Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

Ä nemzetgyűlés 19. ütése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 481 nemzeti jövedelemmel rendelkezik, — természetesen papirkoronában — amely összegből mindössze 21 milliárd esik az ipar jövedelmére. Ezekből a számokból látható először az, hogy Magyarország nemzeti jövedelme ezen a területen ma lényegesen kisebb, mint volt a békebeli időkben, mert mig békében ugyanezen terület jövedelme három milliárd aranykorona volt, most csak 155 milliárd papírkorona, tehát papirkoronában cirka 50-szeres emelkedésről van csak szó, ami az aranykoronához viszonyitva lényegesen kevés, másrészt pedig látszik ezen számitásból az is, hogy mig a nemzeti jövedelem megoszlásánál a háború előtt az volt a helyzet, hogy a j övedelemnek körülbelül egynegyedrésze esett az ipari termelésre, addig most körülbelül csak egyheted rész j ut az iparra, ami ismét arra mutat, hogy minő tág tere van az ipari termelés fokozásának meglévő iparunk keretei között is. Mindettől eltekintve méltóztassanak megengedni, hogy az import és az export alakulásáról is beszéljek. Amint méltóztatnak tudni, külkereskedelmi mérlegünk igen lényegesen passzív. Magábanvéve az, hogy egy állam külkereskedelmi mérlege passziv, még nem jelent okvetlenül bajt, mert hiszen a kérdés mindig az, hogy hogyan alakul a nemzetközi fizetési mérleg, amely tulaj donképen képét adja az összes aktiv és passziv tételeknek. A helyzet reánk nézve most az, hogy külkereskedelmi mérlegünknek 1921-ben 21 milliárdos passzivitása volt. Ez a számítás oly módon történik, hogy mindig havonta állapittatnak meg az átlagárak és mindig az áraknak havonta történő átlagos változásával arányban történik az értékmegállapitás. A passzivitás tehát 21 milliárd volt. Már most, ha a mi fizetési mérlegünk ugyanezen 1921-es esztendőben ugy alakult volna, hogy a külkereskedelmi mérleg 21 milliárdos passzivitásával szemben a fizetési mérlegnek olyan lényeges aktiv tételei lettek volna, amelyek ezt a passzivitást ellensúlyozhatnák, akkor nem állott volna elő ez a szituáció, amely most megvan. Fizetési mérlegünknél azonban a helyzet az, hogy aktiv tételeink a külföldön igen csekély mértékben vannak — hiszen alig van tőkekihelyezésünk — viszont ezzel szemben, mivel mindig nagy volt a mi tőkeimportunk, s mivel a magyar államnak is vannak nagy tartozásai a külföldön, igen lényeges összegek azok, amelyeket nekünk évente külföldre ki kell fizetnünk, aminek következtében a helyzet ugy alakul, hogy a mi fizetési mérlegünkben jelentkezik külkereskedelmi mérlegünk paszszivitása s még ezenkívül is egy bizonyos passzivitás. És ez a mi nagy bajunk. Tekintettel azonban arra, hogy a főtétel a külkereskedelmi mérleg passzivitása —t. i. az egész fizetési mérleg passzivitása 26 milliárdra volt kalkulálva az elmúlt esztendőben s ebből 21 milliárd jut a külkereskedelemre, ez tehát a főtétel — ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a külkereskedelmi mérleg az, ahol meg kell próbálnunk a helyzeten NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926 — I. KÖTET. javítani. Hiszen kétségtelen, hogy már az utolsó hónapokban is nagy javulás volt, de azt hiszem, további javulás is várható és lehetséges lesz. Az* iparra a külkereskedelmi mérleg passzivitásából igen nagy tételek esnek, mert hiszen az egész 43 milliárdnyi behozatalból az iparra 36 milliárd esett, az egész 43 milliárdnyi összegből, amit mi az 1921-es esztendőben behoztunk, az iparcikkek és az egyes ipari gyártmányok 36 milliárdot tettek ki, tehát az egésznek javarészét. Másrészt a kivitelnél a helyzet az, hogy a 22 milliárdos kivitelből csak 8 milhárd esett az iparra, amiben benne vannak még az ipari nyersanyagok is, a tulaj donképeni ipari készgyártmányokra pedig mindössze csak 4—5 milliárd. Ebből látszik, hogy a behozatal számai mennyivel nagyobbak és hogy aránylag is, az ipart más termelési ágakkal összehasonlítva, a behozatal az, ahol nekünk igyekeznünk kell a helyzeten javítani, természetesen nem tévesztve szem elől azt, hogy mindennel, amivel a kivitelt nagyobbítani tudjuk, javítjuk az általános helyzetet is. Mármost mind a két esetben, ugy a behozatal csökkentésénél, mint a kivitel emelésénél kizárólagosan a termelés fokozásáról van szó, ez pedig különböző kérdések megvilágítását igényli. Az első kérdés a tőke kérdése. A tőke minálunk, idehaza Magyarországon, amint tudjuk, aránylag nem nagy mértékben áll rendelkezésre ; különösen most, a háború után kevés az oly tőke, amely a termelés szolgálatába állitható. Fontossággal bir tehát e tekintetben a külföldi tőke. Nézzük meg, hogyan állunk ebből a szempontból. A külföldi tőke szempontjából a múlt időkben mindenkor bizonyos államok jöttek tekintetbe, amelyek nagy közgazdasági megtakarításaik folytán tőkét tudtak más államokban elhelyezni. Ezen államokban most a helyzet az, hogy Angliának, melynek a háború előtti időben körülbelül 4 milliárd font volt a kihelyezett összege, a háború alatt ugy változott a szituációja, hogy Angliának egy milliárd font adósságot kellett kontrahálnia Amerikában. A helyzet tehát az, hogy van 4 milliárd font kihelyezése, melynél nagyon kérdéses, hogy mikor tud felette rendelkezni — nem olyan természetű kihelyezés lévén, amely felett azonnal rendelkezni lehetne — és ezzel szemben van egy milliárd font adóssága, amely viszont bármely percben esedékessé válhat, tekintettel arra, hogy az Egyesült-Államok eddigelé nem voltak hajlandók e kölcsön konszolidálására megállapodást létesíteni, úgyhogy ez egy függő tétel, amely bármikor esedékessé tehető. Ilyenformán természetes, hogy Anglia csak korlátolt mértékben jöhet tekintetbe a tőkeexport szempontjából. A másik állam, Franciaország, eltekintve attól, hogy a habomban tényleg sokat szenvedett, és hogy a rekonstrukció munkájára igen sok tőkét kell lekötnie saját területein, abban a helyzetben van, hogy tőkéseinek jórésze Oroszországban van 61