegyei központi választmányt, hogy a tör­vénynek és a rendeleteknek megfelelően azonnal egy uj választási bizottságot küldjön ki, amely törvényes kötelezettségének megfelelően engem egyhangúlag megválasztott nemzetgyűlési kép­viselőnek nyilvánítson ?« (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Az igazságügyminister úrhoz, aki beköszöntő­jében feltétlen jogtiszteletet hirdetett, azt a kér­dést vagyok bátor intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a választási elnök és társai ellen az ügyvédem által beadott feljelentésnek azonnali sürgős elinté­zésére a nyíregyházai kir. ügyészséget utasitani?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a magam személye miatt is nagyon kérem, (Zaj.) de ettől eltekintve, közérdekből is, mert hiszen a lemondott bizottság rólam olyanokat állított, amik ha igazak, megint azt mondom, nem érdemlem meg, hogy ennek a hazá­nak levegőjét szivjam. Ennek tisztázása tehát, j eltekintve a magánérdektől, közérdek is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : Ne lopják el egy képviselőn­I ket innen ! (Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom