Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

481 À nemzeigytíés 19. ülése 1922. êvi Julius hó 12-én, szerdán. juh! Halljuk!) Teljes szabaddátételről csak akkor lehet szó, amikor minden vonatkozásban, tehát a külfölddel való vonatkozásban is — már eltekintve a vámoktól — szabaddá lehet tenni a kereskedelmet. A külfölddel való vonatkozásban azonban a kereskedelem szabaddá tétele nem egyedül mitőlünk függ, hanem függ a külföldtől és mitőlünk. Hiszen mi a magunk részéről minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy kijelentsük, hogy mi hajlandók vagyunk a különböző korlátozásoknak a lehető megszüntetésére, de ezt nem tehetjük akkor, amikor egyéb államokban még korlátozásokkal dolgoznak a behozatalok és kivitelek terén. Ez egy olyan összefüggő lánc, amelyből nem lehet egy szemet kiragadni. Ezen a téren tehát mi csak akkor tehetünk valamit, ha azt a többi államok is megteszik. Mert hiszen az tiszta öngyilkosság lenne Magyarország részéről : egyik vonatkozásban, mondjuk, nyugat felé, teljesen megcsinálni a szabad forgalmat, és ugyanakkor kelet felé, ahol még fennállanak a korlátozások, meg nem kivánni a magunk részére a lehetőséget, hogy mi viszont oda szabad forgalmat csinálhassunk. Ez teljes lehetetlenség, és épen ezért ez a teljes szabaddátétel olyan valami, ami a mi erőnket meghaladja, ahol nemcsak mirólunk van szó s ahol a kérdésnek általános rendezése szükséges. Ami már most kereskedelmünknek a belső vonatkozásban való szabaddátételét illeti, itt a helyzet az, hogy a háborút követő időben tényleg volt olyan időszak, amikor nem volt elkerülhető bizonyos monopóliumokkal dolgozni. (Egy hang a szélsőbaldalon: Bizonyos panamákkal.) Ma már ezek a monopóliumok körülbelül vagy megszűntek, vagy teljesen lebonyolitás alatt vannak. Hiszen azt, hogyha mi ma netalántán még teszünk egy kivételes intézkedést, mint azt a múlt hónapban kénytelenek voltunk tenni, amikor az állatleadás kapcsán volt szükség bizonyos intézkedésekre, nem lehet ugy tekintenünk, mintha a tendencia az lenne, hogy mi igyekszünk kiváltságokkal vagy kizárólagosságokkal dolgozni. Nekem nincs is tudomásom a mostani időkben más esetről, mint az elmúlt hónapiról, amikor az állat jóvátétel kérdése elkerülhetetlenné vált, és amikor arról volt szó, hogy bizonyos mennyiségű állatot nekünk június második felében tényleg szállítanunk kellett. Akkor mi június első felében csendben vásároltuk össze ezt az állatmennyiséget. Sándor Pál : Miért nem a szabadkereskedelem utján? Walkó Lajos kereskedelemügyi minister : Ha mi ezt a szabadkereskedelem utján tettük volna, akkor igen erős áremelkedést kellett volna leküzdenünk, (Ugy van ! Ugy van !) holott a szituáció ez esetben az volt, hogy tényleg megtörtént a szükséges állatmennyiség beszerzése, anélkül hogy az a legkisebb kihatással lett volna az árakra, ugy, hogy én épen azt kívánom mondani, hogy ilyen egészen kivételes esetekben akkor mulasztanék el kötelességünket, ha ezt nem így tennők. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Épen ez az eset azt mutatta, hogy a helyes utat választottuk és ez tette lehetővé azt, hogy elkerültük a nagyszabású áremelkedést. Ugron Gábor : A gazdáknak lett volna belőle haszna ! Walkó Lajos kereskedelemügyi minister: Az kétségtelen, hogy még ma is van bizonyos kötött forgalom. Kötött forgalom van pl. a mészben, a cementben, a fában. Ezeknek a kötött forgalmaknak, amelyek mindig csak bizonyos részre terjednek ki, mindig megvan a maguk igazolása, mert hiszen itt a fánál arról van szó, hogy mi nem tudjuk az államvasutak talpfaszükségletét és a köztisztviselők tűzifáját biztosítani, tehát legalább arra igyekszünk, hogy az országban meglevő kvantumból bizonyos rész erre a célra mindenesetre rendelkezésünkre álljon. Ugyanígy vagyunk a mésszel és a cementtel is. Ma, amikor az építkezést kívánjuk megindítani, — és azt hiszem, hogy a legközelebbi időben meg is fogjuk indítani — akkor szükséges, hogy megadjuk ennek a kellő alapfeltételét. Egy irányban van még ma is nagyobb megkötöttség és pedig a szénnél. Ez igen nehéz kérdés. A dolog ugy áll, hogy a magyarországi széntermelés az elmúlt két esztendőben tényleg olyan szépen növekedett, hogy mi ezidőszerint körülbelül a békebeli termelésnél vagyunk és ezáltal nagyjában fedezni tudjuk a mi barnaszénszükségletünket. Más szenek tekintetében természetesen továbbra is importra szorulunk, mert hisz azok az országban nincsenek meg és bizonyos termelési ágak részére okvetlenül szükségesek. Nagyon kérdéses azonban, hogy a szén teljes felszabadítása nem járna-e igen veszedelmes kihatással az árakra. Mert ha mi a kalóriák szerint, tehát a szénnek tényleges belső értéke szerint számítjuk a szén árát, akkor az a helyzet, hogy a szén olcsóbb idehaza, mint a külföldön, ugy hogy épen abban az időpontban, amikor arra kell igyekeznünk, hogy fokozzuk az ipari termelést, veszélyeztetnek azt a szénárak kérdésével, t. i. előállhat az, hogy az árak a felszabadítás folytán igen lényegesen emelkednek. A magam részéről azon az állásponton vagyok, amelyet nagyjában Sándor Pál t. képviselő ur fejtett ki a pénzügyi bizottságban, hogy mihelyt lehet, tényleg meg kell csinálni a szénnél is a feloldást, de hogy ezt most, amikor kétségtelenül nehéz tél elé megyünk, szabad-e megkísérelni, ezzel a mai napig nem vagyok tisztában. Ez alatt a rövid idő alatt, amióta a kereskedelmi tárca ügyeit vezetem, igen behatóan foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de nem merek még véleményt mondani arról, hogy lehet-e megkockáztatni a tél előtt ezt a szabaddátételt, vagy pedig nem. A kereskedelem szabaddátétele kérdésénél még arra lennék bátor különös súlyt helyezni,