Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

A nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 485 hogy nekünk véleményem szerint azért van igen nagy érdekünk abban, hogy minél előbb minél szabadabbá és hogy ugy mondjam, minél különbbé tegyük a kereskedelmet, mert az egészen bizonyos, hogy geográfiai fekvésünknél fogva a jövőben nagyobb súlyt kell helyeznünk a kereskedelemre, mint amilyent eddig arra helyeztünk, (Elénk helyeslés.) és nagy érdekünk az, hogy arra az időpontra, amikor tényleg kialakul majd a forgalom, épen azon gazdasági kapcsolatok folytán, amelyeket remélem, hogy előbb-utóbb sikerül majd létesiteni, mi már ugy álljunk itt, hogy bírjunk megfelelő kereskedelemmel, mert a mi kereskedelmünk csak akkor állhatja meg helyét abban az időben, amikor rá tényleg ilyen nemzetközi vonatkozásban is szükség lesz, ha erre kellőképen felkészült. Ezenkivül fontos a kérdés azért is, mert épugy, amint az iparban a termelés fokozódásával igen nagy lehetősége van az elhelyezkedésnek — értem itt az elhelyezkedést azokra az állami alkalmazottakra is, akiket most a szolgálatból elbocsátottunk — (Helyeslés.) ez a lehetőség talán még fokozottabb mértékben van meg a kereskedelemnél, ahol az egyéni iniciativának sokkal nagyobb szerepe van, mint az iparnál. Rassay Károly: Az egyetlen lehetőség! Walkó Lajos kereskedelemügyi minister: Amikor azonban mi arra igyekszünk, hogy azokat az aránylag csekély béklyókat, amelyek még megvannak, feloldjuk, mindenképen arra kell igyekeznünk, hogy ez ne történjék olyan módon, hogy az ezzel kapcsolatban előálló esetleg csak pillanatnyi hátrány az egyik osztály, vagy egyén részéről a másikra hárittassék át. (Helyeslés a baloldalon.) Az természetes, hogy mindannyiszor, amikor egy-egy csomó ilyen megkötöttségből felbomlik, ezt pillanatnyilag valakinek meg kell éreznie. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezzel kapcsolatban ne az fejlődjék ki, hogy mindenki igyekezzék ezt a hátrányt a másikra áthárítani és mindenki csak tisztán saját egyoldalú szempontjából nézze ezt a folyamatot. Nekünk határozottan szembe kell szállnunk minden olyan törekvéssel, amely nem általános szempontból nézi ezt a kérdést, hanem kizárólag egyoldalúan. T. Nemzetgyűlés ! Ez volt az a három kérdés, amelyet én a legfontosabbnak tartok. Ezzel nem kívánom azt mondani, hogy nincs még igen sok kérdés a gazdasági problémák között, amellyel nekünk most foglalkoznunk kell. Azt hiszem, hogy talán a részletes vita során, vagy egyébként is alkalmam lesz ezekről a kérdésekről is nyilatkozni. A mai napon tisztán azt akartam jelezni, hogy én ezeket a kérdéseket tartom ezidőszerint előtérben állóknak, és azt hiszem, hogy ezek azok a kérdések, amelyekbe többé-kevésbé bekapcsolódnak a többiek is. Mind a három téren, amelyről beszéltem, csak fokozatos előrehaladást tudok elképzelni. Egyik napról a másikra a gazdasági életben nem lehet a fennálló állapotokat megváltoztatni. Különösen jelenleg áll az, hogy csak fokozatos előrehaladás lehetséges, mert hiszen a gazdasági bajok főoka abban van, és azt sohasem szabad felejtenünk, hogy négy vagy öt esztendőn keresztül a termelés nagy része improduktiv irányban folyt. Ez a négy- vagy ötesztendei improduktivitás az, amely hiányt okoz és ezt a négyvagy ötesztendei improduktiv munkát pár esztendő alatt pótolni nem lehet. Ez hosszú folyamat, amig ez lehetséges lesz. Hozzájárult ehhez az és ez tetőzte be a bajokat, hogy amikor a békeszerződésnek megkötésére került a sor, figyelmen kivül hagyattak olyan általános gazdasági alaptörvények, amelyek megdönthetetlenek, és hogy a békeszerződés sok irányban homlokegyenest ellenkezőt állapított meg, mint amit ezek a gazdasági alaptörvények megkövetelnek. Mert bármit is állapítanak meg a békeszerződések, az, hogy egy állam a békeszerződésből folyólag nagyobb fizetéseket teljesítsen, mint amekkora a tőkeképzés és megtakarítás abban az államban, államok közötti vonatkozásban lehetetlenség. Nincs olyan békeszerződés, amely, ha ezen az alapon nyugszik, tényleg megfelelően végrehajtható is volna. (Ugy van! Ugy van !) A nemzetgyűlés tagjai különböző felszólalásaikban azt hiszem egyértelmüleg megállapították azt, hogy mi gazdasági életünkben egy szakadék szélén vagyunk és én azt hiszem, hogy nekünk magunknak kell igyekeznünk megtenni az első lépéseket, hogy ennek a szakadéknak széléről valamivel tovább jussunk. Igaz, hogy beteg tulajdonképen egész Európa gazdasági élete és nagyon kényelmes lenne arra az álláspontra helyezkedni, hogy miután gazdasági téren általában mindenfelé nagy bajok vannak, ezen bajoknak előbbutóbb orvoslásra kell mindenütt s igy nálunk is találniok s be kellene várni, amig az általános orvoslás lehetséges. Ez nagyon helytelen politika lenne, mert addig hosszú évek fognak még elmúlni. Ehhez nemcsak az indulatok lecsillapodása és jobb belátásnak érvényesülése szükséges, de épen azért, mert — amint bátor voltam említeni — hosszú időn keresztül improduktív irányban folyt a termelés, a gazdasági életnek bizonyos általános rekonstrukciója szükséges ahhoz, hogy^ a gazdasági bajok orvosolhatók legyenek. Épen azért azt tartom, hogy nekünk a saját erőnkből kell megtennünk annyit, amennyit a legnagyobb erőmegfeszitéssel a saját erőnkből megtenni tudunk. Ezt tartom azért is, mert ez a bizalom kérdése is és bizalom nélkül — értem nemcsak idehaza a bizalmat, de a külföldnek bizalmát is — gazdasági rekonstrukció nem lehetséges. T. Nemzetgyűlés! Meggyőződésem az, hogy ha mi a gazdasági kérdésekben ebben az irányban haladunk, amint azt röviden vázolni bátor voltam, akkor ugy gazdasági vonatkozásban mint közvetve pénzügyi vonatkozásban is sokat